Kereső toggle

Családias fenyegetések napja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Józsi eladó egy budapesti üzletben. Szombat délután épp dolgoznia kellett volna, ezért elcserélte a műszakját, hogy délután háromkor felavathassák gárdistának. A szervezők azonban a rendőrökével együtt az ő számításait is keresztülhúzták: az avatást lekéste, viszont a Lendvai Ildikó botox-kezeléséről gyártott viccen még röhöghetett.

Józsinak délig mégis dolgoznia kellett, de úgy kalkulált, hogy a délután háromra meghirdetett avatásra kiér Szentendrére. A budapesti Hősök teréről kiszorult Új Magyar Gárda a szentendrei skanzen mellett, egy magánterületen készült gárdistákat avatni a Jobbik családi napján. Józsi még javában a vevőkkel foglalkozott, amikor leendő felettesei úgy döntöttek: átverik a törvényellenes rendezvényt feloszlatni vágyó rendőröket, és öt órával hamarabb tartják meg a ceremóniát. Az első ütemben a betervezett ezerötszáz gárdistának csupán egynegyede érkezett meg fél kilencre, így velük gyorsan elmondatták az esküt, majd másfél órával később újabb százak esküdhettek arra, hogy „a földön egyetlen nemzet él, és ez a magyar, amelyik amikor kellett, elkészítette az eljövendő isteni király koronáját", a Szent Koronát. Józsi a „visszatérő istenkirály számára készített koronára" nem tudott esküt tenni. Dolgozott. Utólag tudta csak meg, hogy a kétfordulós eskübe a rendőrök igazoltatással avatkoztak be, és százhetvenhat harcostársa ellen eljárást indítottak, Vona Gábor pedig meghívót kapott hétfő délelőttre a rendőrség Teve utcai székházába.

Azért a később jövők sem maradtak le mindenről. „Félórás séta innen, de majd látják, mert minden rendőr oda tart" - magyarázta egy női gárdista, merre kell gyalogolni az avatás eredeti időpontjára érkező újságíróknak, akik hiába várták a szervezők által beígért Jobbik-buszt. Mint utóbb kiderült, a buszok azért nem lehettek ott, mert az avatás tisztásán félkör alakba parkolva állták el a rendőrök és autóik útját.

Három körül kezdődött - egy felszólaló szavával élve - az agymosás. „Erre a ventillátorra van pénz, a cigány bankrablók után elküldeni egy Skoda Octaviát, arra meg nincs?" - tette fel nem csekély indulattal a kérdést egy nappal a romák ellen elkövetett gyilkosságsorozat gyanúsítottjainak elfogása után Murányi Levente. Az agydömping első felszólalója, a feloszlatott Magyar Gárda alapítója a tér fölött köröző rendőrségi helikopterre utalt. Leszögezte: a Jobbik és a Magyar Gárda egy sínen halad, közös a céljuk, csak más eszközökkel harcolnak. „A Jobbik lesz az, aki megvédi a Gárdát az Országgyűlésben. El tudjátok azt képzelni, milyen lesz, amikor nyolcvan gárdaruhás képviselő fog a parlamentbe bejárni?" - tette fel a kérdést az ezerfős közönség tapsviharában. A felszólalók által többször „droidoknak", „sünnek" nevezett rendőrök mozdulatlanul szemlélték a betiltott rendezvényt.

A hatósági helikopter két nappal korábban, augusztus 20-án már meglátogatta a Jobbik Margit-szigeti ünnepségét: akkor a következő szentendrei szónok, ifj. Hegedűs Lóránt beszédét szakította félbe. A miniszterelnök és a zsidók ellen már több ízben kirohanó református lelkész szombaton is hangsúlyozta, lelkipásztori minőségében van jelen; majd olyan „etnikai zárványterületekre" terelte a témát, amelyeken „az őshonos államalkotó magyar nemzet védelmében" kellene az államnak fellépnie, a véleménynyilvánítás és a gyülekezési jog szabadságát is korlátozva. Rendkívül hosszú körmondatainak értelmezése még a felkészültebb gárdistákat is megizzasztotta, mégis több tucat jelenlevő kapta fel egyszerre a fejét, és kezdett hangos zsidózásba, mikor ifj. Hegedűs bizonyos őrző-védő cégekre utalt. Mint mondta: a magyar állam a Gárda szolgáltatásai helyett olyan cégeket alkalmaz, melyek „egyértelműen Simon Peresz izraeli államelnök előörsei". „Nekünk meg kell mutatni, hogy minket nem lehet visszakozásra kényszeríteni. Meg kell mutatni, hogy ha az elvtársak nem viccelnek, mi sem viccelünk. Mi is komolyan gondoljuk a nemzeti ellenállást és az önvédelmet!" - ordította a színpadról a református lelkész az Esztergomi Rendőrkapitányság által betiltott rendezvényen. Ifj. Hegedűs végül azon meggyőződésének is hangot ad, miszerint a terrorcsoportként felszámolt Magyarok Nyilai szervezetet titkosszolgálati eszközökkel állították föl.

