Kereső toggle

A kapkodás ára

Újabb iszapbirkózás kezdődött a kormány és az egyházak között

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Burleszkbe hajló jelenetek színesítik ismét az egyház és állam párbeszédét. A téma a szokásos őszi költségvetési vita, melynél a kormány ezúttal is figyelmen kívül hagyta a felekezetek érdekeit. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor nemcsak a társadalom eddig is karcsú adakozó kedvét törik derékba, hanem az egyházi fenntartású oktatási intézmények működését is ellehetetlenítik.

Több sebből is véreznek a jövő évi költségvetés civil szférát és egyházakat érintő fejezetei, ráadásul a tartalmi kérdések mellett számos formai kifogás is felmerül, elsősorban klerikális berkekből. Miután ugyanis az egyházi kapcsolatokért felelős oktatási és kulturális tárca nem bocsátotta időben rendelkezésükre a jövő évre vonatkozó költségvetés számadatait, a négy tradicionális felekezet vezetői az emberi jogi és vallásügyi bizottság összehívását kezdeményezték. Ezzel párhuzamosan zajlott azonban egy másik találkozó szervezése is, ahol Hiller István miniszter úr pontosan e főpapokkal kívánt egyeztetni hivatalában ugyanerről. Hogy, hogy nem, a két esemény végül egy napra esett, sőt egy óra eltéréssel azonos időpontra is. Ez azonban már Balog Zoltán fideszes bizottsági elnöknek is sok volt, aki a modortalanságért „egyes osztályzatot adott a miniszternek magaviseletből”.
A katolikus, a református és az evangélikus egyház, valamint a zsidó hitközségek vezetői az ülés előtti nap délutánján voltak kénytelenek azzal szembesülni, hogy a parlament előtt fekvő zárszámadási törvényben az egyházi iskolák tanulói után járó kiegészítő támogatás összege kipontozva szerepel. Miért? Állítólag, mert előbb felekezetüknek kell rendeznie a több mint 300 millió forintos tartozását az állam felé. Ez az összeg úgy állhatott elő, hogy 2008-ban az önkormányzatok kevesebbet fordítottak iskolatámogatási célra saját intézményeiknél, márpedig a törvény szerint az állam ennél nagyobb összeggel nem támogathatja az egyházak oktatási tevékenységét. Magyarán az egyházi iskolába járó gyerekek azért tartoznak fejenként körülbelül háromezer forinttal állambácsinak, mert tavaly több pénzt juttatott számukra a közoktatási kiegészítő normatívából. Attól azonban, hogy a renitensek visszafizetik „sarukat”, még nem oldódik meg a probléma, hiszen Szászfalvi László (KDNP) az emberi jogi és vallásügyi bizottság alelnöke szerint a kiegészítő támogatás még így is 22,7 százalékkal lesz kevesebb, mint tavaly. Úgy véli, ezzel a döntéssel a kormány a káosz felé taszítja az egyházi oktatási intézményeket.
Hiller István annyit tudott mondani a bizottsági ülés után nagy nehezen hozzá is átbaktató egyházvezetőknek, hogy a gazdasági válság miatt általánosan előirányzott tízszázalékos csökkenés alól a társadalomnak nagyon is részét képező egyházaknak sem tud felmentést adni. Öröm az ürömben viszont, hogy a közös teherből nekik kijutó „karcsúsítás” valamivel kisebb mértékű, cirka 8-9 százalék körüli. Ez azonban nem arányosan érinti a tavaly összesen 23 milliárd forintot kitevő összeget. Az állam ugyanis annak ellenére egy kalapba teszi az egyházaknak juttatandó valamennyi támogatásfajtát, hogy azok 60 százalékát az úgynevezett örökjáradék teszi ki. (A vatikáni szerződés óta hazánkban is meghonosított finanszírozási technika a korábban államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása helyett évente átutalt, és törvényben garantáltan fokozatosan emelkedő mértékű adóforintokról szól.) Ebből pedig az következik, hogy a maradék 40 százaléknyi támogatásfajtán – ide értve egyebek mellett az egyszázalékos felajánlások állami, illetve a vidéki lelkészek fizetésének kiegészítését, a hitoktatók központi dotációját, vagy az egyházi iskolába járó gyerekek fejkvótáját – terítik szét a kényszerű 8-9 százalékos megszorítást. Leginkább kellemetlenül tehát értelemszerűen azon közfeladatot átvállaló felekezetek büdzséjét érinti a változás, melyek az állampárti időszakban még nem rendelkeztek infrastruktúrával. És akkor még nem beszéltünk arról a zavarba ejtő körülményről, hogy a kormány a gyerekek étkezési pénzén is spórolni akar. Jövőre ugyanis a gyermekétkeztetési támogatást már nem szeretnék beleszámolni az egyházi oktatási kiegészítő normatívába. 2009-ben ez minden kedvezményesen étkező gyerek után 65 ezer forint volt, jövőre viszont a kétharmadával kevesebb lenne, és az iskolát vagy annak fenntartóját terhelné. Számológéppel rendelkezők könnyedén kiszámíthatják, mekkora terheket róna ez a megvonás a sokgyerekes családok sarjaiban bővelkedő egyházi fenntartású intézményekre.
Semjén Zsolt már a tanévkezdéskor megkongatta a vészharangot. A KDNP elnöke „felelősségteljes állampolgároknak” köszönhetően olyan dokumentumok birtokába jutott a nyáron, melyből arra következtetett, hogy a kormány jövőre egy árva fillért sem ad hit-, és erkölcstan oktatására, valamint az ötezer lakosnál kisebb településen szolgálatot teljesítő lelkészek jövedelempótlékát is törölni szándékozik. A két tétel összesen ötmilliárd forintot tesz ki évente. A képviselő pártelnök a héten lezajlott „menetben” újabb szószegésre hívta fel a figyelmet, amikor leleplezte, hogy a kormány, ígérete ellenére megváltoztatta a személyi jövedelemadóból (szja) egyházaknak felajánlott egy plusz egy százalékos szisztémát is. Idén az összes felajánláshoz még egyszer ugyanannyit adott a költségvetés, jövőre azonban az összes befolyt szja 0,5 százalékára egészítik ki az adófelajánlásokat. Az adófizetők így csak annyit észlelnek a folyamatosan változó támogatási elveket figyelve, hogy bár egyre többet ajánlanak fel, a kedvezményezettekhez abból egyre kevesebb jut el.
És ugyanez a kiszámíthatatlanság tapasztalható a civil szervezetek anyagi bázisát is jelentő felajánlások tekintetében. A tervezett módosítások gyakorlatilag létükben kérdőjelezik meg az alapítványokat. Már 2008. január elejétől megszüntették a közcélú adományok utáni áfakedvezményt, ám jövőre valamennyi pénzadomány adókedvezményét is eltörölnék. Ha tehát egy magánszemély alapítványnak vagy egyházi karitatív szervezetnek ajánl fel készpénzadományt, akkor többé nem igényelheti vissza annak 30 százalékát, de maximum 50 ezer forintot. Ráadásul a jövedelmi korlát (évi legfeljebb 3,4 millió) miatt éppen azon 200 ezer nettó körül keresők adakozó kedvét törik derékba, akik eddig a kedvezmények miatt bátrabban nyúltak a zsebükbe.

Olvasson tovább: