Kereső toggle

Átrostálja a kormány a nyuggereket

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Visszamenőlegesen is megszűnhetne a korkedvezményes nyugdíjazás, valamint jelentősen megszigorodna és a szociális ellátórendszer részévé válna a rokkantsági nyugellátás, amennyiben elfogadja a parlament a Lázár János és Balsai István által benyújtott AB-törvénymódosítási javaslatot. A rokkantnyugdíjak felülvizsgálatával a munkaképesnek ítélt állampolgárok tízezreitől vennék el a nyugdíjat.

Az alkotmánymódosítás célja, hogy lehetőséget teremtsen egyrészt a szolgálati nyugdíjasok reaktivizálására, másrészt a rokkantnyugdíjak visszamenőleges megszüntetésére, illetve szociális juttatásra való változtatására. A javaslat keddi parlamenti vitája során Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője utalt arra, hogy a visszamenőleges megszüntetést lehetővé tevő alkotmánymódosítás az előző években nyugdíjazott, 57 év alatti rendőrökre, határőrökre, büntetés-végrehajtási tisztekre vonatkozna. Indoklásul elmondta: az ország nem engedheti meg magának, hogy évi 59 milliárd forintot fordítson „40 ezer életerős, munkaképes személy ellátására". Ezzel újfent célzott a rendőrség állományából hiányzó 30 ezer rendőr utánpótlására is. Kiderült: a kormány még gondolkodik 10 ezer érintett nyugdíjas katona sorsáról is. A szolgálati nyugdíj tudvalevően a volt fizetés értékével egyenlő.

A rendvédelmi szakszervezetek tiltakoztak, mondván: igazságtalan a tervezet, mivel a korkedvezményes nyugdíjaztatás az elbocsátások bevett módszere volt, s mindezek után nem garantálják a sztrájkok békés jellegét. Lázár János erre úgy reagált, hogy a kormány nem enged a zsarolásnak, és így nem fognak tárgyalni velük. Sneider Tamás jobbikos képviselő úgy replikázott: „Higgyék el, hiába van önöknek kétharmados többségük, hogy ha egyszerűen nem lesz rendőrségük, honvédségük, akik megvédjék magukat."

Másik intézkedésként a javaslattevők mindegyik, nyugdíjkorhatár alatti rokkantnyugdíjas állapotát felülvizsgáltatnák, a munkaképessé nyilvánított emberektől megvonnák a nyugdíjat, aminek átlagos értéke jelenleg havi 73 ezer forint az ONYF adatai szerint. Tény, hogy a rokkantnyugdíjasok hazai 12 százalékos aránya nemzetközi viszonylatban is kirívó, hiszen az unióban és az OECD-országokban ez az arány átlagosan 6 százalék körül van. Ezt a problémát a kormány egy huszárvágással oldaná meg, méghozzá úgy, hogy a módosítás szerint a nyugdíjkorhatár alatti nyugellátás „a törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető". Egy NGM-beadvány szerint a kormány egészségkárosodási ellátás címen vonná össze a nyugdíjkorhatár előtti, rokkantsággal és egészségkárosodással kapcsolatos összes ellátást. Az átalakítás 150 ezer ember nyugdíjmegvonásával járna, akiket úgymond visszairányítanak a munkaerőpiacra.

A törvényjavaslat indoklása a szűkös adófizető tábor érdekeire hivatkozik, ugyanakkor megvédi a nők korkedvezményes, 40 év munkaviszony után való nyugdíjazásának a lehetőségét. Az ONYF adatai szerint a korhatár alatti összes nyugellátás évi közel 600 ezer személy 665 milliárd forintnyi ellátását jelenti. A Széll Kálmán-terv, illetve a konvergenciaprogram alapján összesen 217 milliárd forintot vonnának el a nyugdíjkasszából, ami a 2013 végéig a rokkantsági és a megváltozott munkaképességűekre tervezett 2209 milliárd összkiadás közel egytizedét jelenti.

Rétvári Bence, a KDNP alelnöke rámutatott arra, hogy a korhatár előtti nyugdíjaztatás szigorítása mindegyik párt választási programjában szerepelt. Az ellenzéki pártok indokoltnak tartják ugyan a korhatár alatti nyugdíjazások jövőbeni visszaszorítását, viszont a munkanélküliséget és a társadalom siralmas egészségi állapotát is emlegetik, miközben a visszamenőlegességen mindenki felháborodik. Az LMP egyik fő ellenvetése, hogy a mindenkori kormánynak felelősséget kell vállalnia a korhatár alatti nyugdíjasokért, ameddig a munkaerőpiac ki nem termeli a szükséges álláshelyeket.

A módosító javaslat kapcsán alapvető jogi aggályok is megfogalmazódtak, jóllehet a hírek szerint az alkotmánymódosítás kidolgozásában az igazságyügyi tárca is részt vett. A Helsinki Bizottság szerint sérti az emberi jogi egyezményt és a strasbourgi bíróság gyakorlatát, ha törvénnyel vonják meg a meglevő nyugdíjat. A Szociális Unió szerint a tervezet a jogállamiság alapvető kritériumait sérti, mivel a szerzett nyugdíjjogosultságok nem alakíthatók szociális juttatásokká. A rokkantnyugdíjak alapját ugyanis az előzetesen befizetett járulékok képezik. A Szociális Unió szerint az államháztartási hiány csökkentésének árát a Fidesz a Széll Kálmán-terv meghirdetése óta kivétel nélkül a társadalom alsó rétegeivel fizetteti meg.

„El tudja képzelni, hogy egy öt éve rokkantnyugdíjas embert mennyire tárt karokkal fogad ma a munkaerőpiac? Jogi és etikai nonszensz a rokkantnyugdíjak visszamenőleges megvonása, csökkentése vagy szociális ellátásra változtatása" - fejtette ki lapunknak Virág Ildikó, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének ny. tudományos főmunkatársa, a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal tagja. Hozzátette: egyáltalán nem tűnik célszerűnek a nyugdíjkasszánál is szűkösebb szociális büdzsét a rokkantellátásokkal terhelni, ráadásul a szociális ellátások értékét - többek között rászorultsági kritériumok mentén - differenciálni szokás, így megvan a veszélye a rokkantellátások jelentős csökkenésének. Visszamenőleges nyugdíjmegvonásokra nincs példa demokratikus országokban, és azt se felejtsük el, hogy nálunk a rendőrök tömeges korkedvezményes „kényszernyugdíjaztatására" akkor került sor, amikor a rendőrséget összevonták a vám- és pénzügyőrséggel - emlékeztet a szakértő.

Olvasson tovább: