Kereső toggle

Mire kell a kétharmad?

A „megmetszett” Országgyűléstől a kettős állampolgárságig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Horn-kormány idején csaknem háromnegyedes többségben kormányzó, jelenleg kispárttá töpörödő szocialisták a „túlhatalom” fogalmával riogatják választóikat a Fidesz kétharmados többsége láttán, miközben a kormányzásra készülő jobboldali erő kényszerű ígéreteket tesz az önmérsékletre. Nyilatkozataikból – egyelőre legalábbis – úgy tűnik, hogy nem középkori feudális államot akarnak építeni, hanem a meglevő demokráciát modernizálni.

Hogy mit tehet a Fidesz az alkotmányozó többség birtokában? Bármit. Az a politikai tömb ugyanis, amelyik a parlamentben ekkora erőfölényre tesz szert, csaknem ötven darab, még a rendszerváltás hajnalán bebetonozott törvényhez nyúlhat hozzá, gyakorlatilag konszenzuskényszer nélkül. (Nem elhanyagolható körülmény, hogy ez a kényszer a Jobbik vonatkozásában sem áll fenn.) Formállogikai megközelítésben: mivel a rendszer úgy lett kitalálva, hogy egy szabad választás után bármely tömörülés megugorhatja a többségi limitet, az ebből következő lehetőségeivel élve nem követ el puccsot a demokrácia ellen az, aki nekilát, mondjuk, az Alkotmány átfaragásának. Nem mindegy persze, hogy melyik területtel kezdi. Mert ha például az állam közjogi berendezkedését kívánná megváltoztatni, ad absurdum parlamentárisból elnökivé, vagy a választójogi törvényt oly módon alakítaná át, hogy saját hatalmát évtizedekre bebetonozza, akkor finoman szólva is visszaélne az ölébe pottyant hatalommal.

Roppant hatalom

Ugyanakkor ha azokkal az akut problémákkal foglalkozik, melyek tekintetében a korábbi kormányok nem tudtak zöld ágra vergődni ellenzékeikkel, a rendszerváltás óta eltelt húsz év viszont indokolttá tette a beavatkozást, tulajdonképpen mindenkinek szívességet tesz vele, és még jól is kommunikálható. A látszatra azonban nem árt ügyelni, hiszen noha a jogszabály-módosításoknak nincs formális akadálya, azok legitimitása csak akkor nem kérdőjelezhető meg a későbbiekben, ha legalább valamilyen viszonylagos konszenzuson nyugszik.

Hogy a Fidesz tisztában van felelősségének súlyával, az abból is gondolható, hogy Kövér László a következő szavakkal fogadta 1994-ben a 72 százalékos többséget birtokló MSZP-SZDSZ-kormánykoalíciót a parlamentben: „Roppant hatalom összpontosul most az önök kezében. Most a kezdetnél szeretnénk önöket figyelmeztetni arra a mérhetetlen felelősségre, amely hatalmukból fakad, abból a hatalomból, amelynek ma gyakorlatilag nincs intézményes korlátja. Önök kényükre-kedvükre változtathatják az alkotmányt s az alkotmányos alapintézményeket; változtathatják meg a választójogi törvényt, a köztársasági elnök jogkörét, az önkormányzati rendszert s az Alkotmánybíróság hatáskörét, nevezhetnek ki bárkit alkotmánybírónak, bankelnöknek, vállalatigazgatónak és így tovább."

Talán éppen emiatt próbálja most a Fidesz választmányi elnöke azzal hűteni a kedélyeket, hogy visszafogottságot ígér pártja nevében. Mint mondta: első körben a választójogi, az önkormányzati, a médiatörvény, valamint a határon túli magyarok állampolgárságának kérdését rendező jogszabályok módosítására terjed majd ki a figyelmük, míg a rendőrségi, nemzetbiztonsági, honvédelmi törvényt, valamint az ügyészségekről, bíróságokról szóló jogszabályt csak „áttekintésre érdemes" jelzővel látta el a kétharmados törvények sorában.

Munkanélküli politikus állást keres

Az egyik legaktuálisabb, évtizedek óta húzódó vita az Országgyűlés létszámának csökkentéséről szól, amely a választójogi törvény módosításával oldható meg. A Fidesz tervei szerint - legalábbis eddig úgy tűnik -  200 főben kellene maximálni a képviselők számát oly módon, hogy a mai vegyes választási rendszer (egyéni és listás) érvényben maradna, arányosan csökkentenék viszont mindkét ágon a bejutók számát. Az aggódók szerint ebben az a kockázat rejlik, hogy az egyéni választókerületek nagyobb hangsúlyt kaphatnak a listás szavazatok rovására, ami a jelenlegi népszerűségi arányokat figyelembe véve még jelentéktelenebbé teheti az ellenzéket.

A módosítás feltehetően a körzetek átrajzolásával járna, amely egyébiránt hatékonyabb és igazságosabb rendszert eredményezne azáltal, hogy egy-egy mandátum megszerzéséhez közel azonos szavazatszámra lenne szükség. A választási földrajz ismeretében azonban úgy lehet meghúzni a határokat, hogy a baloldalnak még ennél is kevesebb esélye legyen a győzelemre, és ezáltal tényleg létrejöhet az az egypólusú erőtér, amelyről Orbán Viktor beszélt nemrég. Fideszes forrásaink szerint már az önkormányzati választások előtt új körzetek jöhetnek létre, melynek köszönhetően példának okáért Rogán Antal az „összevont" V., VI. és VII., kerület polgármesterévé léphetne elő.

Kósa Lajos debreceni polgármester tavaly a Hetek Közéleti Klubban arról értekezett, hogy a pártok megújulásának érdekében megfontolandó lenne az országgyűlési és az önkormányzati választások időpontjának még távolabbra tolása egymástól. Jelenleg éppen a közeli időpont miatt nem alakulhat ki versenyhelyzet a pártokon belül, nincs ugyanis idő a cserére, a leszereplő politikusok leváltására, mivel az országgyűlési kampányt azonnal követi az önkormányzati. Ha ez a kívánalom nem is teljesül nyomban, arra szinte mérget vehetünk, hogy a Fidesz már az őszi önkormányzati választások előtt átvinné az új összetételű parlamenten azokat a módosításokat, amelyek révén a helyi képviselőtestületek a jelenlegihez képest közel feleakkora létszámmal alakulnának meg. Nem kérdés, hogy a csaknem 14 ezer képviselői hely megszüntetése költséghatékony lépés lenne, a gördülékenyebb döntéshozatali mechanizmusokról nem is beszélve. E reform keretében gondolnák újra a megyék szerepét is, mert szemben a szocialisták regionális felfogásával, a Fidesz a magyar hagyományokhoz ragaszkodva, a kisebb szervezeti egységeket preferálja, mint amelyek „közelebb" vannak az állampolgárokhoz. Bekalkulálva a jobboldali érzelmű milliárdosok földszerzési igényeit, nem alaptalan azok félelme, akik narancssárga bánságok rémképét vizionálják a horizonton.

A fővárosi közigazgatási rendszer átvarrásával kapcsolatban több modell is verseng egymással. Pokorni Zoltán nyilatkozata szerint a megfontolandó kérdések között szerepel a kerületek és a fővárosi önkormányzat viszonya, a kerületek számának újragondolása, esetleges összevonásuk és a hatáskörök elvonása is.

Bivalyerős „médiarendőrség"?
Amellett, hogy a közmédiumok gazdálkodása az 1996-os vonatkozó törvény megszületése óta folyamatos vita tárgya, és vélhetően még a BKV-botrányoknál is több csontvázat rejtenek szekrényeik, illogikus tagozódásuk és a társadalmi kurátorok börleszkbe hajló megnyilvánulásai is cselekvésre kell hogy sarkallják az új kormányt. A médiatörvény még korábbi, ötpárti tárgyalásokon kidolgozott tervezete szerint a Magyar Televíziót, a Duna TV-t és a Magyar Rádiót részvénytársaságokká alakították volna, melyek gazdálkodását egy parlament által választott Tulajdonosi Vagyonkezelő Testület felügyelné, a tartalmi kérdésekbe pedig a szintén a parlament által választott Közszolgálati Tanácsnak lett volna beleszólása. Utóbbi lépne a társadalmi kontrollt gyakorló civil kurátorok helyére. Ezen túlmenően a Fidesz azt is támogatta volna, ha rövid átmeneti idő után valamennyi közmédiát a BBC mintájára összevonják.

A nagykoalíciós együttműködés eredményeként létrejött médiatörvény-tervezet megszüntetné az Országos Rádió és Televízió Testületet (ORTT), melynek helyébe Nemzeti Médiahatóság (NMH) néven új szereplő lépne. Ez az apparátus egyfajta versenyhivatali feladatokat látna el a médiaszférában, méghozzá olyan erőteljes jogosítványokkal, melyek segítségével például az általuk jelentős piaci erejűnek nyilvánított médiacégeket egyes szolgáltatásainak megszüntetésére kötelezhetnék, de adott esetben akár új szolgáltatás indítását vagy vásárlását is megtilthatnák. Ezzel elviekben a véleménymonopóliumok kialakulását akadályozhatnák meg. Az együttműködést megtagadó renitens szolgáltató akár ötvenmillió forintos, többször is ismételhető bírsággal téríthető majd jobb belátásra, sőt bűncselekmény gyanúja esetén - a Gazdasági Versenyhivatal bírósági engedéllyel végezhető házkutatási gyakorlatához hasonló alapon - hivatali helyiségeinek feltúrását is kénytelen lenne elszenvedni a Nemzeti Médiahatóság kollégái részéről. Fideszes forrásaink szerint a nagyhatalmú és a politikai akaratot jobban érvényesíteni tudó hatóság vezérpálcájának várományosa az ORTT jelenlegi fideszes delegáltja, Szalai Annamária.

Húszévnyi beton

Orbán Viktor ígérete szerint a Fidesz-frakció megalakulásának első perceiben már a határon túli magyarságot érintő kérdéseken fog dolgozni. Az állampolgárság megadása a narancspárt évtizedes vesszőparipája, amit a pártelnök és munkatársai nyaranta rögzítenek az erdélyi magyar fiatalok tudatában a bálványosi szabadegyetemen. E tekintetben a legizgalmasabb kérdés, hogy a magyar útlevél mellé jár-e automatikusan választójog is, vagy sem. Mikola István - a Fidesz egykori miniszterelnökhelyettes-jelöltje - négy évvel ezelőtt már megfogalmazta a saját, illetve pártja nem hivatalos véleményét a kérdésben: ha a határon túl élők az állampolgársággal szavazati jogot is kapnának, a jobboldali párt minimum húsz évre bebetonozhatja magát a hatalomba. Sokan osztják véleményét, ám azok hangja sem halkabb a pártszövetségen belül, akik egy óvatosabb, konzervatívabb, inkább gesztusértékű lépést látnának szívesebben. Emellett érvelt nemrég Martonyi János, a külügyi tárca várományosa külföldi tudósítók előtt, mondván: javaslatuk nem a szavazati jogra összpontosul. Szerinte a kettős állampolgárság intézménye amúgy már működő intézmény, és terveikben csak az szerepel, hogy a fennálló törvények módosításával leegyszerűsítik az eljárást.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke bizakodó nyilatkozataiban - a moldáviai románok státuszával vonva analógiát - úgy vélekedett a Heteknek, hogy a román kormány csont nélkül támogatja majd a magyar törekvéseket. Ehhez képest Băsescu elnök informális csatornákon keresztül azt üzente az erdélyi magyarság képviselőinek, hogy ha „sokat ugrálnak", könnyen 10 százalékra emelkedhet a román törvényhozásba jutás kötelező minimuma. Márpedig az RMDSZ-nek jelen viszonyok között nem sok esélye van annak meghaladására. Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke, bár üdvözölte a kettős állampolgárságra vonatkozó híreket, szerinte egy státusztörvénynek ma már elsősorban lélekgyógyító szerepe lehet feléjük. És nem határtalanul boldog a szlovákiai MKP elnöke sem, aki szerint a Fidesz elsődleges feladata a két ország közötti feszült viszony rendezése. Csáky Pál nagyon reméli, hogy a Fidesz-kormány partnerként tekint majd rájuk, és az őket érintő kérdésekben nem a fejük fölött hoz döntéseket.

Mindez azt jelenti, hogy a jövő évi európai soros elnökségre készülő Fidesz-kormány csak nagyon óvatosan nyúlhat ehhez a kérdéshez, nehogy a román és a szlovák nacionalisták „viszályszítás" vádjával a magyar kormány ellen hangolják a nemzetközi közvéleményt.

Adómentes szent autóalkatrészek

Kövér László nem említette ugyan a vallástörvény módosítását, annál inkább Semjén Zsolt, aki az Orbán-kormány idején helyettes egyházügyi államtitkárként már egyszer szerette volna tető alá hozni annak - sokak szerint számos diszkriminatív elemet tartalmazó - „egypontnullás" verzióját. Fideszes forrásaink szerint azóta a változtatni kívánt területek gyakorlatilag az egyházalapításra és a financiális kérdésekre redukálódtak. Előbbi érdekében szeretnék elérni, hogy - a jelenlegi gyakorlattal szemben - csak a Fővárosi Bíróságon kezdeményezhessenek bejegyzést az újonnan alakult felekezetek, az eljáró bírót pedig az egyházi státuszra vonatkozó törvényi definíció és a tudományos életből meghívott szakértői testület segítse mérlegelésében. Az úgynevezett „biznisz egyházak" amúgy nem számottevő terjedésének másfelől az egyházfinanszírozási (feles) törvény módosításával szeretnének gátat szabni, amennyiben az abban foglalt kedvezményeket és mentességeket élvezők körét meghatározott kritériumok alapján szűkítenék. Ennek mentén az egyszázalékos adófelajánlás rendszerét is újragondolná a KDNP, hogy - a civil szervezeteknél bevált gyakorlathoz hasonlóan - csak a bejegyzéstől számított hároméves várakozási idő után lehessen igényt tartani az adófizetők bizalmára.

Legalább ennyire izgalmas, kifejezetten kétharmados többség birtokában módosítható területek még a beígért elszámoltatás végrehajtását veszélyeztető mentelmi jog; az állampárti titkosszolgálatok iratainak nyilvánosságára vonatkozó szabályozás és a volt ügynökök leleplezését szolgáló átvilágítási törvény; az ügyészség kormány alá rendelése; valamint a legfontosabb közjogi méltóságok (Állami Számvevőszék, Alkotmánybíróság, Legfelsőbb Bíróság vezetői, ombudsmanok) megválasztása.

Olvasson tovább: