Kereső toggle

Jó szóval is oktasd…

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kezdődik az iskola, és a szülők kellő odafigyeléssel megkönnyíthetik a gyerekek első heteit. A szeptemberi stressz elsőként a felnőtteknél jelentkezik, ugyanakkor kimutatható: ha a szülő jót vár az iskolától, a gyermek is jót fog várni.

A szorongásból fakadó esetleges kóros tünetek nem év elején jelentkeznek, a nevelési tanácsadók forgalma inkább ősz végén ugrik meg. Szakemberek sokat emlegetik a nemzetközi viszonylatban is hosszú nyári szünetünk hátulütőit, mondván: a túl hosszú vakáció alatt a gyerekek teljesen kiesnek a hétköznapi ritmusból. „A nyári szünet valóban nagyon hosszú, főleg a tanárokat szokta sokkszerűen érni, hogy mennyit felejtettek a gyerekek” – állapítja meg Deliága Éva gyermekpszichológus, aki szerint ez főleg annak köszönhető, hogy sok esetben senki sem tanítja meg a gyerekeket arra, hogyan kell tanulni. Ha ráadásul a pedagógus nem megfelelő követelményeket támaszt a diákokkal szemben, vagy ha a gyerekek nem kapják meg otthonról a szükséges segítséget, akkor csak még jobban fokozódik bennük a túlterheltség érzése.
Az iskolakezdési stresszt főként az első osztályba lépő kisiskolások kapcsán szokás emlegetni, holott az óvodából az alsó tagozatba való átmenet még mindig kevésbé megrázó váltást jelent szülőnek-gyereknek egyaránt, mint a felső tagozatba lépés. Az alsó szinten megindított oktatási reformok is a gyermekközpontúbb iskolarendszer irányába próbáltak hatni, miközben a minden átmenet nélkül beköszöntő felső tagozat a szaktárgyi rendszerével, oktatási módszereivel és tananyagmennyiségével továbbra is azt eredményezheti, hogy a gyerekeknek könnyebben megy el a kedvük a tanulástól.
„A legtöbb probléma könnyen kezelhető, ám ha a gyerek motivációja sérül, az a legnehezebben helyreállítható állapot. Az iskolai szorongás mögött többnyire a teljesítménystressz áll: erre utal, ha a gyerek túlságosan leterhelve érzi magát, ha nincs kedve iskolába menni, ha reggel fejfájásra, hasfájásra panaszkodik, sír, nem lehet felkelteni. A legszélsőségesebb eset az iskolafóbia, amikor a gyerek képtelen iskolába menni vagy ott megmaradni” – fejtegeti a pszichológus. Ezek a tünetek többnyire nem organikus, hanem lelki eredetűek. A szorongás jellemzően a kislányoknál vált ki testi tüneteket, míg a fiúknál inkább magatartási problémákban, figyelemhiányban ölt testet. A stressz okozója lehet beilleszkedési zavar éppúgy, mint egy tanárral való konfliktus vagy a rossz jegyektől való félelem. Mivel a tünetek leginkább otthon jelentkeznek, ezért a szülőnek érdemes rájuk komolyan odafigyelni, s adandó alkalommal kapcsolatba lépni egy tanárral vagy pszichológussal. Deliága Éva hangsúlyozza: rendkívül fontos lenne, hogy az iskola nagyobb hangsúlyt fektessen a gyerekek pozitív megerősítésére, a dicséretre, jutalmazásra, ez ugyanis a felső tagozatba lépve teljesen eltűnik. Egyik kliensét hozza fel példaként, egy nyolcadikos fiút, aki évekig az USA-ban élt, és aki a hazai oktatási rendszer egyik legfájóbb hiányosságaként élte meg a biztatás, a dicséret teljes hiányát.
„Az iskolakezdés közeledte elsőként a szülőknek okoz stresszt, s ez tevődik át a gyerekekre” – vélekedik Kiss B. Gyöngyi pszichológus. A kisgyermeknek az iskolához, a tanárokhoz való hozzáállását, stresszel való megbirkózási képességét kezdettől fogva az alapozza meg, hogy maga a szülő miként reagál az iskola jelzéseire. Ha nincs rendben önmagával, mindenáron bizonyítani akar, akkor ezt a gyermekébe is beleoltja. Kis sarkítással: alsó tagozatban a túlzott stresszért inkább a szülők tehetők felelőssé, felső tagozatban inkább az iskola.
Amikor elkezdődik a tanítás, eleve előáll egy teljesítményhelyzet, mikor a diák mindennap visszajelzést kap a teljesítményéről. Így a szülő is kap egy állandó értékelést a gyermek eredményein keresztül arról, hogy ő milyen szülő. A folyamatos megmérettetés önmagában is egyfajta szorongásos helyzetet teremt. Különösen, hogy a gyerekek iskolai előmenetele szinte kizárólag a szülőkön múlik: az otthoni tanulás, a különórák óriási energia-befektetést igényelnek, így a gyermek iskolai teljesítménye családi összproduktummá válik. Ma minden eddiginél nyomasztóbb felelősség nehezedik a szülőkre amiatt, hogy milyen pálya felé tereljék a gyermekeiket. Az osztályzatok értékelése abszolút szülői felelősség, és ezen sokan elcsúsznak, maximalisták, kiverik a gyerekből a jó bizonyítványt. Pedig nem az a legfontosabb, hogy a gyerek mindig jó osztályzatokat hozzon, hanem az, hogy ne vesszen ki belőle minden érdeklődés – teszi hozzá a szakember. A sikerhez elengedhetetlen a jóhiszeműség: hinni kell a gyermekben, sőt a pedagógusban is, értékelni kell az erőfeszítéseiket. Általános tapasztalat, hogy ha a szülő jót vár, a gyerek is jót fog várni.
Ami a szeptemberben beinduló, feszesebb időbeosztásra való átállást illeti, az embernek olyan a természete, hogy szereti a rendet, a kiszámíthatóságot, mert ez adja a biztonságérzetét – fűzi tovább Kiss B. Gyöngyi. Persze ez is könnyen átcsaphat monotonitásba, ezért van szükség szünetekre. Ha egy családban katasztrófahelyzetet idéz elő, hogy a nyári lazaság után szeptemberben visszaáll az élet megszokott rendje, akkor ott nem az iskolakezdés a probléma. A nyár hosszú, szinte jólesik a visszaállás. Ehhez mindenkinek fokozatosságra és több-kevesebb időre van szüksége, erre – legalábbis az első héten – az iskolák többsége is tekintettel van.
Az iskolakezdéssel kapcsolatos konkrét tanácsok elsősorban az esti lefekvésre irányulnak. „Fontos, hogy a korai kelést korai fekvés előzze meg, hiszen aki nem alussza ki magát, nyilvánvalóan kevésbé tud az új helyzethez alkalmazkodni, kevesebb energiája jut a tanagyag megértésére vagy éppen az új társakkal való kapcsolatok kialakítására” – állítja dr. Kocsi Anikó, az Oxygen Medical pszichoterapeutája. Nagyobb gyerekekkel hasznos megegyezésre jutni a hatékony időbeosztásról: előre megbeszélt, jó terv esetén a gyermek önállóbban intézi feladatait, és akkor is tudni fogja a dolgát, ha a szülő éppen nem elérhető. Lehetőleg ne zsúfoljuk tele a gyerekek napjait különórákkal és edzésekkel, a szakember szerint heti három edzés vagy egyéb kedvelt különóra optimális. Különösen a kisgyerekek fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy eleget aludjanak, játsszanak, mozogjanak és megfelelően táplálkozzanak.

Olvasson tovább: