Kereső toggle

Gombháború

Szlovák–magyar nyárvégi anzix

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem volt uborkaszezon a nyáron a szlovák–magyar kapcsolatokban. Kezddött a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) magyar terjeszkedéssel riogató óriásplakátjaival, folytatódott a kétnyelvŐ feliratokat követel matricákkal, és az azokat leragasztani hivatott szlovák nemzeti ellenmatricás akcióval. Az elnök Esterházy Jánosról tett negatív kijelentései nagy visszhangot, st megbotránkozást keltettek magyar körökben, és továbbra is folyamatos konfliktusok forrása a ketts állampolgárság megoldatlan problémája. Szeptemberben a parlamentben újra napirendre kerülhet a kérdés.

A Radičová-kormány színrelépése óta viszonylagos nyugalom tapasztalható a két ország kapcsolatában, legalábbis ami a hivatalos diplomáciát illeti. A Híd párt kormányra kerülésével a szlovákiai magyarok érdekei is nagyobb hangsúllyal szerepelnek a törvényhozás és a végrehajtó hatalom munkájában. Ennek egyik gyümölcse volt ebben az évben a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítása, és további, a kisebbségeket jogaikban diszkrimináló rendelkezések eltörlése. A Rudolf Chmel (Híd) vezette kisebbségi ügyekért felelős tárca készíti a hivatalos, magyar nyelvű nyomtatványokat, illetve több módon segíti az önkormányzatokat, hogy a törvény adta jogokkal élni is lehessen a hivatali nyelvhasználat területén.
Ehhez a szándékhoz alulról jövő, polgári kezdeményezés is társult. Polgári aktivisták több, magyarok lakta városban matricákat ragasztottak kizárólag államnyelven kiírt feliratok mellé „Hol a magyar felirat?” szöveggel. Ez újdonságként hatott Szlovákiában, ahol a civil szektor – benne a szlovákiai magyar – még húsz évvel a rendszerváltás után is ritkán hallatja a hangját. A törvény egyébként (a szlovák kormánypártok vétója miatt) nem kötelezi a magánszektort a kétnyelvűség alkalmazására. A matricás akció részben erre is irányul, hogy a nem állami intézményeket is ösztönözzék a magyar feliratok feltüntetésére. Az érintett városokban ez annál inkább jogos igény, mivel ezekben (Dunaszerdahely, Somorja) a magyar „kisebbség” többségben él. A matricák szövege így válik érthetővé: „Tiszteld a város nyelvi többségét!” A szélsőjobbos Szlovák Megújhodási Mozgalom ellenakciók keretében arra buzdítja tagjait, hogy szlovák nemzeti jelképet ábrázoló ellenmatricákkal ragasszák le az említett matricákat. Ez a „kis kelet-európai abszurd” mindenképpen megmozgatta az állóvizet, és e sorok írójának is személyes tapasztalata, hogy egy kétnyelvű vidéki város hivatalában a korábban magyarul beszélni nem nagyon akaró (magyar!) hivatalnok mostanában már maga keresi a lehetőséget, hogy a magyar ügyfelekkel anyanyelvükön értekezzen. Ez kétségkívül eredmény.

Örök rangadó

A legnagyobb feszültségek továbbra is a kettős állampolgárság ügye körül vannak, mivel érvényben van a Fico-kormány által elfogadott, „ellentörvényként” elhíresült jogszabály, amely szerint elveszti szlovák állampolgárságát az a személy, aki felveszi egy másik nemzetét. A kérdésben új frontot nyitott Gubík László, az MKP lévai elnöke, aki saját szakállára a nyílt konfliktus és a jogi megoldás kikényszerítése irányába terelte az ügyet, amely így most már nem csak a nagypolitika színpadán zajlik. Gubík jogértelmezésében – amelyben egyetért vele a Híd és az MKP is – az alkotmány szerint senki nem fosztható meg akaratán kívül állampolgárságától. Mivel ő más, a kedvezményes honosításukat titkoló személyekkel ellentétben nyilvánosan bejelentette, hogy felvette a magyar állampolgárságot, a szlovák Belügyminisztérium felszólította, hogy adja le okmányait, a héten kiadott nyilatkozatuk értelmében ugyanis ő már nem szlovák állampolgár többé. A nyitrai körzeti hivatal emellett arra is felkérte Gubíkot, hogy töltse ki a szlovák állampolgárság elvesztésének bejelentése című nyomtatványt, ám a fiatal politikus kitöltetlenül küldte azt vissza, és válaszában azt írta a megkeresésre: nem akar lemondani szlovák állampolgárságáról, s így az alkotmány értelmében azt el sem vesztheti. „Ha kitöltöttem volna a nyomtatvány, ezt úgy értelmezhették volna, hogy önként válok meg állampolgárságomtól, ami nem igaz” – nyilatkozta az Új Szónak a fiatal politikus. Gubíkot akár több mint 3000 eurós pénzbírsággal is sújthatják emiatt, miközben hivatalos végzés hiányában nincs mit megfellebbeznie. Ügyében mindenképpen kenyértörésre kerül sor, amit a politikus cseppet sem bán, hajlandó bírósághoz, alkotmánybírósághoz fordulni, vagy végső esetben Strasbourgig elmenni igaza érdekében.
Ezt egyébként a Híd párt elnöke, Bugár Béla is bejelentette már, hogy megoldás hiányában kénytelenek lesznek az Alkotmánybíróság álláspontját kérni. Bugár becslése szerint eddig mintegy száz szlovák állampolgár kért magyar állampolgárságot. „Egyikük sem fejezte ki azon óhaját, hogy szeretné elveszíteni a Szlovák Köztársaság állampolgárságát” – hangsúlyozta a pártelnök emlékeztetve a Gubík László által is hivatkozott alkotmányos garanciákra.
A négypárti, jobbközép kormánykoalícióban jelenleg is tárgyalások folynak arról, hogy az ellentörvényt módosítsák, de annak végső tartalma még kérdéses. Egyelőre annyiban sikerült megállapodni, hogy Szlovákia a jövőben lehetővé teszi, hogy polgárai több állampolgársággal is rendelkezzenek, de csak a szokásos nemzetközi elvek alapján. A Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) elnöke, Ján Figel’ szerint ilyen elfogadott nemzetközi elvnek számít például a hosszabb tartózkodás az adott országban, illetve az ottani rokoni kapcsolatok. A koalíción belül csak a Híd képviseli azt az egyértelmű álláspontot, hogy senkit se lehessen megfosztani kettős vagy hármas állampolgárság miatt a szlovák okmányaitól. A jelenlegi ellenzék természetesen nem fogja megkönnyíteni a parlamentben az erről szóló szavazást.

Történelmi tévedés

Nem tett jót a békés egymás mellett élésnek Ivan Gasparovic kijelentése sem, aki egy szoboravatás apropóján, a történelmi tényekkel mit sem törődve, nemes egyszerűséggel lefasisztázta Esterházy Jánost. Az államfő szerint a felvidéki magyarság két világháború közötti vezetője, aki az ötvenes években egy morvaországi börtönben hunyt el, Hitler és a fasizmus híve volt, ezért helytelen, hogy Kassán mellszobrot állítottak neki. Mondatai a szlovákiai antifasiszták kéthetente megjelenő lapjának adott interjúban láttak napvilágot. Még szerencse – mondja az államfő –, hogy a kassai szobor magánterületen áll, bár így is érdemes volna megvizsgálni, hogy büntetőjogi kategória lehet-e magánbirtokról kedvezőtlen hatást gyakorolni a környezetre egy propagandaeszközzel. Álláspontja nemcsak azért nem minősülhet magánvéleménynek, mert közjogi méltóságként mondta, hanem azért sem, mert Esterházy Jánost – aki egyébként a második világháború idején egyedüli képviselőként nem szavazta meg a zsidóellenes törvényeket a pozsonyi parlamentben – Szlovákiában hivatalosan ma is háborús bűnösnek tartják.
A Fidesz támogatta, parlamenten kívüli Magyar Koalíció Pártja a megosztás politikáját megszemélyesítő történelemhamisítónak nevezte Gasparovicot, aki még mindig másodrangú állampolgárnak tekinti a szlovákiai magyarokat. Ez egyébként a nagypolitika problémája is nyilatkozatuk szerint, mivel a jogrend még mindig a kollektív bűnösség elvében gondolkodik. Bugár Béla csak annyiban egészítette ki a rivális párt mondandóját, hogy az államfő kijelentése messze átlépte a józan ész határait, és az elhibázott kijelentés körül kialakult konfliktus jól példázza, hogy a két nép közötti harmóniát a közös múlt ki nem kommunikált, lezáratlan fejezeteinek eltérő értelmezése mennyire meg tudja nehezíteni.
Schmitt Pál köztársasági elnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is megdöbbenésének adott hangot. Előbbi tollat is ragadott, és levélben jelezte kollégájának, hogy Esterházy diktatúrákat elutasító magatartásának végső, tragikus bizonyítéka, hogy hosszú szenvedés után a csehszlovák kommunisták börtönében halt mártírhalált 1957-ben. Utóbbi a boldoggá avatás folyamatában lévő politikus katolikus elkötelezettségét emelte ki, akinek emlékét megtámadni egyet jelent a katolikus egyház és az egyetemes emberi jogok megsértésével is.