Mielőtt az Európai Parlamentben gárdaruhájával botrányt okozó Szegedi Csanád szót kapott volna, Szilágyi György konferanszié arról tájékoztatta a hangosan fújoló és ollézó sokadalmat, hogy tudomása szerint „Lendvai Ildikó az ájulás határán újabb botoxkezelésre jelentkezett a legutóbbi választási eredményeket látva." Ezt a megfelelően alacsony színvonalú megjegyzést - a reakciókból ítélve - többen értették, mint a lelkész körmönfont fejtegetéseit a római egyezményről.

Eddig sosem hallott politikusi reakciókról számolt be a porondra lépő Szegedi. Állította: több európai parlamenti politikus („főleg franciák") gratulált neki gárdás ruházatához, de most a színpadon állva szerénykedve csak annyit mondott: „nem a magam dicsőségére tettem, hanem a nemzetem dicsőségére". A képviselő szükségesnek látta, hogy a szentendrei tisztásról üzenjen a „gyengébb felfogóképességű Deutsch Tamásnak: a ruha, amiben vagyok, az Új Magyar Gárda egyenruhája, nem a Magyar Gárdáé". Végül megfenyegette a rend jelen levő őreit: „A Jobbik gondoskodni fog róla, hogy aki ma itt intézkedik, ne jusson 2010 után állami intézményben munkához." „Büdös zsidók" - hallatszik az ordibálás a színpad körül, érthetetlen módon akkor is, amikor a szónok Romániát demokratikusabb országnak nevezi, mint hazánkat.

„Ha azt akarják, hogy a Jobbik 2010-ben kormányra kerüljön, hajlandó vagyok börtönbe menni" - jelentette ki a tapsviharral fogadott Jobbik-elnök, aki ünnepélyesen megesküdött a színpadon: „akik ma elvtársaknak hívják egymást, hamarosan cellatársaknak fogják". A konferanszié gondoskodásának köszönhetően a közönség megtudta Vona Gáborról, hogy „pont augusztus 20-án született", és „Horthy Miklós óta nem volt olyan államférfi, mint ő". A majd' minden szónok által üvöltött „Adjon az Isten szebb jövőt!" után a pártelnök szintén a rendőrökre támad, biztosítva, hogy fenyegetésnek is vehetik, amit mond: „Ha valaki merészel minket akadályozni, a legszigorúbban fogunk vele elbánni." Vona meggyőződései sorban derültek ki: ha létezik egyáltalán kisebbségellenesség, az a magyarok ellen irányul; az ország kétharmada jobbikos, csak nem tud róla; kormányerővé fognak válni. „Az elmúlt három kormányfőhöz képest a meztelen csiga gerincoszlop" - mondja, és a Fideszt úgy emlegeti, mint aki úgy vonulhat be a történelembe, hogy végignézte az ország szétverését.

Az ember azt gondolná, hogy a tetőpontra ért a találkozó, de nem. Vona Kiss Róbertet, a betiltott Gárda főkapitányát szólítja színpadra, aki fokozatosan mélyülő, már az abszurditás határait súroló hangon mondja: ha őt eltávolítanák a szervezet éléről, tízen lépnének a helyére, „és azok helyére még tízen, és újra". Aztán bocsánatot kér az avatás korai kezdése miatt: „olyan információkat kaptunk este, hogy muszáj volt" - vigasztalja lemaradt bajtársait.

Egyikük, Józsi, a rendőrök mellett ballag hazafelé. „Ilyen felavatatlan gárdista lettem én" - összegzett lényeglátóan, közben a „droidokról, sünökről" mesélnek vicceket hirtelen verbuválódott útitársaival. A rendőrök tágra nyílt szemmel bámulják gárdistás-oroszlános ruháját. „Hát ilyet meg hogy a fenébe lehet nálunk viselni?" - kérdezi a kocsiból a kékruhás a másikat.

Olvasson tovább: