Bár több fideszes országgyűlési képviselő azt állította lapunknak, hogy a puccs kifejezést nem használta Orbán Viktor a Fidesz egri frakcióülésén, de az általa vázolt, 8-10 „érdekes" esemény alapján egyértelműen arról beszélt, hogy december-január magasságában meg akarták őt buktatni. Kormányzati forrásaink szerint a folyamatokat félreértették a nyugati államok nagykövetségei is, ezért diplomáciai körökben valóban elterjedt a híre, hogy Orbán megy.
A hvg.hu hírportál hozta nyilvánosságra, hogy az amúgy zártkörű, védett egri frakcióülésen a miniszterelnök másfél órás beszédének jelentős részét az általa csak „három lábon álló puccskísérletnek" szentelte. Eszerint az elmozdítására irányuló folyamatnak volt egy nemzetbiztonsági része, a szervezők felhasználták a „nemzetközi médiát", valamint diplomáciai kapcsolataikat is. Orbán Viktor arról beszélt, hogy szerinte például a CNN Magyarországról szóló tudósításai szándékosan akarták azt a látszatot kelteni, hogy a Fideszen belül egyre erősödik az elégedetlenség személyével szemben, emiatt befolyása meggyengült. Konkrét példaként az Országos Bírói Hivatal vezetőjének személyét, a kiválasztás körüli híreket említette. (Szájer József felesége, Handó Tünde került az új bírói hivatal élére, ezt többen a Fideszen belül is nehezen vállalhatónak tartották.) Mint mondta, ez volt az oka annak, hogy Handó Tünde megválasztása után „vakondokat", vagyis nemmel szavazó képviselőket keresett a frakcióban. „El kell dönteni, hogy ki melyik párt tagja, melyik oldalon áll" - mondta állítólag a miniszterelnök. A harmadik „lábról" annyit mondott, hogy az előző kormányokhoz kötődő külügyesek használhatták fel nemzetközi kapcsolataikat arra, hogy gyengítsék személyét.
Kormánypárti forrásaink a puccs kifejezést nem hallották, de azt megerősítették, hogy Orbán 8-10, általa különösen érdekesnek tartott eseményről olyan összefüggésben beszélt, amit lehet úgy értelmezni, hogy a fejére ment a játszma. Például nem tartotta a kormányfő véletlennek (és általában a képviselők sem), hogy az LMP karácsonyi „láncolós" akciója a Parlament előtt éppen akkor jutott a tetőfokára, amikor egy diplomatákból álló küldöttség ért a Kossuth térre.
A hvg.hu értesülését annyiban árnyalták lapunknak, hogy a Handó Tünde kinevezéséről szóló szavazást olyan értelemben említette a miniszterelnök-pártelnök, hogy ilyen ostromlott helyzetben össze kell tartani, ezért lett volna fontos, ha nem „szavaznak ki" a Fideszből. Az ügy súlyosságát azért az is mutatja, hogy komolyan téma a pártban, hogy az egyik nemmel szavazó éppen (legalábbis a találgatások szerint) egy fideszes miniszter lehetett, ami pedig súlyosan bizalmi kérdés a kormányfő számára.
Egyébként nem találkoztunk olyan kormánypárti képviselővel, illetve kormányzati háttéremberrel, aki ne hinné el a megbuktatási szándékról szóló játszma narratíváját. Igaz, volt, aki hozzátette, hogy Orbán Viktor is a végletekig kiélezte a helyzetet. Sokan sajnálatosnak tartják, hogy az elmúlt hónapokban látványosan megromlott a kapcsolat az Egyesült Államokkal, noha a Gyurcsány-korszaknak éppen az volt a hozadéka a Fidesz számára, hogy az 1998-2002 között megromlott kapcsolat helyreállt. Gyurcsány Ferenc látványos Putyin-barátságát tartják az egyik tényezőnek, ami miatt az USA-diplomácia a Fidesz felé fordult.
Az amerikai kapcsolatok újbóli megromlásának okaként több tényezőt jegyeztek meg. Egyrészt többen is komolyan úgy gondolják, hogy Hillary Clinton levelét az egyházügyi változások „generálták", illetve a médiatörvény okozta viták is hozzájárultak az amerikai álláspont megváltozásához. Másrészt kormánypárti körökben meggyőződésszerűen hisznek abban, hogy Charles Gatinak, a Johns Hopkins Egyetem professzorának és Konrád György írónak - és más liberálisoknak - az Orbán-kormány demokratikus elkötelezettségét kétségbe vonó véleményei hangsúlyosan esnek latba Washingtonban. Mindezt tetézi, hogy Deutsch Tamás - teljesen feleslegesen - nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illette Thomas O. Melia külügyi helyettes államtitkárt (aki a rendszerváltás idején éppen Magyarországon teljesített külszolgálatot, és jó kapcsolatokat ápolt a Fidesz vezetőivel). Az amerikai viszony megromlását jelezte, hogy Mark Palmer, a rendszerváltás idején Magyarországon tevékenykedő amerikai nagykövet is „beleszállt" a kormányba.
A másik front Brüsszelben húzódott, aminek „kiteljesedésében" szerepet játszott az is, hogy állítólag mind José Manuel Barroso, mind Orbán Viktor sértésnek vette a másik nyilvánosságra került levelét, miközben a Fideszben többen is azt gondolták, hogy ők telefonon egyeztetnek egymással. Ez azért is érdekes, mert mindketten az Európai Néppárthoz tartoznak, másrészt korábban Szájer Józseffel, a Fidesz EP-delegációjának vezetőjével szemben éppen Orbán Viktor ápolt kiváló kapcsolatot Barrosóval. Azt nem sikerült kiderítenünk, hogy a két politikus nexusa helyreállt-e sértő hangú levelezésüket követően, de vannak arra mutató jelek, hogy ez nem teljesen biztos.
A konfliktus csúcspontja volt, amikor kiderült, hogy az IMF (amelyben 23 százalékos részesedése van az Egyesült Államoknak) csak akkor kezdi meg Magyarországgal a tárgyalásokat egy új hitelkeretről, ha Brüsszelben erre rábólintanak. Barroso pedig politikai feltételekhez kötötte az Európai Bizottság támogatását.
A nemzetközi kritikák, a szövetségesek elvesztése, a drámaian gyengülő forint alapján kialakulhatott az a kép, hogy elfogyott Orbán Viktor mozgástere. Rá¬adásul Európában külső körülmények Olaszországban és Görögországban is változásokat kényszerítettek ki.
Gyurcsány Ferenc egy, a Heteknek adott interjújában arról is beszélt, hogy a külföldiek is keresik az Orbán utáni „berendezkedést". „Erről folyamatosan kérdeznek, erről tudni akarják a véleményünket, erről beszélgettünk nagykövetekkel, diplomatákkal. Ki jöhet Orbán után? Látunk-e olyan repedést a Fideszben, ami a változást mutatja? Jöhet-e egy szakértői kormány? Az informális beszélgetésekből nagyon világosan látszik, hogy elpárolgott az a bizalom, hogy Orbánnak lenne programja és politikai szándéka, hogy gyorsan és eredményesen kezelje a magyar válságot. De nem kell nemzetközi összeesküvést szimatolni". (Orbán egyelőre maradni fog. Hetek, 2012. január 13.)
„Nem egy személy szervezte a játszmát, hanem több, intelligens szereplő spontán összehangolt akciója volt, hogy hihetetlen nyomás alá helyezték Orbán Viktort" - magyarázta lapunknak egy kormányfőhöz közeli forrásunk. Hibáztak, mert készpénznek vették a diplomaták értékeléseit és elemzéseit. Másrészt a kormányfő is váltott, taktikai okokból a konszolidációra és békekeresésre helyezte át a kommunikációja hangsúlyait - tette hozzá.