Hídfállás

A szlovákiai magyarság parlamenti és parlamenten kívüli képviselői fentiekben egységfrontot alkotnak, ám az anyaországból irányukba zajló „kísérletezéseket” gyökeresen eltérően ítélik meg. Bugár Béla, a kormánykoalíciós Híd párt elnöke a szlovák közszolgálati hírügynökségnek adott interjújában úgy vélte: Pozsony és Budapest kapcsolatainak legnagyobb problémája az, hogy a felek teljesen eltérően látják a nemzeti kisebbségek jogainak kérdését, továbbá, ha Magyarországnak gazdasági problémái adódnak, néhány esetben talán gyakrabban használja a nemzetiségi témákat, mint szükséges lenne. „Nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a szlovák–magyar konfrontáció segítene Orbán Viktornak a magyar gazdasági problémák elkendőzésében. A magyar média ezzel nem foglalkozik olyan intenzíven, mint ahogy azt Szlovákiában gondoljuk. A magyar politika sokkal inkább befolyásolja a szlovák politikát, mint fordítva” – jelentette ki erre Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke.
Míg Berényi kifejezetten rossznak tartja a szlovák–magyar kapcsolatokat, Bugár a fennálló problémák ellenére a múltbeli állapotoknál jobb időszakról beszél. Szerinte ehhez a szlovák félnek is volt némi köze, miután Budapest néhány nem éppen szerencsés lépésére a szlovák kormány nem reagált hisztérikusan.
Ami a Híd magyar–szlovák párt és a Fidesz viszonyát illeti, Bugár kifejtette, hogy nincs köztük kommunikáció. „Az együttműködést elutasították, ezért jelenleg ez tárgytalan” – állapította meg, és Romániát említi példaként, ahol a Fidesz lassan már nem is kommunikál a kormánypárttal (RMDSz), ám azokat a romániai magyarokat, akik nincsenek a parlamentben, támogatja. „Pénzügyileg is, és másképp is. Jobban tetszik nekik az a párt, amely akaratuk szerint cselekszik. Átéltem ezt, amikor az MKP elnöke voltam, és el kellett utasítanom olyan dolgokat, amelyek nem voltak eurokonformok, illetve amelyekkel nem értettünk egyet” – jegyezte meg a Híd elnöke.
Bugárék harca tehát kettős, sőt hármas fronton zajlik: egyrészt győzködniük kell koalíciós partnereiket a számukra és a magyar kisebbség számra fontos témák megszavazásáról, miközben zajlik a magyar szavazókért vívott harc is közte és a parlamentből kiszorult MKP között. Harmadiknak pedig ott a szlovák nemzeti párt, a nacionalisták parlamenti képviselete, amely minden alkalmat megragad, hogy a médiában magyarveszéllyel riogasson, a Híd pártot, mint az állam ellenségét és Szlovákia integritásának veszélyeztetőjét állítsa be. A párt együttműködésre szavazó politikáját a szlovákiai magyarok többsége támogatta a múlt évi választásokon, most vékony jégen táncolva, kettős nyomás alatt kell bizonyítania ennek megvalósíthatóságát a jelenlegi szlovákiai valóságban.

Őrzik a múltat

Schmitt Pál szlovák kollégája nem mér egyenl mércével. A rendszerváltás után a második világháború alatti szlovákiai fasiszta rendszer neves alakjainak emelt különféle emlékhelyek, emléktáblák és utcanevek özönét például szó nélkül hagyta. A szélsjobb és a radikálisan nacionalista oldal, köztük több szlovák katolikus méltóság, nem egyszer nyíltan és nagyon pozitívan nyilatkozik az egykori Hitler-csatlós bábállamról, annak személyiségeirl. Ezekben a körökben a náci Németország jóvoltából létrejött Jozef Tiso „papi köztársaságának” szabályosan kultusza van. Minden márciusban megünneplik például a klérofasiszta szlovák állam megalakulásának évfordulóját, és meglátogatják a volt pap-államf pozsonyi sírját. Tisónak jelenleg több városban is van emléktáblája, és utcákat neveztek el róla. Ferdinand Durcansky egykori nácibarát szlovák politikus idén tavasszal kapott mellszobrot szülvárosában, az észak-szlovákiai Rajec fterén. Ján Vojtassák szepességi fasiszta püspökrl, aki a háború alatt nyíltan támogatta a zsidóüldözést, Zsolnán, valamint a közeli Turdossinban (Tvrdosín) neveztek el utcát. Nagyszombatban pedig Konstantin Culen egykori fasiszta vezet publicista nevét viseli egy közterület. Rózsahegyen (Ruzomberok) a helyi katolikus egylet Ján Ferencík katolikus papnak állított emléktáblát. Ferencíket korábban a Vatikán is bírálta, mert a háború alatt aktívan együttmŐködött a nácikkal és a szlovák gárdistákkal, s besúgóként számos ellenálló élete szárad a lelkén. Szintén Rózsahegyen kapott emléktáblát Karol Sidor, a háborús rendszer egyik papideológusa és publicistája. A háború után húsz év börtönre ítélték, ám a büntetés letöltése ell a Vatikánba menekült.

Olvasson tovább: