Kereső toggle

Barbár mozgalmak Hunniában

„Egy vidám társaság, amely lángba borította a keresztény Európát”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A magyar a választott nép”; „Jézus magyar volt”; „a zsidók kizsákmányolnak minket”; „radikális politikai megoldásokra van szükség” – többnyire ezek az állítások tekinthetők közös elemnek a reneszánszát élő, meglehetősen sokszínű ősmagyar hitvilágban, amelynek veszélyeire nemrégiben a katolikus püspöki kar körlevélben hívta fel a figyelmet.

„Nem értem, miért kell vitázni azon, hogy ki miben hisz. Nagyon sok elem van a táltosok gyakorlatában is - például imádkozzák a Hiszekegyet, vagy tisztelik a Boldogasszonyt -, ami közös a kereszténységgel. Tulajdonképpen ugyanarról az Istenről van szó" - vélekedett lapunknak egy magyar hagyományőrző annak kapcsán, hogy a katolikusok igyekeznek megóvni híveiket az ősmagyar tévelygéstől.

A magát katolikus és nem ősmagyar hívőnek valló asszony szerint sokan divatból, sőt, üzleti számításból kezdenek „magyarkodni", a jelenség mögött mégis meghúzódik egy erőteljes igény arra, hogy a globalizálódó világban az emberek fogódzókat találjanak, ráleljenek a saját identitásukra, megtudják, kik ők, honnan jönnek, és merre tartanak. A magyar gyökerekhez való visszatérést ő úgy képzeli el, mint egy szellemi svédasztalt, amiről mindenki azt vesz le magának, amit éppen akar - a lényeg, hogy a magyarságát és a hitét erősítse.

Gábor György vallástörténész is egyetért azzal, hogy az ősmagyar hitvilág felélesztése a nemzeti identitáskeresés része, viszont hozzáfűzi: ez egy olyan identitáskeresés, amely a magyarság egyedülállóságát, kiválasztottságát igyekszik igazolni. Mindeközben keresztény elemeket integrálnak ebbe az ősinek, és ősiségénél fogva erősebbnek mondott hitvilágba, de kínosan ügyelve arra, hogy ezek az elemek meg legyenek fosztva mindentől, ami „idegen". Ezért Jézust „zsidótlanítják" és magyarrá formálják, Szűz Máriát pedig a magyar Boldogasszonnyal azonosítják, a kiválasztott nép pedig a magyar lesz, amely megváltást fog hozni a világnak. Emiatt bizonyos értelemben törvényszerűnek tekinthető az antiszemitizmus és a rasszizmus megjelenése az „ősmagyar reneszánszban" - tette hozzá Gábor György a Heteknek.

A pogányság erőre kap

A katolikus püspöki kar az említett körlevelében úgy fogalmaz:  „Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet. Sajnos azonban (...) az öntudatra ébredésnek vannak vadhajtásai is. Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. »ősmagyar szinkretizmus«. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ, és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a »Jézus, pártus herceg«-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése" - olvasható a körlevélben.

Tény, hogy az egyszázalékos adófelajánlások Apeh-listáján tucatszámra találkozhatunk a körlevélben említett egyházakkal, ugyanakkor az is tény, hogy a felajánlók száma egyikük esetében sem túl magas, a közülük 2008-ban az első helyen végzett ősmagyar Egyház esetében is csak 756 fő.

„A legnagyobb hívő a paraszt"

„Van egy felettünk álló erő, amely irányítja a mindenséget. Ha valaki a természettel összhangban él, betartja annak törvényeit, akkor harmóniába kerül ezzel a felsőbb erővel. Ezért a parasztembernél nagyobb hívő nincsen, a világ bajai pedig abból adódnak, hogy áthágtuk a természet törvényeit, és ez elkerülhetetlen összeomláshoz fog vezetni" - ezt már egy másik interjúalanyunk, egy fiatal családapa magyarázza, elismerve, hogy az ősi magyar vallás ugyan nem olyan dogmatikus rendszer, mint például a katolicizmus, ám - állítja - mégis sikeressé tette őseinket, akik egyébként befogadók és békések voltak. „Nem értek egyet azokkal, akik István királyt hazaárulónak tekintik, mégis akkor következett be a törés, amikor behódoltunk Rómának. Előtte erősek voltunk, tőlünk rettegett Európa" - értelmezi a megszokottól eltérően az államalapítást.

A „régi Rend" a lelke mindennek

Hogy ki az igazi ősmagyar, és melyik az igazi ősmagyar hit, azt - az interneten fellelhető számos pogány és ősmagyar „egyház" tanítását végigböngészve - nem egyszerű megállapítani, hiszen rengeteg a keveredés, az átfedés és az ellentmondás.

Az egyik leginkább kereszténység-ellenes formáció az Árpád Rendjének Jogalapítója Tradicionális Egyház, amely a „régi Rend" helyreállításában hisz, és esze ágában nincs keverni saját hitét keresztény elemekkel. „Az ősi hit mi magunk vagyunk!" - hirdetik, mégpedig azért, mert -  szerintük - a hitet az ember a születéskor automatikusan örökli, „genetikusan bennünk van", tudniillik mindazokban, akik osztoznak a magyar vér- és sorsközösségben. Hangsúlyozzák, hogy vallásuk „nem támadó, nem kirekesztő, nem irányul senki ellen". Kevéssel arrébb ugyanakkor arról értekeznek, hogy „Árpád magyarjai, ez a vidám társaság, amely tagadhatatlanul lángba borította a keresztény Európát, egyúttal a rég elfeledett fényt, vidámságot, az életet is meghozta újra Európába".

Mint a Hetek megkeresésére kifejtették, nem tartják magukat pogánynak vagy újpogánynak, mert „a pogány egy, a katolikusok által eredendően a tradicionális európai vallásokra kreált szitokszó. Természetesen pogányok vagyunk, ha pogány mindenki, aki a kinyilatkoztatásos-látomásos, misztikus messiásvallásokkal szemben a kozmikus és természetközeli hagyományok örök vallásához tér vissza".

Álláspontjuk szerint a magyarság ősi tradicionális vallását és az attól teljesen idegen katolicizmust nem lehet összevegyíteni, noha ezt ma számos ősmagyar egyház megteszi. A katolikus egyházzal szembeni fenntartásuk alapja, hogy vallásuk „egykori intézményrendszerét lerombolták, vagyonát elrabolták, vallásos rituáléit betiltották, papjait legyilkolták, híveit üldözték, a rombolás ideológiai alapjait pedig a Római Katolikus Egyház teremtette meg, jórészt a gyakorlatba is átültetve azokat."

„Árpád mai követői" - a hírek szerint - szeptember végén pogány magyar ünnepet ültek az általuk  Kelen-hegynek nevezett Gellért-hegyen: áldozatot mutattak be „mindannyiunk égi vezetőjének". Egyszersmind megemlékeztek „a kereszténységgel szembeni szabadságharcunk fényes pontjáról, a Giorgio Sagredo elleni  merényletről, mely során magyar testvéreink megnyitották a mennyek kapuját e gonosztevő számára". Sagredo szélesebb körben Gellért püspökként ismert, akit 1046-ban megtámadott az idegenekben ellenséget látó pogány néptömeg, és a hegyről a mélységbe taszította.

Árpád mai követői sem hisznek a más vallások által kínált állítólagos „egy igaz útban", ehelyett az örök körforgást, az örök visszatérést hirdetik. Kátéjukból megtudható, hogy nincs szükség üdvözítőre. Árpád - aki Jézussal ellentétben nem hirdette az üdvösséget, és nem is állította magáról, hogy Isten fia - „egyszerűen csak az övéiből és az övéiért volt". Az azonban nehezen hámozható ki, hogy mi következik mindebből számukra. Árpád mai követői mindenesetre a cselekvés emberei is: bizonyos tagjai a Turul-dinasztia folytonosságáról tartanak előadásokat, mások „szakrális" helyeken túráznak, nudista fürdőzéssel frissítik fel magukat, tűzáldozatot tartanak.

Máig hat a turáni átok

Az Árpád Egyház vezetői szerint a jelen társadalmi feszültségének gyökerei  ezer évvel ezelőttre nyúlnak vissza: „Táltosaink a vallásuk és szokásaik sárba tiprása láttán jövendölést tettek. Ez volt az úgynevezett turáni »átok«, amely szerint mindaddig, amíg idegen vallás uralkodik hazánkban, itt mindig széthúzás és ellenségeskedés lesz magyar és magyar között."

„Az ősmagyar hitvilágnak nincsen a kinyilatkoztatott vallásokéhoz hasonló szent szövege, így értelemszerűen nem lehet olyan pontosan és egységesen rekonstruálni - mondja Gábor György. - Ráadásul amikor politikai szimbólumkeresés eszközévé válik, akkor egyfajta - református és katolikus elemekkel keveredett - plázateológiáról beszélhetünk, ahol mindenki megtalálja azt, ami számára kedves."

Ebben persze közrejátszik a magyar társadalomra jellemző „totális vallási alulinformáltság", amiben a történelminek nevezett egyházaknak is nagy felelősségük van.

Vér nélkül nincs megoldás

A fentebb már idézett, egyébként üzletkötőként dolgozó interjúalanyunk a gyógynövényekkel „boszorkányos hozzáértéssel" bánó feleségével és kislányukkal egy tanyán élnek, és a munka mellett önfenntartónak szánt gazdaságukat fejlesztik. Ami a spiritualistást illeti, hisz abban, hogy léteztek táltosok, de szerinte azok, akik ma annak adják ki magukat, többnyire szélhámosok. „Nem attól lesz valaki táltos, hogy elvégez egy tanfolyamot, erre a szerepre az ember kiválasztódik" - mondja. Ennek ellenére neki is voltak már sajátos élményei. „Tavaly a bösztörpusztai Kurultájon az egyenesen felénk tartó viharral szemben több százan elszántan csattogtattuk az ostorunkat, mire a felhők szabályosan kitértek előlünk" - mondja, hangsúlyozva, hogy nem akarja túlmisztifikálni az esetet.

A „befogadó és békés" ősmagyarságról alkotott képpel ellentétben áll, hogy mai követőik között népszerű az antiszemitizmus és a rasszizmus, illetve a gyakran még a Jobbik nézeteinél is radikálisabb politikai meggyőződések. Interjúalanyunk visszautasítja az állítás első felét, mondván, mindez valós problémákra - a „cigánybűnözésre és az ország zsidó lobbi által történő kizsákmányolására" - adott jogos reakció. „Félő, hogy vér nélkül ezt már nem lehet megoldani, elkerülhetetlen a cigányokkal való öszszetűzés - minél később történik meg ez, annál súlyosabb lesz. Az ártatlan gyerekeket nyilvánvalóan nem szabad bántani, de a romák csak az erőből értenek" - mondja, megjegyezve, hogy a maga részéről a Jobbikkal sem ért egyet, mert a jelenlegi közjogi berendezkedésben nem lehet fejlődést elérni, ehhez a Szent Korona Alkotmányon álló politikai berendezkedésre lenne szükség.

Isten igazi választottja a magyar

Interjúalanyunk tehát nem ért egyet a Jobbikkal. Azt, hogy mivel ért egyet a Jobbik, nem sikerült megtudnunk. A párt vallási kabinetvezetője nem kívánt válaszolni arra a kérdésre, miként viszonyul a Jobbik az általa támogatásra méltónak ítélt történelmi egyházakat és a kereszténységet sok ponton támadó, ugyanakkor a párt holdudvarához kötődő pogány, ősmagyar egyházakhoz. Pedig az ellentmondás jelentős, hiszen míg a párt a történelmi egyházakat tartja a kereszténység letéteményeseinek, addig - például - a szintén szélsőjobboldali HunHír.hu publicistája éles kirohanást intézett a katolikus körlevél ellen. Siklósi András  többek között ezt írta: a „jelentős részben szemita származású" püspökkar levele „ahelyett, hogy az eredeti (hamisítatlan) jézusi út követésére buzdítana, valamint az egészséges nacionalista összetartásra és önvédelemre szólítaná fajtánkat, tulajdonképpen (burkoltan) a létünket aláaknázó globalizációt, az embertelen (sátáni?) cionizmust és neoliberalizmust szolgálja". A szerző Badiny Jós Ferenc, Zajti Ferenc, Endrey Antal, Pesti József, Bulányi György teológiájára utalva azt is kifejti: „számtalanszor igazolták Mária és Krisztus Urunk magyari (a magyarok rokonnépeiből való) születését, ezért joggal mondhatjuk azt is, hogy a ma élő nemzetek közül Isten igazi választottja a magyar, nem pedig a zsidó". (Ezen állítások tudománytalanságáról lásd A pártos herceg rokonsága. Hetek, 2000. július 29.)

A nyíltan keresztényellenes Árpád-követőkkel, illetve a magukat kereszténynek mondó zsidógyűlölő szélsőjobboldaliakkal a Jézus állítólagos magyar származásába vetett hit kapcsolja össze az ősmagyar Táltos Egyházat. A főtáltos Kovács-Magyar András fő tevékenységi köre a gyógyítás, ugyanakkor az érdeklődők belépőjegy ellenében részt vehetnek Táltos Iskolája kurzusain is.

Állításuk szerint az ősmagyar Táltos Egyház papjai képesek a házakban rekedt szellemeket visszaengedni a túlvilágra. Papok azokból lesznek, akiket erre Kovács-Magyar felhatalmaz. Tanaik szerint szellemekből többféle létezik: halhatatlan szellem, itt rekedt szellem, emberhez vagy épületekhez kapcsolódó szellem.

Beszéltünk olyan ősmagyar hívővel is, aki elvégezte Kovács András táltosiskoláját. A negyven év körüli asszony édesapja tizenhét évvel ezelőtti halála után kezdte tapasztalni, hogy képszerűen lát maga előtt olyan dolgokat, amelyek fizikailag más helyen zajlanak. Ennek megértése érdekében fordult az ősi ismeretek felé. A szegedi táltos tanfolyamon állítása szerint rájött, hogy az ősi magyaroknál természetes dolognak tekintették azt, ami vele történik. A magyar szerinte egyébként is kivételes nép, ami szkíta-hun-avar gyökereinknek köszönhető, és ezt az is alátámasztja, hogy a Jézus előtti magyarok - akkor pártusoknak hívták őket, és saját birodalmuk volt - egyistenhívők voltak.

A gyógyítással is foglalkozó asszony férjével együtt nemcsak ismeretterjesztő előadásokat szervez, hanem szertartásokat is rendez. „A napfordulók idején szent tüzet gyújtunk, meghívjuk a négy égtáj szellemét, és az áldásukat kérjük. Télen egy pálcára rámondjuk azt, amitől meg akarunk szabadulni, például rossz szokásainkat, és azt beledobjuk a tűzbe, hogy füstté váljon" - avatott be a részletekbe. Bár katolikusnak vallja magát, lányát már az ősmagyar hit szerint keresztelte meg egy táltos pap. Ennek során a Napnak tesz fogadalmat a megkeresztelt személy vagy a szülei. őseink ugyanis - mondja - a Napot tekintették az egy istennek, a Holdat pedig a Boldogasszonynak.

Neobarbárság: nincs megváltás

Visszatérve a katolikus körlevélre, Gábor György szerint szerencsésebb lett volna neopogányság helyett a neobarbárság kifejezést használni. „A pogányoknak Dante Isteni színjátékában is a pokol helyett annak tornácán jutott hely, és Ágoston is azt mondta, senki nem állt olyan közel hozzánk, mint Platón. És valóban: a Tízparancsolat és a görög-római gondolkodók etikai rendszerei mind univerzálisak, nem kirekesztők, civilizációkat hoztak létre. A barbárság viszont éppenséggel kirekesztő, saját felsőbbrendűségét hirdeti és terjeszti. Nem kap benne szerepet a megváltás tanítása, vagy ha mégis, legfeljebb immanens, evilági értelemben, mint amikor egy uralkodó vagy diktátor valósítja meg azt" - magyarázta. A vallástörténész szerint ugyanakkor abban, hogy ennek a körlevélnek meg kellett születnie, nagy felelőssége van a katolikus és református egyházaknak, hiszen nem lépnek fel azokkal a papjaikkal, lelkészeikkel szemben, akik nemcsak tűrik, de újra is termelik a kirekesztő, neobarbár beszédet.

Olvasson tovább: