Az, amit most felró az LMP-nek, eddig miért nem zavarta?
–ŰEddig is nagyon zavart, és ezt kommunikáltam is a vezetők felé, hiába mondják azt, hogy nem voltak belső közpolitikai vitáink! Mostanában ezt hallom a legtöbbet, hogy a frakcióüléseken nem voltak ilyen vitáink. Igenis voltak, de amikor a frakció megalakult, ellenem már folyt a fegyelmi eljárás. Innentől kezdve úgy tartottam tisztességesnek, hogy az eljárás végéig az LMP életében nem fogok annyira aktívan részt venni. Ezzel ellentétben az Országgyűlésben tevékeny részt vállaltam, tíznél is több módosító javaslatot adtam be, és sok felszólalásom is volt. Nem lehet a szememre vetni, hogy ne tettem volna meg mindent. Egyébként a tavaszi és az őszi választásokra való felkészülésben is fogalmaztam meg nagyon sok esetben éles kritikát, az irányvonalakat tekintve. Sérelmeztem például, hogy az önkormányzati kampányban folyamatosan a belvárosi jelöltek kerültek előtérbe, akik persze a saját értékrendjüket mondták nyilvánvalóan. Arról volt szó, hogy a konzervatív, vidéki képviselők is kommunikálva lesznek. Ebből semmi nem valósult meg.
A pártból való kilépése után tett nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy az LMP-ben ideológiai válság van. Ön szerint korrekt így megbélyegezni a volt pártját?
–ŰHát, ha egyszer tényleg ideológiai válság van! Nevezheti Schiffer András ezt kreatív káosznak vagy bárminek, egyszerűen ez az igazság. Mutasson ma nekem valaki 10 olyan LMP-választót, aki elégedett lenne. Higgye el, vagyunk egy páran, akik ezt így gondoljuk. Sajnos az utóbbi időben a lojalitásom és a hitem abban, hogy lehet más a politika, igen-igen megrendült. De természetesen ezek folyamatok. Azt gondolom, hogy egy sokkal jobb eredményt is el tudtunk volna érni az önkormányzati választásokon, ha nem minden annyira fővároscentrikus az LMP-ben, és szerepet kap a vidék is. Ha visszaemlékszik, szinte minden Jávor Benedekről szólt az elmúlt hónapokban. Ezt követően már csak hab a tortán, amikor a gyenge szereplés okait kutatva olyan kijelentések hangoznak el, hogy nem voltunk elég liberálisak.
Voltak vagy vannak olyan frakciótársai, akik a párt téves irányvonalait illetően önnel egyetértettek?
–ŰNem sokan, talán egy, esetleg kettő ilyen képviselőről beszélhetünk. Ők egyébként ugyanígy kiléptek volna már, ha nem látnának rá valami kis reményt, hogy ezek a folyamatok megfordíthatóak.
A megmaradt parlamenti mandátumáról miért nem mondott le? Ne vegye provokatívnak, de nincs e mögött egy megélhetési szándék?
–ŰÉppen az a problémám, hogy abba az irányba halad minden, hogy egy belvárosi, liberális, értelmiségi rétegpárt legyen az LMP. Ha én lemondok a mandátumomról, akkor tulajdonképpen helyet adnék egy újabb liberális képviselőnek. Mindeközben ahhoz az eredményhez, amit elért a párt, nekem is nagyon sok közöm van. Akik miattam szavaztak az LMP-re, azokkal mi lesz? De hadd mondjak erre egy nagyon jó példát: ha vettem egy buszjegyet Pécsre, és a busz Fehérvárnál elkanyarodik Békéscsabára, akkor rajtam senki ne kérje számon, hogy a buszhoz miért nem vagyok lojális. A jegyemre a pénzt azok a szavazók dobták össze, akik az én értékrendem, a konzervatív kistérségi értékek képviselete miatt szavaztak az LMP-re. Ők pedig azt kérik tőlem, hogy bármilyen módon is, de jussak el Pécsre.
2010. 10. 29. (XIV/43)
