Kereső toggle

Eladósorban

Csintalan az MSZP elől akarja elhappolni a Népszabadságot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Szükség van Magyarországon egy igazi szociáldemokrata lapra. Fenntartanám a Népszabadság baloldali karakterét, mert az olvasótábor nem leváltható” – magyarázta a Heteknek Csintalan Sándor, az MSZP egykori ügyvezet alelnöke, hogy miért akarja megvásárolni a Népszabadságot. Csintalan ezzel a lépésével egyébként volt pártja, az MSZP ell halász-hatja el a nagy múltú napilapot.

A piaci szokások változásával, az online hírfogyasztás elterjedésével nehéz helyzetbe kerültek a magyar napilapok, mert a költségeik emelkedése mellett az eladott példányszám csökkenésével kénytelenek szembesülni. A ’90-es években még úgy hirdették a Népszabadságot, hogy egymillió olvasóval rendelkezik (a lapoknál az eladott példányszámok esetében alkalmaznak egy szorzót, általában 3,5-öt, hogy az olvasótábor méretét meghatározzák, hisz egy újságot többen is olvasnak), 2002-ben már „csak” 600 ezer olvasóról szóltak a statisztikák, jelenleg a lap vezetői 200-220 ezres olvasótáborról beszélnek a 60 ezres eladott példányszám kapcsán. (Az összes magyar napilap közel hasonló mértékű zsugorodáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben, miközben az online médiumuk látogatottsága ugrásszerűen emelkedett.)
Csintalan a vételi szándékát lapunknak azzal magyarázta, hogy tudomása, vagy ahogy fogalmazott, a „piaci pletykák” szerint az MSZP is meg akarja vásárolni a napilapot, ettől mentené meg szívesen a Népszabadságot. Az MSZP elnökségéhez közel álló forrásból azt a tájékoztatást adták, hogy a párt valóban kapott ajánlatot arra, hogy vegye át a Népszabadságot. Forrásunk azt állította, hogy Mesterházy Attila pártelnök a közelmúltban tárgyalt Gerhard Schröder volt német kancellárral, aki a svájci Ringier kiadóvállalat főtanácsadója. (Az ismert szociáldemokrata politikus 2006 januárjában állt munkába a zürichi székhelyű, Magyarországon és más kelet-európai országban is érdekeltségekkel rendelkező, legnagyobb svájci kiadóvállalatnál – a szerk.)
Csintalan, aki jobboldali médiumok kedvelt szereplője, immáron a Fidesz tagja, nem kívánt arról az üzleti modellről konkrétumokat mondani, amivel a nehézségekkel küszködő Népszabadságot fellendítené. Kitért azon kérdés elől, hogy képes lenne-e állami hirdetéseket kilobbizni a Fidesz vezérkaránál. A Horn-korszakban egyébként volt arra példa, hogy (az akkor baloldali) kormány segítette az Új Magyarország és a (egyébként akkor még állami tulajdonban levő) Magyar Nemzet működését. Csintalan maga is tárgyalt az Új Magyarország akkori vezetőivel és szerkesztőivel. Suchman Tamás privatizációs miniszter pedig, akinek a felügyelete alá tartozott az állami vagyonelemek menedzselése, személyesen segítette a jobboldali lapok működését.
Suchman Tamás a Heteknek kifejtette, hogy miniszterként az MDF, a Fidesz és a KDNP illetékeseivel tárgyalt a lapok sorsáról, egyebek mellett a vezetők kinevezéséről. „Horn Gyula miniszterelnökkel együtt az volt a koncepciónk, hogy a baloldal akkor erős, ha más hangokat, más politikai nézeteket is hagy érvényesülni” – fogalmazott lapunknak a volt miniszter.
Egy befolyásos jobboldali újságíró részben másként emlékszik erre az időszakra. Mint fogalmazott: ugyan segítette a kormány a jobboldali lapokat, de kedvezőtlenebb versenyfeltételeket biztosított. A vidéki nyomdaválasztás miatt a korábbi lapzárta hátrányt jelentett az Új Magyarországnak az akkor bivalyerős, a hírversenyt sorra megnyerő Népszabadsággal szemben. A bizonytalanság légköre, az, hogy egyedi politikai döntésekkel nyert újra és újra időt a túlélésre a jobboldali sajtó, az újságírókat megviselte.
A Fidesz éppen ezért akart önálló, független jobboldali sajtót. A Napi Magyarország megalapításába is ezért fogott a Simicska Lajos nevével fémjelzett Mahir, hogy önálló, stabil versenytársa lehessenek a Népszabadságnak. „Akkoriban a Népszabadságnak kiterjedt külföldi tudósítóhálózata volt, miközben a jobboldali szerkesztőségek szegényes körülmények között küszködtek a túlélésért” – magyarázta a forrásunk.
Egyébként a 2002 és 2010 közötti időszakban, az MSZP–SZDSZ kormányok időszakában is jutottak állami megrendelések jobboldali médiumoknak. 2010 után ez a gyakorlat részlegesen, alacsonyabb mértékben maradt fenn. Mondhatni, a „kétharmad felülírta” a politikai elit másfél évtizedes szokásjogát.  
Csintalan Sándor arra a kérdésünkre, hogy a Horn Gyula-féle modellben gondolkodik-e, illetve, hogy beszélt-e a Népszabadság szerkesztő gárdájával a terveiről, azt válaszolta: terveiről csak a Ringier illetékeseivel kíván beszélni majd, nem akar a sajtóban üzengetni. Másrészt, mivel korrekt tárgyalófél akar lenni, nem kerülte meg a tulajdonost a Népszabadságban, nem kezdett partizánakcióba a szerkesztők megkeresése érdekében. „Nem hiszem, hogy egy újság olvasótábora leváltható, ezért a terveimben nem szerepel az, hogy jobbossá tegyem a lapot, ha a Ringier velem kíván üzletet kötni” – fogalmazott Csintalan.

Olvasson tovább: