Kereső toggle

Kovács Lajos megtette. Kovács Lajos mehet?

Interjú dr. Kovács Lajos nyugalmazott rendőrezredessel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A múlt héten szerelt le a rendőrségtől az egyik legsikeresebb gyilkossági nyomozó. Kovács Lajos a közelmúltban jelentette meg A Mór megtette… című könyvét, melyben az évszázad bűnügye során elkövetett nyomozati hibákról is ír. Ezt követően bontották fel szerződését. Kovács a sajtóból értesült róla, hogy könyvében állítólag államtitkot sértett, ami miatt az ügyészség vizsgálódni kezdett. Mivel őt magát mindeddig nem értesítették, erről a témáról nem akart beszélni a Heteknek adott interjújában. Beszélt viszont a sorozatgyilkosságokról, és arról is, hogy tudja, ki ölette meg Fenyő Jánost.

Hogyan értsük azt a kijelentését, miszerint Önnek szenvedélye a gyilkosság?

- Az emberek többségének több foglalkozása, több munkahelye is van élete során. Nekem csak ez az egy volt. Húszévesen jelentkeztem nyomozónak, és mindjárt az élet elleni szakterületre vettek fel. Ezt csináltam negyven évig.

Édesapám, aki szintén rendőr volt, azt mondta, ez a rendőri munka csúcsa. Azóta megbizonyosodtam róla, hogy igaza volt. Millióféle bűncselekményt büntet a Büntető Törvénykönyv, de minden bűn közül az emberölés az egyetlen, amely jóvátehetetlen és szinte megbocsáthatatlan.

Lajstromozta, hogy hány gyilkosságot derített fel?

- Sajnos nem. Több száz, de lehet, hogy ezer felderített gyilkosság kapcsolható hozzám. Persze ez nem úgy megy, hogy az ember egyedül megkap egy ügyet, és elkezdi nyomozni. Eleinte beosztott nyomozóként végeztem különböző részfeladatokat. Később előadó lettem, ami azt jelenti, hogy a nevemen fut az ügy felderítése, de sokan dolgozunk benne. Végül kineveztek parancsnoknak, onnantól én irányítottam a nyomozást.

Könyvének egyik tanulsága, hogy mindig a legegyszerűbb megoldást kell keresni.

- Élettapasztalatom, hogy hajlamosak vagyunk összeesküvés-elméleteket gyártani, rögtön a bonyolult megoldások felé mozdulni. Ezzel szemben a tény az, hogy a legtöbb esetben a legegyszerűbb feltételezés bizonyult helyesnek.

Például a móri vérengzés kapcsán is napvilágot látott mindenféle összeesküvés-elmélet: hogy banki átutalás miatt öltek, vagy külföldi szervezett bűnözők követték el, vagy pénzmosás történt a bankban, és el kellett tüntetni a nyomokat. Én azt gondoltam - de nem csak én, hanem több kollégám is -, hogy nem kellene túlbonyolítani a dolgot: ha fegyverrel bemennek egy bankba, lelövik az embereket, majd eltűnik a pénz, az nagy valószínűséggel rablógyilkosság. Végül be is igazolódott, hogy semmi más nem volt a háttérben, csak a pénzszerzés vágya.

Az utóbbi idők legfelháborítóbb bűntette a romák elleni gyilkosságsorozat volt. Ön több sorozatgyilkost is lekapcsolt az évek során: mi mozgatja az ilyen embereket?

- A sorozatgyilkosok is különböző kategóriákba sorolhatók, mindegyiknél más a motiváció. A legjellemzőbb - ezt nevezik klasszikus sorozatgyilkosnak -, amikor a tettes valamilyen szexuális indítékból öli az áldozatait. Ezek általában olyan emberek, akiket gyerekkorukban gyakran vert az anyjuk, később pedig nem tudtak normális párkapcsolatot kialakítani. De van olyan sorozatgyilkos, aki a pénzszerzés miatt öl, van, aki bosszúból, van, aki politikai meggyőződésből, és van, aki a kisebbségekkel szemben táplál embertelen indulatokat. Amerikában bevándorlók vagy színesek a céltábláik, Magyarországon meg a romák.

De mindez csak utólag állapítható meg biztosan, amikor a rendőrök már elfogták a tettest. A nyomozás során csak keressük az összefüggést ismeretlen vagy ismert holttestek között. Amikor nincsen tettes, csak áldozat, és tudunk valamit a végrehajtás körülményeiről, akkor az ember találgat. Felállítunk egy elkövetői profilt, hogy vajon miféle embert keresünk.

Ha például sorozatban megerőszakolt nőket találunk, vagy meggyilkolt prostituáltakat, akkor feltehetően olyan emberek között kell keresni a tettest, akiknek valami szexuális defektjük van, vagy akik eleve prostituáltakkal keresnek kapcsolatot.

Ha romákat lőnek meg, akkor nyilván más profilt kell készíteni, másfajta kört kell behatárolni. Ilyen esetben szélsőséges megoldásra hajlamos, rasszista beállítottságú, fajgyűlölettel eltelt embereket kellett keresnünk.

Negyvenéves tapasztalata alapján mit gondol, hogyan aljasulhat el valaki annyira, hogy ártatlan gyerekeket, asszonyokat öl?

- Mondok önnek egy fontos szabályt: egy nyomozó ne keressen magának felesleges érzelmi töltetet! Éppen elég teher, ha valaki elkötelezi magát a bűnüldözés mellett. Ha azt kezdi mérlegelni, hogy mennyire gonosz, gátlástalan és aljas egy gyilkos, az nem vezet sehová. Sőt, ha az ember önmagát tuningolja érzelmekkel, az hátrányára lehet a nyomozásnak. Nem szabad magunkat fölhergelni, a tettes ellen szinte földöntúli indulatot érezni, gyűlölni, mert ennyire szadista. Hideg, tiszta fej: azt hiszem, a nyomozás legnagyobb rejtélye, hogy képes-e indulatmentes maradni a nyomozó.

A magyar meglehetősen indulatos nép: az elkövetők nagy része pillanatnyi indulattól vezérelve öl. Az erős felindulásból, féltékenységből elkövetett bűncselekmények esetében elég kevés idő marad a mérlegelésre. Sokkal kevesebb az olyan, aki előre kiterveli, átgondolja a gyilkosságot. A sorozatgyilkos pedig arra is gondol, hogy minél tovább folytathassa, lehetőleg ne bukjon meg soha. Többnyire okos, mérlegel, a végrehajtás előtt terepszemlét tart, igyekszik a hatóság fejével gondolkodni. Erre a típusra alapulnak a Colombo hadnagy és az ehhez hasonló filmsorozatok: ezekben mindig nagyon okosan átgondolt bűncselekmények láthatóak, ráadásul az elkövetők közeli ismerősei az áldozatnak. A valóság ezzel szemben az, hogy a közeli ismerősök legtöbbször indulatból ölik meg egymást.

Van a praxisában olyan eset, amelyre azt mondaná, ez tökéletes gyilkosság volt?

- Nincs. Csak szerencsés gyilkos és balszerencsés nyomozás van.

A Fenyő-gyilkosság megbízóját is ide sorolja? Valahol azt nyilatkozta, kellemetlen volt beszélnie a felbujtóval, mert bár tudta, hogy ő az, akit keresnek, mégsem tehetett semmit.

- Pontosítanék: azt írtam a könyvben, hogy biztos vagyok benne, beszéltem a bűncselekmény felbujtójával. Azt nem mondtam, hogy kellemetlen élmény volt. Biztosan tudom - sőt, több kollégám is ugyanezt gondolja -, hogy ő a felbujtó, mégsem mondom ki a nevét, mert nem ítélték el.

A Fenyő-gyilkosságban nagyon sok kérdésre megtaláltuk a választ. Az egy másik kérdés, hogy az ügy nem jutott el a vádemelésig. Én ezt nagyon helyesnek tartom, mert egy ilyen súlyú bűncselekménynél megdönthetetlen bizonyítékokkal kell rendelkezni. Egyértelmű bizonyítékot kellett volna találni, de ilyet igazából nem találtunk. Azt hiszem, azért nem, mert nem volt szerencsénk.

Nem érez ilyenkor tehetetlenséget?

- Nem, az ember megtanul együtt élni ezzel. Vannak elkövetők, akik megússzák, mert a cselekményt nem lehet bizonyítani.

Mint ahogy azt sem lehet bizonyítani, legfeljebb gyanítható, hogy A Mór megtette... című könyve miatt nem hosszabbította meg a rendőrség az Ön szerződését. De az tény, hogy most nincs munkája. Mihez fog kezdeni?

- Nem tudom, most „téli álmot alszom". Majd kitalálom, mit csináljak, egyébként már több oktatási intézménytől is kaptam felkérést. A rendőrséggel történt szakítást én inkább közös megegyezésnek érzem. Hatvanéves vagyok, valószínűleg magamtól is abbahagytam volna a rendőrködést.

De tele van energiával...

- Igen, sok mindent tudnék mondani, és sok tapasztalat felhalmozódott bennem. De mindig vannak tehetséges emberek, okos, jó zsaruk, nem biztos, hogy rá vannak szorulva az én agyamra. Nagyon szép negyven évem volt, és csöppet sem haragszom a rendőrségre, mert nem hosszabbította meg a szerződésemet. Fikarcnyi harag sincs bennem.

Olvasson tovább: