Egy rém rendes család

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Miért nem lehet egyben tartani az MSZP-t?

A vezető politikusok személyes és kölcsönös utálata miatt elképzelhetetlennek látszik, hogy a Gyurcsány-szárny megmarad az MSZP-ben. Az elmúlt napokban több szocialista politikussal folytatott háttérbeszélgetés alapján több forgatókönyv is elképzelhető: hívei szerint Gyurcsány akár „visszaveheti” a pártot, de az is lehet, hogy az általa gründolt Demokratikus Koalícióból új formációt alapít. A dilemmát leginkább az jelenti, hogy békés vagy „tányércsapkodós” lesz-e a válás.

Ez utóbbi azért sem mindegy, mert a „megmaradt" MSZP-nek és az új Gyurcsány-pártnak a jövőben mindenképp együtt kellene működnie, hisz mindketten az ellenzéki térfélen maradnak. Ha 2014-ben le akarják váltani Orbán Viktort, akkor mindenképp választási szövetséget kellene kötniük. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a forgatókönyvet - tehát „a békés válást a jövőbeni együttműködésért fejében" - a párt „öregjeinek" titulált képviselők köreiből hallottuk. Érdemes eltekinteni attól, hogy a leöregezett politikusok egy része éppen Gyurcsány Ferenc generációja, akik ugyanúgy a KISZ-ben nyomultak, mint a hívei által legprogresszívebb magyar politikusnak tartott egykori pártelnök-miniszterelnök. Tehát egy olyan pártcsaládon belüli problémával van dolgunk, amelyben csak nagyon óvatosan érdemes címkékkel ellátni a szemben álló feleket, hisz - képletesen szólva - egy politikai „alomból" származnak mindannyian.

A bukás virágai

Az MSZP vergődésének egyik oka, hogy a 2010-es brutális választási vereség miértjeire (például, hogy miért fordultak el milliók a párttól), még egyetlen érdemi tanulmány sem született a párton belül. Igaz, ennek is komoly előélete van. Gyurcsány Ferenc politikai teljesítményéről is mérleget kellett volna vonni, viszont ennek megítélése annyira megosztja az MSZP-t, hogy eddig senki se mert belekezdeni. A volt pártelnök-miniszterelnök támogatói ugyanis a vereség okának leginkább azt tartják, hogy az MSZP nem állt ki kellőképpen a zseniális Gyurcsány mellett, míg kritikusai szerint a volt kormányfő „eszement dilettantizmusa" okozta a szocialista párt vesztét. E két véleményt nehéz közelíteni egymáshoz.

Mesterházy Attila pártelnökké emelése köztes megoldásnak tűnt, mivel fiatal, új „arcként" a párt egyik szárnyához sem volt markánsan köthető. Igaz, számtalan belső konfliktusa volt Gyurcsány Ferenccel. Elődjével való kapcsolatának egyik meghatározó momentuma, hogy Gyurcsány Ferenc a róla szóló, Debreczeni József által lejegyzetelt könyvében Mesterházyról súlyosan negatív képet festett. Mindezek ellenére Mesterházy pártelnökként inkább egyensúlyozni kívánt a „gyurcsányisták" és a „Gyurcsány-gyűlölők" között, mintsem a volt pártelnök kiszorítását vagy kilépését kikényszeríteni. Sőt, megelégedett azzal, hogy a Demokratikus Koalíció Platform engedélyezésével az MSZP „politikai homokozót", egyfajta rezervátumot biztosítson Gyurcsány Ferencnek és támogatói körének.

A koncepció több okból is megbukott. Gyurcsány Ferenc és környezete láthatóan többet kíván a platformos játszótérnél. Tavasszal pártszavazást kezdeményeztek több kérdésben, amely ugyan érvénytelen és eredménytelen volt, de mégis több mint 7000 párttag a Demokratikus Charta (DK) céljaival együtt szavazott. Hivatalosan 31 ezer tagja van a pártnak, de általában 20 ezerre teszik a valódi létszámot a párt vezetői. Egyértelmű, hogy Gyurcsánynak jelentős támogatói köre van a tagságban, de azért túlzásnak tűnik, hogy elsöprő győzelmet értek volna el, még ha ezt is kommunikálták. Mindenestre a DK-platform azt szeretné, hogy a pártszavazás több kérdését, így például a közvetlen pártelnökválasztást vegyék be a november 12-én tartandó kongresszuson az MSZP alapszabályába. „Ez azt jelenti, hogy a következő lépcsőben, egy tavaszi tisztújító kongresszuson Gyurcsány visszaveszi a pártvezetést, mivel a tagság vele van. Közvetlen szavazás esetén ő lenne a befutó" - magyarázta a Heteknek egy DK-aktivista politikus.

Kiásott csatabárd
A lehetséges „pártvisszavételben" és az ekkora támogatottságban persze alaposan kételkednek a Gyurcsány-ellenes politikusok. Az elmúlt napokban eszkalálódott konfliktus oka, hogy időközben elfogyott a levegő Mesterházy Attila körül is, aki idestova másfél éve vezeti az MSZP-t. A szocialistáknak a választásokra a több mint kétmilliós táborból 800-900 ezer szavazója maradt, akik többségükben idősek. A Fidesz-kormány látványos hibái ellenére érdemben nem emelkedett az MSZP népszerűsége, a ma talán egymilliós baloldali tábort létszámban megközelítette a Jobbik is. Több háttérbeszélgetésünkből úgy tűnik, hogy Gyurcsány Ferenc pontosan látta, hogy - miként a 168 órában is nyilatkozta - Mesterházy Attila mögött megbomlott a párton belüli koalíció. Ráadásul Mesterházynak - azon túl, hogy nem sikerült a párt táborát növelnie -a nyár során sikerült egy sor „öregnek" titulált politikust többek között bizalmatlan megjegyzéseivel vérig sértenie. Mindezt azzal tetézte, hogy az előbb vázolt „Gyurcsány-problémát" sem sikerült megoldania.

Ebben a hangulatban kezdett egy érdekes akcióba a volt miniszterelnök. Azt javasolta, hogy az MSZP parlamenti frakciója sajátos módon adja vissza mandátumát. Erről egyébként a DK-platform elnökségének nevében Molnár Csaba platform-alelnök levélben tájékoztatta Mesterházy Attilát is. Úgy tűnik, hogy ezt követően az „ötletet" a pártelnök vagy környezete kiszivárogtatta a Népszabadságnak, ami újabb nyilatkozatháborút generált az MSZP-ben. Erre a következtetésre azután jutottunk, hogy egy Mesterházy Attilához közel álló politikus így érvelt lapunknak: „Ezt a magas labdát Attila nem hagyhatta ki! Újra visszajöttünk a meccsbe." A regnáló pártelnökség fő üzenete az lett, hogy aki akar, távozhat az MSZP-ből! Még azok is ezt kezdték mondogatni, akik elbizonytalanodtak Mesterházy támogatásában. Az MSZP-ben működő hét platform közül hat egységesen a pártelnök és az elnökség mögött áll.

A DK egyik vezetőségi tagja egyébként az ötlet értelmét úgy magyarázta el számunkra, hogy ez a „visszaadás" nem automatikus lemondást jelentene, hanem azt, hogy a listán bejutott képviselők a helyi pártszervezetek kezébe helyezik a döntést: maradjanak a parlamentben, vagy mondjanak le? Ha

tehát helyi párszervezetben a „gyurcsányisták" vannak többségben, akkor elérhetik, hogy a listáról egy Gyurcsány Ferenc hívének számító politikus kerüljön be a frakcióba. A logikai sor tehát úgy néz ki, hogy a közvetlen pártelnökválasztáson Gyurcsány újra pártelnök lehet, míg a képviselőség-visszaadással a frakció válhatna teljesen új összetételűvé. Így a Demokratikus Koalíció platformé lenne a teljes MSZP.

Ezzel a DK az MSZP teljes politikai garnitúrájának, a magas és kisrangú potentátoknak, különféle platformvezetőknek és magányos farkasoknak lebegtette meg annak a lehetőségét, hogy hamarosan mehetnek vissza a civilszférába. Nem csoda hát, hogy mindenki kiásta a csatabárdot.

Miért nem lehet egyben tartani az MSZP-t?

A nagy kavalkádban csak az nem derült ki, hogy mi is a szándéka Gyurcsány Ferencnek: az MSZP „gyökeres megújítása", ami praktikusan azt jelenti, hogy megpróbálja átvenni a pártvezetést, vagy egy új párt alapítása? (Egy DK-s forrásunk szerint napról napra változik a hangulat.) A beszélgetésekből az viszont világosan látszik, hogy elképesztő mértékű ellenszenv, sőt, bizonyos személyeknél utálat tapasztalható a párton belüli ellenfelekkel szemben.

Gyurcsány Ferenc két éve egy belső fórumon élesen kritizálta Szekeres Imre elnökhelyettest, akit „gyenge emberi minőségűnek" - egyes híradások szerint egyenesen -, „sz*r embernek" nevezett. A szóváltás persze kikerült a sajtóba. Szanyi Tibor, az MSZP legutóbbi kampányfőnöke viszont Gyurcsányt találta meg: „A pártot, a frakciót körülbelül százszor verte át, szóval egy kezelhetetlen, követhetetlen ember tirádáival nem kívánok foglalkozni..." Szanyi odáig elmerészkedett, hogy az őszödi beszéd kiszivárogtatását egyenesen Gyurcsány Ferenc személyéhez kötötte. (Egyébként ezzel nincs egyedül, az MSZP-frakcióban számtalan politikus gondolja így.)

Korábban Puch László pártpénztárnok adta ki a volt miniszterelnök útját: „Talán az lenne a legjobb, ha ránk hagyná a baloldal képviseletét, ő pedig megalakítaná a maga liberális-demokrata pártját." Egy másik helyen Gyurcsányról így szólt: „Egyet kérek tőle: hagyja békén az MSZP-t, ne ártson tovább!"

Gyurcsány viszont nem kevesebbről blogolt, mint hogy Puch László együttműködik Simicska Lajossal, a Fidesz legfontosabb kincstárnok háttéremberével. Minap pedig arról értekezett, hogy a jelenlegi MSZP-ben már szinte semmi sincs, amit értékesnek tartana.

Erők és csoportok

A szegedi fiúk
Az MSZP egyetlen megyeszékhelyen, Szegeden tudta csak megőrizni a polgármesteri széket. Botka László polgármester és Ujhelyi István (aki jelenleg az Ország­gyűlés szocialista alelnöke) az elmúlt évben az MSZP országos ügyeitől látványosan távol tartották magukat. Bár együttműködtek az előző ciklusokban Gyurcsány Ferenccel, mégis sikerült úgy politizálniuk, hogy nem égett rájuk az előző éra „hangulata”. Mindkettejük esetében elképzelhető, hogy bele akarnak majd újra szólni az MSZP vezetéséért folytatott küzdelembe. „Aki most öncélú belső vitákat gerjeszt, és ebben éli ki magát, az veszélyezteti az MSZP 2014-es választási győzelmét, nyilatkozta minap a Vasárnapi Híreknek Botka László. A jelenlegi pártelnök vezetői alkalmasságáról azt mondta, hogy nyárra tudni fogja, elvezetheti-e a 2014-es választásokig a pártot Mesterházy.

Gyurcsány Ferenc és a fél SZDSZ
Az 58 tagú frakcióban talán tízen állnak Gyurcsány mellett, de még nem találkoztunk olyan képviselővel, aki két ugyanolyan listát sorolt volna (biztosan: Molnár Csaba, Vitányi Iván, Ficsor Ádám, Varju László, Vadai Ágnes, valamint esetleg Baracskai József, Szűcs Erika, Kolber István). A Demokratikus Koalíciónak és a Demokratikus Chartának (DK) számos liberális értelmiségi a támogatója. A Gyurcsány Ferenc melletti petíciónak az aláírói viccesen szólva az egykori SZDSZ protokoll-listájaként is felfogható.        

Kiss Péter és a Baltömés
Kiss Péter a Baloldali Tömörülés (mozgalmi elnevezéssel Baltömés) platform vezetője, amely a párton belül
leginkább balosnak tekinthető csoportosulás. Mintegy 2000 tagja van a tömörülésnek, többnyire nyugdíjasok. Kiss Pétert évekkel ezelőtt a HVG  találóan Gyurcsány legnagyobb „ellenfelének, támogatójának és ellensúlyának” nevezte elemzésében.  Kiss azokban az ügyekben (például szociális ügyek és a munka világa) rendelkezik szakértelemmel, amellyel a Fidesz gazdaságpolitikája baloldalról leginkább támadható. Kiss eddig nem szólalt meg még pártügyekben, de a Baloldali Tömörülés is aláírta a DK-nak „beszóló” nyilatkozatot.

Szekeres Imre és a közgazdászok
A volt honvédelmi miniszter a párt közgazdasági tagozatát vezeti, de egyes vélemények szerint befolyással rendelkezik az egykori pártapparátus tagjainak körében. Gyurcsány Ferenc vérig sértette, mikor „gyenge emberi minőségűnek” nevezte, és ez kiszivárgott a sajtóban. Hasonlóan „baráti” lehet Lamperth Mónika egykori belügyminiszter és Gyurcsány kapcsolata, hiszen a legutóbbi kongresszuson azt ecsetelte, hogy miként sírt Lamperth Mónika a miniszterség után.   

Hiller István és a szocdemek
Gyurcsány egykori szövetségese, Hiller István volt az, aki az elmúlt napokban elsők között mondta ki, hogy nem lenne helytelen, ha a DK távozna. Hiller – aki korábban pártelnök is volt – a szociáldemokrata platform vezetője.

Puch László és a Baranya–Szabolcs-tengely

A baranyai Puch László pártpénztárnok külön hatalmi ág az MSZP-ben, és nem különben hidfőállásokkal rendelkezik a médiában. Évekkel korábban a pártban Baranya–Szabolcs-tengelyként leírt „csoport” király­csinálónak számított. Bár Toller László tragikus balesetével, és Szili Katalinnak a pártból való távozásával ez felbomlott, mégis a baranyai és a szabolcsi származású politikusok (például Baja Ferenc, Juhász Ferenc és Puch László) újbóli összefogásukkal képesek befolyásolni a pártmozgásokat. Gyurcsány nyilvánosan kritizálta Baja Ferencet is, aki újra aktivizálta magát.

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit