Kereső toggle

Választójogi buhera: a Fidesznek lejt a pálya

Kötelező haladási irány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt 22 évben többször is módosultak a Fidesz választásokra vonatkozó elképzelései. Korábban például a kétfordulós választások mellett kardoskodtak, a regisztráció 2010-ig fel sem merült a részükről.

Egyre inkább kezd kibontakozni, milyen választási eljárásjogi terveket kíván elfogadtatni a Fidesz. Az már korábban, az alaptörvénynél és a választójogi törvénynél eldőlt, hogy egyfordulós voksolásra kerül sor 2014-ben, 106 egyéni körzettel és 93 fős listás hellyel. Az eljárási szabályokkal kapcsolatban a Fidesz a sárvári frakcióülésen hozott döntéseket. Biztosan lesz regisztráció, amit újabban előzetes feliratkozásnak hívnak, de lehet, hogy eltörlik az ajánlószelvény rendszerét és módosítják a kampányra vonatkozó szabályokat is. Érdekes áttekinteni, hogy a Fidesz a választási reformok kapcsán milyen ötletekkel állt korábban elő, és mely elemekhez ragaszkodott, hogy aztán egy teljesen új „világot" teremtsen.

1988-1989-ben az MSZMP még népszerű volt, Pozsgay Imre kommunista államminiszter pedig a legkedveltebb politikusnak számított. Az ellenzéki politikusok azért lobbiztak a kétfordulós szavazás mellett, hogy az akkor még „bivalyerős-nek" tűnő kormányzó MSZMP legyőzhető legyen. Tölgyessy Péter, aki akkor ellenzéki szakértőként tevékenykedett, később ezt úgy magyarázta: '89 nyarán minden közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy létezik a 30 százalékos Magyar Szocialista Munkáspárt, és vannak a kis ellenzéki pártok: az MDF és az SZDSZ. „A politikai föltevés az volt, hogy választójogi eszközökkel is tömöríteni kell az ellenzéket, és a tömörített ellenzék közül valamelyik legyőzi majd az állampárti képviselőt. Ezért alkalmaztuk a kétfordulós választási rendszert" - fogalmazott az újabban a nyilvánosságot kerülő Tölgyessy.

A Fidesz - amely nem rendelkezett vidéki hálózattal, egyéniben indítandó esélyes jelöltekkel - az ellenzéki kerekasztalnál is a listás szavazást képviselte, de végül a nagyvonalúság jegyében elfogadták az egyéni körzetes, kétfordulós, vegyes rendszerű megoldást. A Fidesz - az SZDSZ-szel együtt - nem írta alá az MSZMP és az MDF megállapodását, amely a választásokról szólt. A MSZMP-s reformkormány ugyanis a megállapodásokkal szemben 152-ről 178-ra vitte fel az egyéni körzetek számát, mert abban bíztak, hogy a helyben ismert jelöltjeik tarolnak egyéniben. A terveik nem jöttek be, az MSZMP szétesett, az 1990-es választás már az MDF és az SZDSZ rivalizálásáról szólt. Mivel a választási rendszer a győztest preferálta, így a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja a választási arányoknál kisebb lett a parlamentben. Így érthető, hogy a Fidesz ekkoriban az arányos választási rendszer híve lett.

1991-ben a Fidesz hatpárti tárgyalássorozatra tett javaslatot az országot érintő legfontosabb kérdések megvitatására. Az 1977-es spanyol Moncloa-paktum mintájára Orbán Viktor által ismertetett csomagterv indítványozta, hogy a parlamenti pártok egyezzenek meg a demokratikus intézményrendszer megszilárdítását, a piacgazdaság továbbépítését, a széles konszenzuson alapuló külpolitikát és a hiteles munkavállalói érdekképviseleti rendszer létrejöttét elősegítő alapkérdésekben. Orbán ekkor egy - listás, arányos választással létrejövő -, a korábbinál kisebb, 220-250 fős parlamentben gondolkodott. A Fidesz ekkor sem rendelkezett még erős vidéki hálózattal; noha népszerű párt volt, érthető volt, hogy nem akart „veszteni" egyéniben. A „béketeremtő" magyar Moncloa-paktum javaslatát egyik párt sem utasította el, de a tárgyalássorozat végül megrekedt.

1999-ben először 276 fős parlamentet javasolt a Fidesz, aztán 2000-ben ez 290 fősre emelkedett. 2005-ben, amikor Fodor Gábor szabad demokrata képviselő kezdeményezésére folytak a négypárti tárgyalások, a Fidesznek szintén az volt a véleménye, hogy legyen a parlament 290 fős.

Wiener György alkotmányjogász szocialista politikusként 1990-től 2010-ig az összes választási reformbizottságot végigülte. A Heteknek elmondta:  2005-ben, miközben zajlottak a tárgyalások, ahol a fideszes Salamon László még a 270-290 fős parlament mellett kardoskodott, addig Orbán Viktor 2005. október 16-án a Felvonulási téren tartott beszédében megfogalmazta új koncepcióját, amely szerint új gazdaságra, új politikára és új államra van szükség. Az új állam egyik lényeges att-ribútuma pedig az volt, hogy meg kell felezni a parlamenti képviselők számát, de legfeljebb 200 fős lehet a törvényhozó testület létszáma.

A különféle reformbizottsági üléseken azonban a Fidesz Wiener emlékezete szerint soha nem vetette fel, hogy töröljék el a kétfordulós rendszert. Nem is állt érdekében, hisz a jobboldal az MDF, az FKGP és a KDNP, illetve a Fidesz révén megosztott volt. A második fordulóban lehetett jobboldali egységet teremteni. Orbán Viktor 2002. április 9-én (a két forduló között) a TF-en tartott beszédében úgy fogalmazott: „Azt se felejtsük el, hogy sokan vannak, akik csak a csata végére veszik észre, milyen nagy tétről van szó. No, az ő számukra találták ki a második fordulót."

Salamon László 1999. április 6-án az Országgyűlés választási rendszer reformját előkészítő eseti bizottság (akkor még fideszes) tagjaként  így foglalt állást: „A Fidesz miért támogatja a kétfordulós választást? A kétfordulós választást azért támogatja, mert a választók számára megadja a másodlagos pártpreferencia lehetőségét."

2010-re azonban letisztult a jobboldali térfél, Orbán Viktor „Egy a tábor, egy a zászló!" jelszavával - a Jobbikot leszámítva - egységesítette, és monolit tömbbé kovácsolta a jobboldalt. Jelenleg éppen a baloldal megosztott. Wiener György, aki nem emlékszik arra, hogy 2010 előtt akár a regisztráció bevezetése, akár az ajánlószelvény eltörlése szóba került volna a Fidesz részéről bármilyen fórumon is, úgy véli: a kormányzópárt egyértelműen azt akarja elérni, hogy megosztott legyen az ellenzék, sok jelölt induljon, másrészt a regisztráció „cenzusával" szavazók tömegeit tartsák távol a voksolástól.

Olvasson tovább: