Kereső toggle

A Fidesz nyíltan rárontott a Jobbikra

Két pofon itt kevés lesz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Orosz finanszírozás, MSZP-s érdek, Csurka csatasorba állítása, személyes ügyek feltérképezése, sajtóössztűz - a Fidesz mindent bevet, hogy visszakalapálja a középosztályban is egyre erősödő Jobbikot. Pedig nemrég Orbán azt hitte, egy kormányzói ejnye-bejnye elég lesz a Jobbik marginalizálásához, most már viszont - bár nem valószínű - azt is számításba kell venni, hogy egy erős Jobbik és egy jól szereplő MSZP veszélybe sodorhatja a Fidesz parlamenti többségét.

Jobboldali árny vetül a jobboldalra, és egyre növekszik - a Jobbik tempós izmosodása rákényszeríti a Fideszt, hogy ne csak frázisszerűen pufogtassa, de komolyan is vegye azon mondatát, miszerint legfőbb ellenfele a Jobbik. E tétel érdemi kimondásáig hosszú kommunikációs és politikai utat járt be a legnagyobb ellenzéki párt. Orbán Viktor 2008 tavaszán, az osztatlannak tűnő jobboldal teljhatalmú uraként még simán lekezelte a Magyar Gárdát és a mögötte álló Jobbikot, mondván, kormányra kerülése után azt teszi velük, mint Horthy kormányzó a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket.

A beígért orbáni fenyítés után azonban a Jobbik nem húzta magát össze, sőt. Kiszólásával ugyanis Orbán válaszút elé állította a Fidesz szélsőjobb peremén élőket, hiszen egyértelművé tette, hogy pártja nem közösködik a Jobbikkal és eszméivel, így sok fideszes úgy érezhette, előbb-utóbb döntenie kell. Különösen nagyot szólt ez a mondat a polgári körökben, hiszen ezeket Orbán azzal az ígérettel gründolta 2002-ben, hogy nekik kell megvédeni a jobboldalt, és esetleg katalizálni egy hatalomváltást.

Nem moccanásnak szakítás a vége

Viszont félresikerült akciókon kívül (Orbán még a 2006-os őszi zavargások közepette sem volt képes érdemben megingatni a szoci kormányt) a Fidesz elnöke semmit nem tudott adni ezeknek a csoportoknak, melyek tagjait zömmel nem a jobboldali-konzervatív ideológia vitte be a körökbe, hanem a mozdulási vágy. Orbán viszont nem mozdult. Így annak, aki akart volna, új formáció után kellett néznie. Megjegyzendő: maga Kövér László, a Fidesz választmányának elnöke is a sok esetben jogosnak tekinthető dühre vezeti vissza a Jobbik létét, illetve Vona Gábor is Orbán polgári köréből küzdötte fel magát a szélsőjobb élére.

Minden magabiztossága ellenére Orbán először jelezte, hogy számol a Jobbikkal, ez pedig igazolni látszott a szélsőjobb formáció azon tételét, miszerint a Fidesz a hatalmát félti, mert kizárólag a Jobbik tud bármit tenni az országért. A félelem nem alaptalan, mondják, a Fideszhez közel álló közvélemény-kutatók azt mérték, hogy a Fidesz-táborban 10-20 százalékban vannak olyanok, akik éles helyzetben inkább a Jobbikra szavaznának. És azt is mondják, hogy a Fidelitas és a polgári körök szervezőinek 25-40 százaléka társult be a Jobbikhoz.

Visszafelé csattant a pofon

És 2009-re úgy alakult, hogy az orbáni pofont a Jobbik osztotta ki a Fidesznek, ugyanis egy arcul csapással ért fel, hogy a szélsőséges párt 14,7 százalékot ért el az EP-választáson. Most pedig különböző közvélemény-kutatók és belső pártfelmérések úgy saccolják: a tavaszi választásokon a voksok 15-22 százalékát kaphatja a Jobbik. És ez az eset, amikor egy pragmatikus párt elkezd vészforgatókönyveket készíteni - ennek alapvetése a Fidesz esetében úgy hangzana: mi lesz, ha az MSZP 23 százalékot, a Jobbik 28 százalékot ér el az országgyűlési választásokon, a Fidesz pedig csak 49 százalékot? Elvben persze kisebbségi kormányzással is próbálkozhat az újsütetű kormánypárt, de az, hogy a Jobbik vagy az MSZP segít így átnyomni a törvényeket, pont ugyanúgy amortizálja a Fideszt, mintha bármelyikkel koalícióra lépett volna.

Cigánnyá minősíteni a Jobbikot!

Ráadásul a koalíció ebben az esetben a 22-es csapdája. Ha a Jobbikkal áll össze a Fidesz, akkor elvész az ország és a párt nemzetközi reputációja, ha az MSZP-vel lép frigyre, a jobboldalon kitör a parasztlázadás. Úgyhogy a Fidesz számára egyetlen alternatíva maradt: vissza kell nyesni a Jobbikot. Az első csapásmérő erő ebben a háborúban a Fidesz dominálta média - mégpedig olyan megszólalókkal, akik a Jobbik szemében is hitelesek lehetnek, hiszen erősen jobbra állnak a jobbcentrumtól. Például Bayer Zsolt, aki szerint a Jobbik  a frusztrált s...fejeket próbálja megszólítani, és a jobbikosok által igazi hazafiként aposztrofált Csintalan-verők ugyanolyan gyáva sz...rok, mint a falun öregembereket verő gyáva cigányok. Bayer után jött a szintén nem középjobb Makovecz Imre építész, aki a Heti Válasz címlapján hirdette meg, hogy ő bizony nem lesz jobbikos. A Magyar Nemzet pedig arról cikkezett, hogy milyen bűncselekményekkel gyanúsított személy a Jobbik egyik vidéki vezetője.

A ruszki kártya

A nyilvános támadás akkor lehetne hatásos, ha suttogó propaganda is társulna mellé. A Jobbik külpolitikai és agrárprogramjában kiemelt súllyal szerepel Oroszország, a hely, ami elvileg felszívná a magyar mezőgazdasági termékeket. Oroszország favorizálása azonban remek alkalmat ad arra, hogy fideszes körökben deklarálni lehessen: a Jobbikot orosz pénzek tartották életben és emelték fel. (Hogy a Jobbik miből él, azt egyelőre nem tudni, ugyanis a párt 2003-as alakulása óta, habár törvény kötelezi, nem nyújtott be pénzügyi beszámolót.) Innentől kezdve pedig csak egy gondolatfutam azt beleverni a fejekbe, hogy a Jobbik erősödése az orosz gyarmati sors felé löki Magyarországot. És persze erre már rá lehet kötni, hogy ebből is látszik, hogy a Jobbik az MSZP kreatúrája. Az orosz gyarmat, illetve az MSZP-kreatúra pedig egy olyan hívószó, ami gondolkodás nélkül mozgósít a rendszerváltás óta. (Érdekes, hogy eközben Bayer önleleplező módon vázolta a Vona Gáborra rontó cikkében, hogy milyen kebelbaráti viszonyban állt, együtt iszogatott és elmélkedett a Jobbik két kulcsemberével.

Csurkát reaktiválták

És hogy könnyebben emészthető legyen az MSZP-vonal, a kommunikációban az is felbukkan, hogyha a Jobbik nem a szocialisták vörös köpenyéből bújt volna elő, akkor a bíróság nem hunyna szemet a pénzügyi beszámoló hiánya felett, illetve a titkosszolgálatok már rárepültek volna az orosz finanszírozásra.

De nem tették. Nem véletlenül egyébként, Csurka István immár nyílt állítása szerint a Jobbikot a nemzetbiztonság gründolta és legitimálta. A MIÉP vezérét egyébként, szól a fideszes fáma, az EP-választások után Orbán reaktiválta. Így a fideszesek nem aggódnak, hogy a MIÉP vonzáskörzetében (leginkább Budapest) nagyon megerősödik a Jobbik, ugyanis a szélsőségekre hajlamosabb budai kerületek majd Csurkára voksolnak. Csurka teszi is a dolgát, alaptétele, hogy a Jobbik egy ugyanolyan magyarságbomlasztó párt, mint az SZDSZ. Ezzel a kitétellel Csurka több legyet is üt egy csapásra, ugyanis egyrészt burkoltan azt mondja, hogy rendes ember zsidókra nem szavaz, másrészt az SZDSZ-t az MSZP-szavazók legalább annyira utálják, mint a Fideszt, ha nem jobban.

Jobbik-források

Márpedig a Fidesznek az MSZP szavazói, volt szavazói miatt erősen fő a feje, ugyanis attól félnek, hogy számos volt szimpatizáns, aki már képtelen a szocikat beikszelni, most a Jobbikra szavaz, pusztán azért, mert annyira beleverték az utóbbi tizenkét évben a fejébe, hogy Orbán a főmumus. Hogy ez a félelem mennyire megalapozott, az erősen kérdéses, ugyanis az EP-választás statisztikái szerint - legalábbis országos szinten - nulla a korreláció az MSZP és a Jobbik között, magyarán balos ember inkább otthon marad, de nem megy el szavazni. (Lásd interjúnkat Hubai Lászlóval.) Ez pedig azt jelenti, hogy a jobbikosok egy része a bizonytalanok közül érkezett, más részük pedig a Fideszből igazolt át. A baj az, hogy ez akár hatalmas tartalékot is feltételezhet, a bizonytalanok a mintegy 8 millió választó 35-38 százalékát adják, a Fidesz tömegeiben pedig nincs arról felmérés, hogy ki igazolt át.

Ki kell várni a parlamenti létet

Hogy miképp állítható meg a további átszivárgás, az kérdéses. Az alapreceptet persze bevetik, azaz minél több kell Kövér Lászlóból, aki jól játszik a Fidesz jobbperemén élők lelkének húrjain. Illetve kering egy elképzelés is, ami szerint revízióra lenne szükség a polgári körök között, hogy kiderüljön, ki igazolt át, vagy ki áll egyszerre két táborban. Csakhogy ez a fegyver is elsülhet visszafelé, ugyanis ha kiderül, hogy túl sok az átlépő, akkor az egy öngerjesztő folyamat lehet. Akad egy harmadik módszer is: darabra végignézni a jobbikos jelölteket, és akinek bármilyen ügye van, azt egyből kiteregetni. Csakhogy itt főként személyes ügyekbe botolhat a kutakodó Fidesz, ugyanis a jobbikosok zöme idáig érintetlen volt a politikától. Úgyhogy - konstatálták szomorúan a fideszesek -, a jobbikos fiúk éhesek, de csak akkor tudják leszedni őket, ha már a parlamentben ülnek.

Olvasson tovább: