Kereső toggle

Orbán Putyinnal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Orbán Viktor kedd délután tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökkel. Orbán első kormányzása idején kifejezetten hűvös volt az orosz–magyar viszony, ám a gazdasági kényszer felülírta a múltat. A szűkszavú hivatalos nyilatkozatokból annyit lehetett kihámozni, hogy a tárgyalások között első helyen szerepelt a Mol és a gázüzlet is.

Sem az előző kormány, sem a Mol menedzsmentje nem tartotta szerencsésnek, sőt, üzleti körökben állítólag sokkot okozott, amikor az orosz Szurgutnyeftyegaz 2009 tavaszán megvásárolta az osztrák OMV-től a Mol- részvények 21 százalékát. A második Orbán-kormány is hasonló állásponton van: nem kívánatos, hogy a Molban megmaradjon a több mint egyötödös orosz részesedés, ezért a magyar ajánlat feltehetően úgy szól, hogy kivásárolnánk a Szurgutnyeftyegaz részvénycsomagját - mondta a Heteknek Kaderják Péter. A Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának igazgatója az Orbán-Putyin találkozót értékelve ugyanakkor hozzátette: az, hogy miből vennénk meg a pakettet, homályba vész.  Iparági híresztelések szerint a kormány a mintegy 500 milliárd forintos piaci értéknél kevesebbet költene az üzletre, az oroszoknak viszont nincs eladási kényszere.

A Mol a legnagyobb magyarországi központú regionális nagyvállalat, amely ráadásul a hazai földgázszállító rendszer száz százalékát birtokolja. Fontos magyar érdek lenne a hálózat fejlesztése, összeköttetés kiépítése a környező országokkal, az orosz gázszállítástól független, európai rendszerekbe történő csatlakozás megteremtése, de legalábbis mindennek a lehetősége. Amit viszont adott esetben jelentősen akadályozhat, ha az ezekben a folyamatokban ellenérdekelt oroszok továbbra is a Mol tulajdonosi körében maradnak. Kaderják szerint a magyar kormány a fenti helyzetből adódó esetleges konfliktustól akarja megóvni a Molt. Ez az óvás eddig annyiban merült ki, hogy a magyar fél elutasította az orosz befektető bejegyzését a részvénykönyvbe arra hivatkozva, hogy a vásárlók a mai napig nem közölték, kik a Szurgutnyeftyegaz tulajdonosai.  Ezzel együtt a kérdést úgy kell megoldani, hogy egyik fél se szenvedjen se anyagi, se presztízsveszteséget.

Az például jelentős arcvesztésnek számítana, ha az oroszok csak veszteséggel tudnának kiszállni az üzletből, ám jelenleg a Mol-részvények többet érnek, mit amennyiért az oroszok megvették az osztrákoktól.

Hazánk a kőolaj nagy részét, a földgáz 60-70 százalékát és a nukleáris tüzelőanyagok túlnyomó hányadát is az oroszoktól vásárolja, ami azt jelenti, hogy teljes energiafelhasználásunk mintegy háromnegyede közvetlenül az orosz importtól függ. A magyar félnek ezért az lenne az érdeke, hogy az orosz befektetők lehetőleg olyan üzleti területeken vállaljanak szerepet, ahol nem kerülnek monopolhelyzetbe vagy stratégiai pozícióba. Ilyen lehet például egy közös magyar-orosz gáztározó megépítése, de ilyen terület a gázszolgáltatás is, hiszen az oroszokról tudott, hogy szeretnének közel kerülni a végfogyasztókhoz, hogy ne csak nagykereskedőként szállíthassanak az országba. A magyar fél ezen a területen is adhatna lehetőséget az oroszoknak, mert a már működő gázcégek miatt ezen a téren nem kerülnének monopolhelyzetbe - vélekedett Kaderják Péter.

A tárgyalások másik fő témája a gázüzlet lehetett. A magyar-orosz megállapodás 2014 végéig van érvényben. Jelenleg az európai árakhoz képest 30-40 százalékkal drágábban kapjuk a gázt az oroszoktól, aminek az az oka, hogy a magyar ár meghatározásakor még mindig a kőolaj árát veszik alapul (olajindexált árazás), ugyanakkor Európában az utóbbi időben valódi gázpiac jött létre: a különböző gázforrások elkezdtek versenyezni, cseppfolyós gázból világméretű túlkínálat mutatkozik, ami Európában keresi a helyét, ráadásul a 2008-as recesszió is lefelé szorítja a gázárat. Az orosz gázzal súlyos tízmilliárdokat veszítünk évente.

Kaderják szerint az olajindexált árazás felett végleg elszállt az idő, ezért Magyarországnak - ahol az elsődleges gázfelhasználáson túl a villamosáram- termelés is nagy részben gázbázisú - alapvető érdeke, hogy megszüntesse ezt az óriási árkülönbséget, ami súlyos terhet ró a magyar fogyasztókra. Fontos lenne az európai gázárövezethez csatlakoznunk, ám ennek jelenleg fizikai akadályai - például a megfelelő gázcsőrendszer hiánya - vannak.  A magyar kormány igazi feladata ezért az, hogy 2014-15-re - az orosz gázszerződés lejártára, illetve újrakötésének idejére - megteremtse a jelenlegi árhátrány megszüntetésének feltételeit.

Az ugyanakkor kétséges, hogy módosítható-e a szerződés a lejárta előtt - vagyis, hogy rábírható-e az árcsökkentésre az orosz fél -, mivel a szerződés gazdája nem a magyar állam, hanem a német E.ON, amely hazánkat mint ügynökség képviseli az oroszokkal szemben, s mint ilyen, nem is áll igazán érdekében az árcsökkentés.

A keddi tárgyaláson - úgy tűnik - csak annyi történt, hogy az orosz fél meghallgatta a magyar kéréseket, ám konkrét megállapodás nem született, ami arra utal, hogy Putyinék nem találták vonzónak a magyar ajánlatot. A tárgyalást kezdeményező orosz miniszterelnök ugyanakkor Orbán meghívásával már önmagában jelezte, hogy érzékelik, a sokáig oroszellenességéről ismert Orbán megpróbálja normalizálni a magyar-orosz kapcsolatokat.

Olvasson tovább: