Első fokon felmentette a bíróság azt a három férfit, akiket egy homoszexuális papokról készített – hosszú szünet után újból látogatható – honlap miatt jelentett fel Spányi Antal megyéspüspök. A megvádolt katolikus hívők szerint ügyük elrettentésül szolgált azok számára, akik az egyes egyházmegyékben zajló erkölcsi és anyagi visszaélések miatt belső vizsgálatokat merészelnek követelni.
A vád szerint Varga Ernő, Váradi István és Bérces János készítették és népszerűsítették azt a honlapot, amelynek linkje 2007 szeptemberében éppen nekik köszönhetően landolt többek között a székesfehérvári püspökség és számos egyházi ember, illetve világi sajtóorgánum elektronikus postaládájában. Mivel a portál - amely néhány pap ügynökmúltjára és anyagi visszaéléseire is utalva tablószerűen lajstromozza a meleg klerikusokat - Spányi Antal megyéspüspököt saját testvérével folytatott vérfertőző kapcsolattal vádolja meg, az egyházmegye magánvádas eljárásban szeretett volna elégtételt venni. Sikeres rágalmazási perekre amúgy is nagy szüksége van most a püspöki karnak a visszaélések felelőseinek eltávolítását egyre jobban szorgalmazó vatikáni nyomás miatt.
Fiaskójuk azonban nem előzmény nélküli. A lavina Vácról indult, ahol Beer Miklós megyéspüspök tett feljelentést a honlapon taglalt bizonyítatlan állítások miatt. A váci rendőrség ki is nyomozott valamit, ám amikor a perben a valóság bizonyítására került volna sor, a püspök hirtelen visszavonta feljelentését. Beer a Népszabadságnak azt állította, hogy a várható csekélyke pénzbírság miatt nem látta értelmét az ügy folytatásának, a vádlottak szerint azonban kénytelen volt belátni, hogy csak így kerülhető el az egyházmegye szennyesének nyilvánosságra kerülése.
Spányi Antal azonban biztos volt a dolgában. Testvére a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, ő maga pedig Székesfehérváron jelentette fel a váci ügy megkönnyebbült terheltjeit. A városi bíróság előtt egyesített eljárásban a püspök a váci rendőrség azon nyomozati anyagára alapította állításait, amelyeket a rendőrség érdekes módon nem tudott megküldeni a székesfehérvári bíróság megkeresésére. Talán azért sem, mert - mint a tárgyaláson kiderült -vélhetően törvénytelen eszközökkel szerezték meg az elsőrendű vádlott teljes freemail forgalmát (fogadott és küldött elektronikus leveleit), és mobiljának részletes, cellainformációkkal ellátott híváslistáját, a telefonszámokhoz rendelt ismerősök személyes adataival együtt. Az adatokat tartalmazó DVD-t a bíróság által kirendelt igazságügyi informatikai szakértő a nyomozást végző váci rendőrtől kapta meg, aki azt állította, hogy azon a vádlott számítógépeiről származó információk találhatóak. Mindezek ellenére egyik szakvélemény alapján sem volt minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy Varga Ernő és Váradi István készítették az ominózus honlapot. Azt pedig, hogy annak linkjét figyelemfelhívó jelleggel több címzettnek is továbbították, maguktól is elismerték.
A bíróság elutasította a védelem bizonyítási indítványait: nem hallgatták meg Beer Miklós váci püspököt, Sesztay Nándor váci rendőr századost, és a vád kérelmére kirendelt szakértőn kívül más számítástechnikai szakembert sem. A püspök testvére, Spányi András plébános pedig orvosi igazolással mentette ki magát a személyes megjelenés alól. Arra már a vádlottaknak kellett felhívniuk a bíróság figyelmét, hogy a megkérdőjelezhető eredetű igazolás egy gyermekorvostól származik, továbbá állításuk szerint videofelvétel van a birtokukban arról, amint Spányi András a releváns időszakban éppen kereket cserél gépkocsiján a fővárosban.
A bizonyítottság hiányában született felmentő ítélet kihirdetése után a bírónő azt hangsúlyozta, hogy a feljelentő püspök és az egyházmegye világi, és nem egyházi bíróság előtt áll, így az erkölcsi bűnök vonatkozásában ő csak azokat veheti figyelembe, amelyek a hatályos jog alapján bűncselekménynek minősülnek. A becsület csorbítására tehát csak a vérfertőző kapcsolatra utalás alkalmas, míg a homoszexualitás tényének feltárása, akár egy pap vonatkozásában is, azért nem minősül rágalmazásnak, mert hogy mi a sértő, azt széles társadalmi megítélés dönti el, és nem az egyén sérelme.
„Isten nem siet, de sosem késik" - búcsúztak a vádlottak a börtönbüntetésre játszó püspöktől a tárgyalóteremben, arra utalva, hogy ártatlanul hurcolták meg őket egy olyan ügyben, amely csak a jéghegy csúcsát jelenti a jövőben várható egyházi botrányokhoz képest. Szerintük ugyanis nem a romlást jelzőket kellene világi bíróságok elé rángatni, hanem belső vizsgálatok sorozatán keresztül kellene beindítani a katolikus egyház öntisztulását. A kánonjogi rendelkezések ellenére a mai napig bevett gyakorlat ugyanis, hogy az egyházi vezetés azonnal kiadja a „feljelentőt" a meggyanúsítottaknak, akik aztán gondoskodnak a „belső ellenzék" elhallgattatásáról. Váradi István és néhány barátja például szerették volna Róma segítségét kérni más ügyekben is, de Tarcisio Bertone kardinális, Vatikán állam miniszterelnöke automatikusan visszaküldte a számára eljuttatott tényanyagokat a magyarországi nunciusnak, Juliusz Janusznak, aki aztán lábjegyzetelve továbbította a magyar püspököknek az ellenük szóló vádakat a vádlók neveivel együtt.
Ez történt Pécsett is, ahol Wildmann János, az Egyházfórum című katolikus közéleti-kulturális folyóirat főszerkesztője az akkor még a vatikáni Papi Kongregáció titkáraként tevékenykedő Ternyák Csabának jelezte a pécsi püspökséggel szemben felmerült gazdasági bűncselekményeket, homoszexuális és pedofil visszaéléseket. Ternyák kivizsgálás helyett a rövidebb utat választotta: Rómából tájékoztatta a pécsi egyházmegye vezetőségét a levél tartalmáról és a levélíró kilétéről. Róma azóta kihallgatta Pécsre küldött vizitátorán keresztül a Vatikánig jutott magyar ügyekben érintett egyházmegyék püspökeit. A bíboros jelentése alapján várható, hogy ha a Szentszék túljut a nyugat-európai pedofilügyek és gazdasági bűncselekmények kezelésén, a magyar viharok lecsendesítésére fordítja majd figyelmét.
