Békemenet, Széna tér, majd Kossuth tér (100-150 ezer, talán 200 ezer ember)
Az Orbán Viktor megvédését célzó Békemenet a Széna térre hívta a híveit. Csendesen gyülekezett is a tömeg, amely ott még nem tűnt olyan nagynak. A buszok számából ítélve inkább vidékről jöhetett a felvonulók derékhada. Az egyik különjárat épp Berettyóújfaluról érkezett a Békemenetre. A buszvezető, mielőtt odébbállt, még lerohant egy fönt maradt táblával, de vissza is ment vele, miután senki nem vette át – valószínűleg már volt elég táblája a berettyói küldöttségnek. De érkeztek az ország minden tájáról, úgy nagyobb városokból (Debrecen, Zalaegerszeg) mint kisebb településekről és falvakból (Balassagyarmat, Mikepércs és Derecske).
A tömeg legnagyobb része a középkorú és idősebb korosztályból tevődött össze. A menethez most is csatlakoztak lengyelek, akiket harsány tapssal üdvözöltek a Széna téren és a Kossuth téren is.
A Széna téren az indulás előtt nagy tömeg gyűlt össze az ’56-os emlékműnél. Az emlékmű mellett nagy méretű transzparenst kifeszítve várakozott egy férfi. „1956: Tankok Keletről, 2012: Tankok Nyugatról. A helyzet változatlan” – állt rajta. Jobboldalt a forradalomról és szovjet vezetőkről – például Hruscsovról – képek. Baloldalt az Európai Unió zászlója és az uniót és az IMF-et illusztráló képek, többek között Christine Lagarde portréjával.
A Széna tér két oldalán álló tömeg között a várakozás alatt még elment néhány Combinó villamos, amely miatt többen háborogtak is, ellenben az már többeknek tetszett, amikor a Gój Motorosok csapata szelte ketté a tömeget, hangosan durrogtatva. Sokan megtapsolták, „hajrá magyarok” bekiáltással üdvözölték őket, azok pedig lelkesen integettek vissza. Egy középkorú úr meg is jegyzi, hogy ő is jöhetett volna motorral, csak nem tudott erről.
„Össze kell állni a Jobbikkal, nincs mese” – bizonygatja az egyik férfi a másiknak, aki magyar és árpádsávos zászlót tart a kezében. Szólnak neki, hogy vigyázzon, mert hozzáérhet a rúd a vezetékhez, mire ő megnyugtatja őket, hogy fából van, azonban hozzáteszi, hogy van egy nagyobb zászlója is, fémrúddal, ami most a fiánál van a Jobbik-tüntetésen.
A gyülekezéskor a tér körül rengeteg árus ajánlgatta a portékáit. A legtöbben zászlókat és mindenféle kitűzőket: magyar címereket, Magyarország, Nagy-Magyarország, turul. A nemzeti színű gumikarkötők is nagyon fogytak, volt olyan is, amelyet a rovásírás ábécéjével mintáztak, ez némileg drágább volt.
Az egyik legjobban felszerelt standnál a fentiek mellett rengeteg kiadványt lehetett vásárolni, de csak néhány szerzőtől: Wass Albert szinte összes művét, Nyírő József, Tormay Cecil és még néhány más szerző könyveit. Emellett még rovásírásos memóriafejlesztő játékot is találhattunk az asztalon.
A tömegben megszámlálhatatlanul sok volt az unióellenes transzparens. „Az EU urainak saját hazánkban nem leszünk a fekete báránya! A magyar föld a nemzet tulajdona! Nem eladó! Legyünk éberek, a haza árulói, rablói köztünk élnek! Ez a föld a magyar hon, mely bölcsőd, ápol és eltakar. Minden magyar szeresse a hazáját, nemzetét! Jézus példáját követve a magyar hon templomából űzzük ki az idegen kufárokat, kereskedőket!” – ez mind egy idős bácsi tábláján állt. „Világos, Trianon, Brüsszel” – olvashattuk egy másik táblán. Mint mondta, ez a három egy olyan szövetséget szimbolizál, amely nagy kárt okozott Magyarországnak. A múltkor Brüsszel után még kérdőjelet tett, de most már levette mögüle, mivel szerinte a brüsszeli vezetés ugyanakkora tragédiát okozhat Magyarországnak, mint az előző két esemény mögött álló erők.
Többen idegen nyelvű transzparenst is készítettek:
„We aren’t a colony, Slavery of debt, Brussel = IMF = Evil” (Nem vagyunk tartomány, az adósság szolgasága, Brüsszel = IMF = a Gonosz) – állt egy transzparensen. Míg egy másikon az alábbi: „EU shame on you!” (EU, szégyelld magad!)
„A kormány értünk van, mi a kormányért, mi együtt pedig Magyarországért! Szeretjük Magyarországot, a kormányt és Orbán Viktort!” – mindez egy transzparensen németül.
Hosszas gyülekezés után a Margit körút felől betolatott egy régi Csepel teherautó hangfalakkal. Egy szervező a platóról megszólítja a közönséget, sorakozzanak föl a vezető molinó mögé, hogy megmutassák, milyen egységben vannak és milyen hosszú a sor. Majd felhívja az emberek figyelmét, hogy méltóságteljesen vonuljanak.
Többen megszólítják a tömeget a teherautóplatóról, Fricz Tamást, a Békemenet egyik ötletgazdáját nagy tapssal fogadják. Különösen akkor kap vastapsot, mikor elszavalja: „Adósrabszolgák legyünk vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok!”
A tömegből elvétve a zsidóságot becsmérlő párbeszédek hallatszottak. A Vitézi Rend szintén nagy molinóval képviseltette magát, valamint több bocskaiba öltözött emberrel, mellükön a rend Horthy Miklóst ábrázoló kitüntetésével. „Becsülettel a Hazáért” – lobogtatták a zászlajukat. Mint egyikük elmondta, rendjüknek, amelyet Horthy kormányzó alapított, ki kell állnia a kormány mellett, amikor a haza bajban van. „Cigányok és zsidók is beléphetnek?” – szól feléjük a kérdés, mire nevetve összemosolyognak. „Hát vannak szabályaink, amelyeket be kell tartanunk…” – válaszol erre az egyik férfi, azonban később pontosít, hogy nincs igazából erre szabály, de a tagok „jó, magyar emberek, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam” – zárja le a témát.
Mire elindult a tömeg a Duna felé, addigra már igen tekintélyes méretűvé vált, ráadásul a Margit hídnál rengetegen csatlakoztak a menethez, így az egész hidat betöltötték. Sokan a lakásuk ablakából integettek nekik. A Nyugati pályaudvartól visszanézve még mindig láthatóak voltak emberek a hídon. Menet közben pedig gyakran felzendült a székely himnusz.
A Kossuth téren van még hely, a Bajcsy-Zsilinszky úton már nincs, mondja a moderátor, majd felkér mindenkit, hogy lépjen közelebb, és a színpad bal oldala felé is jöjjenek. A „balra” szó hallatán sokan felmordulnak, főleg a Vitézi rendből.
Orbán Viktor megérkezésekor hatalmas ováció, felemelkednek a zászlók, majd egyesek „Csak a Viktor” skandálásába kezdenek. Orbán először bejelenti, hogy a 2010 után megalapított Magyar Becsület Rendet egy százéves felvidéki tanítónő kapta meg.
A kormányfő beszéde alatt a tömeg kétszer is nagy pfujolásba kezd: először akkor, amikor megemlíti, hogy a Magyar Becsület Rend kitüntetettjétől (Ilona nénitől) korábban a szlovák kormány elvette a szlovák állampolgárságot. Később pedig akkor, amikor 2006 rendőri intézkedéseit említi meg, kiemelve, hogy ezek után az akkori magyar kormány sokakat képes volt még ki is tüntetni. „Ezeket ne feledjük!” – mondja a kormányfő.
Orbán beszéde után a Kossuth tér átalakul nyilvános Ghymes koncertté, sokan ott maradnak, míg többen a park szélén kiállított ’56-os képsorozat és korabeli dokumentumok kiállítását nézik meg.
DK, Egyetem tér (5-7 ezer ember)
A Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett Demokratikus Koalíció az Egyetem téren tartotta október 23-ai megemlékezését. A délután kettőkor kezdődő eseményre lassan, de biztosan 5-7 ezer ember gyűlt össze.
Az Egyetem tér felé sétálva néhány békés nyugdíjas társaságában már messziről hallatszik a 2006-os MSZP-kampánydal. A téren kisebb csoportokban, de főként egyedül DK-s zászlót szorongató idősek, középosztálybeliek várják, hogy elkezdődjön a megemlékezés. A teret halk morajlás tölti be, mindenki illemtudóan, türelmesen vár, és közben lassan elkezdődik a megemlékezés. Két-három fiatallal találkozom, egymásra csodálkozunk. Mindannyian érezzük magunkon a mosolygó nénik reménykedő tekintetét, miután a színpadon elhangzik a „nyerjük meg az ifjúságot” felhívás.
– Mit vár Gyurcsány Ferenctől? – kérdezem egy idősebb úrtól, aki remegő kézzel, de határozottan szorongat egy Orbánt visszafogott módon kritizáló transzparenst. Válaszából kiderül, hogy itt nem számítanak különösebb bejelentésre, csupán az erődemonstráció miatt jöttek ki. Majd mindjárt mennek át a Bajnaira. Habár a pártelnök nem támogatja a Milla gyűlésén való részvételt, mégis úgy időzítik a rendezvényt, hogy aki akar, át tudjon érni. Úgy veszem észre, a legtöbben át is akarnak. Mármint azok, akik még bírni fogják addig: „Kell venni ilyen összecsukható horgászszéket, gyerekek.”
A színpadról közben az összefogás szót hallom, amit hangos ováció követ. Gyurcsány ellenzéki összefogásra szólít fel. Mindenki tapsol. „Pávatánc gyávatánc” feliratú transzparens magaslik az Orbánt hol visszafogottan, hol akár vulgárisan kiosztó, homemade plakátok között. A táblák főként az EU-val szembeni „pávatáncot” és a szegények helyzetét róják föl Orbánnak. A rendezvény befejeztével a tömeg nagy része kényelmesen hömpölyögni kezd a Milla tüntetésére.
Szolidaritás, Clark Ádám tér (7-8 ezer fő)
„Én ezzel a táblával nagyot tudok ütni, úgyhogy Isten irgalmazzon annak a Jobbikosnak, aki belerohan a botomba!” – válaszolja egy negyvenes éveiben járó, Szolidaritás-pólós nő arra a kérdésemre, kik kiabálnak és fütyülnek a Clark Ádám téri alagútból a tüntetők felé.
Alighogy elkezd gyülekezni a Szolidaritás Mozgalom a téren, máris megjelenik két árpádsávos zászlót tartó férfi. Egy mellettem álló nyugdíjas nő így kommentálja az eseményeket: „Jaj, a MIÉP-esek…”
A téren gyülekező tömeg többsége középkorú és nyugdíjas, a fiatalok elég kevesen vannak. A köröttem álló tüntetők egyike azt sajnálja, hogy nem lehet az MSZP-t leváltani, mert „az a legnagyobb ellenzéki erő, és vidéken nincs Milla…” A zene elcsendesedik, megjelenik a szolidaritásos szónok, majd a tüntetők eléneklik a Himnuszt. Rögtön utána elkezdik skandálni, hogy: „Orbán takarodj!” és „Elég volt!” Mielőtt még elindulna a menet a Lánchídon át, eléneklik a Szabadság-kórust is, lengnek a napsütésben a magyar és szolidaritásos zászlók, egy idős pár keringőzni kezd mellettem.
Útközben előkerülnek a transzparensek is: „Hazug szabadságharc elbukta a meccsét, Pintér vigye ki gombászni a kecskét.” „Rokkant vagyok, nem csaló.” „A népnek joga van elkergetni a kormányt.” „Szélkakas vagy, nem turul.” „Miniszterelnök.” A tömeg egyre hangosabb: sípolnak, dudát fújnak, kiabálják, hogy „Orbán takarodj, vidd az összes haverod!” „Orbán takarodj! Piros lapot kaptál!” – kiáltja egy középkorú férfi, majd körbenéz, és halkabban hozzáteszi: „Vigyázni kell a hangomra, a végére nem marad semmi…” Az út mellett járókelők nézik a menetet, a tüntetők elkezdik skandálni feléjük: „Gyertek velünk!”
2012. 10. 26. (XVI/43)
