Kereső toggle

Zavarosban halászók

Lehet-e kormányzati tényező a Jobbik?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amennyiben a jelenlegi trendeket kivetítjük, a 2014-es választásokon a Jobbik eséllyel pályázhat kormányzati szerepre. A radikális-szélsjobboldali pártnak nemcsak a kormány népszerŐségvesztése és az MSZP belharcai kedveznek, hanem az is, hogy a Fidesz mellett nekik van igazán él szervezetrendszerük – amelyen keresztül nem csupán politikát, hanem komplett világmagyarázatot és sajátos kultúrát is kínálnak táboruknak.

„A jobbikosok tartják a kapcsolatot az emberekkel, az ő nyelvükön beszélnek, miközben a mi vezetőink még mindig nem látnak ki az Audi sötétített üvegén” – kesergett lapunknak egy szocialista háttérember. Egy MSZP-s honatya pedig orvosi hasonlattal élve arról értekezett, hogy miközben pártjuk a műtőasztalon fekszik, ők a szikével kergetik egymást a műtőben. A panaszra minden okuk megvan a belharcokban szenvedő szocialistáknak, hiszen a Medián közvélemény-kutatása szerint a Jobbik „feljött rájuk”, a választókorú népesség között és a biztos szavazó pártválasztók tekintetében is azonos a népszerűségük (az első körben 12-12 százalék, a másodikban 20-20 százalék). Ezt az eredményt a Jobbik folyamatosan erősödve, az MSZP viszont folyamatosan gyengülve produkálta.
Bár a Fidesz tovább őrzi fölényét, a szavazói hangulatváltozás számukra is intő jel lehet. A teljes szavazókorú lakosság körében a választásokkor 50 százaléknyi kormánypárti tömeg mostanra 31 százalékosra apadt – ez pedig a Fidesz számára az elmúlt hat év leggyengébb eredménye. A biztos szavazók között a kormányra adott „voksok” aránya ugyan még mindig 51 százalék – ezt viszont egyre kisebb szavazói aktivitás mellett mérték, hiszen jelenleg a jogosultaknak mindössze 40 százaléka járulna az urnákhoz, amihez foghatót a Medián 1991 óta nem mért. A csalódottság légkörét jelzi, hogy Orbán Viktor népszerűsége a „történelmi mélypontot” jelentő 38 százalékosra süllyedt.
Szintén jellemző adat, hogy a megkérdezettek 69 százaléka szerint Magyarországon inkább rossz irányba mennek a dolgok – év elején még a pesszimisták aránya 50 százalék alatt volt. Krekó Péter, a Political Capital kutatási igazgatója szerint ez a hirtelen csalódottság megfelelő „társadalmi klímát” teremt a Jobbik szavazóbázisának bővítéséhez. A párt jelenlegi erősödése is részben ennek tudható be, ugyanakkor – utalt Krekó a kutatási adatokra – a Fidesz által elveszített több mint egymillió szavazó döntő többsége egyelőre nem a rivális pártokat erősíti, hanem apátiába fordult – innen viszont már csak egy lépés lehet a dühödt protesthangulat. Ha tehát a további kormányzati megszorítások miatt a Fidesz „elhasználódik”, az MSZP pedig a lengyel baloldalhoz hasonlóan nem lesz képes felállni, akkor elviekben megteremtődik annak a lehetősége, hogy a Jobbik tábora
tovább „hízzon”. Ráadásul – folytatta a Political Capital kutatója – a nyáron a Magyar Szigeten elhangzott uszító beszédek „utóélete” azt mutatja, hogy a Jobbik és a hozzá kapcsolódó szervezetek nem tudnak olyan radikálisan fogalmazni, ami aláásná a párt támogatottságát.
„Kormányzati szerepre készülünk, ennek érdekében komoly szakmai képzések zajlanak a párton belül” – mondta a Heteknek a Jobbik egyik országgyűlési képviselője, aki az egyre nagyobb, a válságövezetekben már kezelhetetlen szociális feszültségekkel, valamint a vidéken is ténylegesen működő pártszervezetükkel magyarázta erősödésüket. Ez utóbbin keresztül közvetlen kontaktust tudnak teremteni a szavazókkal, akik között fokozott hangsúlyt helyeznek a
fiatalok megnyerésére. Ebben az internet is nagy segítségükre van: a képviselő állítása szerint Facebook-oldaluk Orbán Viktoré után a legnépszerűbb a politikai oldalak között.
Mindezeken kívül – mint keretes írásunkból is kiderül – a Jobbik nemcsak politikát, hanem totális világmagyarázatot és kultúrát is kínál saját táborának. Krekó Péter szerint ez döntő tényező abban, hogy a Jobbik minden riválisánál jobban meg tudja szólítani a fiatalokat – az értelmiségieket is –, akik számára trendivé vált a Jobbik által megteremtett ifjúsági szubkultúra (harcos radikalizmus, közösségi élmény, öltözködés, nemzeti rockzenekarok stb.).
A kutató szerint ugyanakkor a Jobbik továbbra is a „rendcsinálás” és a „jobb megélhetés” ígéretével vonzza a legtöbb szavazót. Különösen a keleti és északkeleti válságzónákban, valamint a kistelepüléseken sikerült ezzel az üzenettel „beágyazódniuk”, és ebben a „masírozó” Magyar Gárda és utódszervezetei főszerepet játszottak. Krekó azt is hozzátette, hogy a Jobbik szavazótábora nem egyetlen társadalmi osztályból tevődik össze, és nem is a leglecsúszottabb réteg adja a támogatók zömét. Rudas Tamás kutatása szerint (mely a 2011-es Társadalmi Riportban olvasható) a Jobbik törzsszavazói inkább ideológiai és szimbolikus alapon kötődnek a párthoz, így nem jelenthető ki az sem, hogy csak a talajvesztett rétegek, a „vesztesek” pártja lenne a Jobbik.
Hogy egy esetleges kormányzati pozícióban a Jobbik „arculata” mennyiben változna meg, arra Krekó azt válaszolta: a nemzetközi példák többnyire azt mutatják, hogy minél radikálisabb egy párt, annál nagyobbat bukik kormányzati pozícióban, hiszen képtelenek áthidalni a leegyszerűsített megoldások ígérete és a kormányzati
realitás közötti szakadékot. Van arra példa (többek között Lengyelországból és Ausztriából), hogy a szélsőjobb kormányra kerülve politikailag leamortizálódik, de az is előfordul (Olaszország esete), hogy a radikális jobboldali pártok középre tartva politikailag profitálni tudnak a kormányzati pozícióból.

A radikálisok korlátjai

A parlamenti választások utáni hónapokban a radikális párt támogatottsága rendre a 10 százalékos szint alatt maradt, és ma is akörül mozog. Második „helyezésük” tehát inkább a bevallottan szocialista szimpatizánsok csökkenésének köszönhet. A Jobbik súlyos társadalmi problémákra adott radikális válaszaival és a Magyar Gárda megersödésével jutott parlamenti mandátumokhoz, mai támogatói is inkább csak abban nevezhetk egységesnek, hogy a „kormány képtelen kezelni a cigánybŐnözést” (90 százalék). Szimpatizánsaik körében egyébként az átlagosnál magasabb a férfiak (62 százalék), a huszonévesek (32 százalék), a középfokú iskolai végzettséggel rendelkezk (35 százalék) és a kelet-magyarországi régióban (46 százalék), valamint a községekben élk aránya (40 százalék).
Látványos különbségek vannak a Jobbik politikusai közt a tekintetben is, hogy a párt hogyan viszonyuljon Orbán Viktorhoz és a Fideszhez. A „nép nevében radikális változást” ígér párt helyzetét ugyanis nehezíti, hogy nagy erket emészt fel a kétharmados kormánytöbbséggel szembeni releváns ellenzék szerepének betöltése, hiszen egyes esetekben óhatatlanul azonos platformra kerülnek az MSZP-vel és az LMP-vel. Ebben az erfeszítésben többször elfordult, hogy a kormánypártok javaslatait sajátjaikkal azonosították, kommunikációban elégtelennek minsítették, az országgyŐlési szavazáson mégis mellette voksoltak. Miközben a parlamenti viselkedési minták átvételével részesévé válnak a korábban sokat kritizált politikai elitnek, szavazóik nagy része még támogatni tudja a jobboldal egységét jelent Orbán Viktort. Ennek a csoportnak az elidegenítése ütközik a Jobbik érdekeivel, egy ilyen bels törés fenntartása a szavazótábor identitását gyengíti. (Mráz-Ágoston Sámuel – Nézpont Intézet)

Olvasson tovább: