Kereső toggle

Nagyfeszültség

Egy platformon a Jobbik és az SZDSZ Miskolcon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Messziről nem látszik, milyen feszültségben élünk” – nyilatkozta hétfőn Káli Sándor, Miskolc szocialista polgármestere az éleződő roma-magyar ellentéttel kapcsolatban. Egy nappal korábban, vasárnap este szélsőjobbos elemekkel tarkított szimpátiatüntetés volt a városban Pásztor Albert rendőrkapitány mellett, aki pénteken azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy az utóbbi időben történt erőszakos bűncselekményeket egytől-egyig cigányok követték el. Draskovics Tibor miniszter még aznap felfüggesztette állásából Pásztort, ám a felzúdulás hatására másnap vissza is helyezték posztjára. Ennek ellenére a már eltervezett szimpátiatüntetést megtartották. A helyszínen megjelent több szocialista politikus és Káli Sándor is. Igaz, amikor az esemény szélsőjobbos irányt vett, az MSZP-sek és sok civil résztvevő távozott.

Messziről tehát nem látszik a feszültség. Legjobb lesz közel menni. A miskolci Avas lakótelep három ütemben épült a nyolcvanas évektől kezdve: Avas 1, Avas 2, Avas 3. Összesen negyvenezer ember lakik itt. Az Avas hegy oldalából kinőtt panelrengeteg egy kicsit a Gazdagréti lakótelepre hasonlít. Igaz, itt nem jön szembe Mágenheim doktor vagy Vágási Feri, legfeljebb a szomszédok. Meg egy URH-s járőrkocsi. Villogó szirénával megáll a főutcán, a rendőrök igazoltatnak. Állítólag tízezer roma él a lakótelepen, és tény, hogy az Avason 20-30 százalékkal alacsonyabbak az ingatlanárak, mint a város más részein.

Miskolc egyik szégyenfoltja a Szondi-telep, 2-3 percre a szépen felújított belvárostól. A másik a „Békeszállónak” csúfolt rész: valójában nyomortanya mindkettő. A Szondi-telep már felszámolás alatt áll, állítólag az innen elszármazott cigányok is az Avas lakótelepen kötöttek ki. Hogy miként jutottak lakáshoz, arról külön cikket lehetne írni. (30-40 olyan ügy van rendőrségi szakaszban, ahol különböző trükkökkel, csalásokkal és az adófizetők pénzéből finanszírozott Fészekrakó program kijátszásával kaptak panellakást, túlnyomórészt romák. Persze ügyvédek, közjegyzők, banki alkalmazottak segítségével. Akik túlnyomórészt nem romák, viszont túlnyomórészt nem emberbaráti szeretetből, hanem különböző százalékért segítettek túlnyomórészt romáknak, akik bármi áron, de ki akartak törni a nyomortelepről, vagy valamelyik környékbeli faluból, a putrik világából.)

A lényeg, hogy az évtizedek óta az Avason lakó romák mellé – akikkel a magyaroknak semmi problémájuk nem volt – elkezdtek megérkezni az új szomszédok. És velük együtt érkezett meg az új feszültség is. 
Lopnak, rabolnak, bandáznak, antiszociálisak. Így összegezhető a terhükre felhozott szemrehányások sokasága.
A kutyaeledelt árusító hölgytől még a politikailag korrekt szöveget kapjuk – magyarok és cigányok között is vannak rendes emberek és bűnözők is –, eggyel arrébb, a zálogházban már keményebb a hang. Az üvegablak mögül nyilatkozó alkalmazott azt mondja, a maga részéről eltörölné a visszaeső bűnöző fogalmát, mivel szerinte véletlenül nem lehet másodjára is kirabolni valakit. Ha mégis megtenné az illető – a zálogházas pisztolyt formál a kezéből és saját fejébe lő – értjük, ugye?

Egy újabb lakótelepi polgár Erdélyt említi – pozitív példaként: ott is sok roma él, mégsem harapózott el a bűnözés úgy, mint itt, mert ott a falu lakossága, vagy az adott közösség jobban helyre teszi a bűnözőket. Például kiközösítik a kocsmából.

Idősebb hölgyet szólítunk meg a Középszer utcában: „Ezek rendesek, ezekre nem lehet egyelőre panasz, de odafönt a Szentgyörgy utcában borzalmas, hogy mik vannak. Nagyon nagy a balhé ott fönn, veszekednek, hangoskodnak. Én különben egyetértek azzal, hogy visszahelyezték a főkapitányt, mert semmi rasszista kijelentést nem tett, csak az igazat mondta. Megmondta, hogy a magyarok bankot rabolnak, ezek meg, ahogy mutatta a tévé is, ezek a fiatal gyerekek leütötték a szintén fiatal gyerekeket, és elvették a telefonjukat, a pénzüket. Ez borzasztó” – mondja szinte egy szuszra, de cigánygyűlölet nem hallható ki a hangjából.

„Mifölénk ketten költöztek be, aztán tizennégyen lettek, ugyanabban a lakásban. Szeretnek táncolni, zenélni, főleg, mikor megkapják a pénzt. De nem arra költik, amire kapják” – állítja egy másik nő a saját lépcsőháza előtt.
Azt mondja, a Középszer utca a világ legcsendesebb része volt, mígnem tavaly elkezdődött a változás. „Én nem vagyok ellenük, de viselkedni tudni kell. Ha meg nem tudnak, akkor külön ország kell nekik, próbáljanak meg ott élni” – ajánl egy nyilvánvalóan képtelen megoldást.

Miskolc lakossága a rendszerváltás előtt 220 ezer fő volt, mára 170 ezer alá süllyedt. A romák létszáma viszont 20-25 ezerre nőtt. „Az utóbbi 3-4 évben egyre több hétvégi házat törnek fel a környéken, és a tettesek zöme cigány – mondja Sándor, aki 4 éven keresztül dolgozott a Kaly Jag Roma Szakiskolában. Felszedik az aknafedőket, kivágják a fémoszlopokat. Miskolcon a hulladékvas-kereskedők zöme is cigány, és akik a hulladékvasat hozzák a kereskedőkhöz, azoknak a 80-90 százaléka is cigány. Tőlünk a második családi ház egy vasas cigányé, az ablakunk alatt vonulnak el mindenféle talicskákkal, limlommal az emberek. A sarkon kéthavonta kivágják a KRESZ-táblát. Fél éve nincs elsőbbségadás tábla: megunta az önkormányzat, már nem raknak ki újat. Errefelé már az aknafedők sem vasból, hanem betonból vannak, hogy ne legyen érdemes ellopni. A közhangulat – elég sok emberrel beszélgetek – egyre inkább cigányellenes. Például ha jön a hír egy hétvégi ház feltöréséről, automatikusan cigányok nyakába varrják, még ha nincs is meg a tettes. De van egy ismerősöm, az ő hétvégi házukat is kirabolták és felgyújtották, és ott meglettek az elkövetők. Azóta az egész család a Magyar Gárdával szimpatizál” – összegzi a miskolci állapotokat Sándor, aztán elindulunk a „Békeszálló” felé, hogy megismertessen egy cigány családdal.
A nyomortelep egyetlen kirívó háza Alberté: gondozott kert, normális tető, tiszta vakolat. Albert karbantartó, a felesége takarítónő. Öt gyermekükből négy már felnőtt, amikor belépünk, csak egy pici lány van velük. Albert nem érzi, hogy származása miatt gyűlölnék, igaz, ő is mindenkinek megadja a tiszteletet. A romákról nem akar rosszat mondani, pedig Sándor szerint tudna. Néhány hete Moldova György kereste meg, neki őszintén beszélt a nyomortelep mindennapjairól. Most arról beszél, hogy a rendszerváltás előtt hozzászoktak a romák, hogy segédmunkásra mindig szükség lesz, így aztán nem törekedtek szakképesítésre. A rendszerváltás után viszont úgy alakult, hogy még sincs szükség annyi segédmunkásra, mint amennyi szakképzetlen roma van. Belőlük és utódaikból alakult ki a problémás réteg.  
Sándor azt mondja, a szakiskola 300 tanulója közül legfeljebb 30-40 akar tanulni, de a többi miatt ők sem tudnak. Egy roma kisiskolás meg hogyan is tudna leckét írni? Otthon, egy szobában 6-8 rokon, szülők, testvérek és hangzavar között lehetetlen tanulni. Ráadásul senki nem is várja el tőle, senki nem kéri számon. 
Albert felesége, Marika a maga történetét osztja meg. Magyar barátnőjével együtt mentek állásinterjúra. Egykorúak, ráadásul mindkettőjüknek 7 elemije van. Az állásra mindketten alkalmasak voltak, mégis csak a magyar nőt vették fel. „Higgye el, mindenhol ez van” – érvel az asszony, aztán megmutatja a decemberi gázszámlát: 74 865 forint.

Miskolcon olyan nagy a feszültség cigány és nem cigány réteg között, hogy a rendőrfőnök leváltásakor nemcsak a szocialista polgármester mondott ellent a szocialista kormány miniszterének, hanem az SZDSZ-es T. Asztalos Ildikó, a párt borsodi elnöke is kiállt Pásztor Albert mellett. Utóbbi azért bír különös jelentőséggel, mert Pásztor elmozdítását az SZDSZ-es Gusztos Péter kezdeményezte. Úgy tűnik, még liberális politikusok esetében sem mindegy, hogy a problémától 170 kilométerre, vagy benne él.

Rasszizmus-vita az MSZP-ben

Perceken múlott, hogy az összes Borsod megyei szocialista politikus egy sajtótájékoztatón együtt szólítsa fel Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti minisztert a lemondásra Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány felmentése miatt – értesült a Hetek szocialista forrásokból.
Ugyanis hétvégén zajlott a megyei tisztújítás az MSZP-ben, és az összes borsodi képviselő és helyi potentát együtt gyűlésezett Miskolcon. Egy jelenlevő szocialista politikus szerint a helyi erők órákat adtak csak a rendészeti miniszternek az ügy elsimítására.   
Az eset viszont óriási botrányt okozott az MSZP felső vezetésében, akiknek többsége fővárosi szocialista. Nyilvánosságra azért nem került a verdikt, mert a világválság és a közelgő szocialista tisztújítás miatt senki sem mer nekimenni a borsodiaknak, akik az MSZP-frakció mintegy 10 százalékát és a kongresszusi küldöttek 15 százalékát adják.
A „ki rasszista az MSZP-ben” konfliktus tavaly „nyílt ki”, amikor a kormány a szociális rendszer reformjába kezdett. (Rasszizmus-vita az MSZP-ben, Hetek, 2008. december 12.) A főként fővárosi szocialistákat „tömörítő” kör – Lendvai Ildikó, Kiss Péter, Csizmár Gábor, Vidorné Szabó Györgyi és néhány vidéki politikus – szerint elsősorban nem a szociális segély kurtításával, szigorításával kell a szegénységet kezelni, és úgymond rávenni az embereket a munkára. Ezen álláspont szerint a segély célja az, hogy a minimális életfeltételeket (az éhenhalás elkerülését) biztosítsa a lecsúszott rétegeknek, különösen gyermekeik számára.
A jellemzően vidéki szocialistákból álló ellenoldal – a „szabolcsiak”, így Veres János és felesége, Szabó Éva és a „borsodiak”, Gúr Nándor, Káli Sándor, Miskolc polgármestere és néhány fővárosi képviselő – szerint viszont egyre nagyobb a feszültség vidéken, mivel a „dolgozó rétegeket irritálja egy olyan ingyenélő réteg”, amely nemcsak szociális, hanem közbiztonsági problémákat is okoz a vidéki településeken. A szigorításpárti szocialista képviselők ősszel olyan „népnevelő” tartalmú módosító indítványokat nyújtottak be a segély feltételéül, mint például, hogy megvonható azoktól, akik nem tartják be a társadalmi együttélés szabályait, vagy életvitelük alapján nem felelnek meg a közösségi elvárásoknak, illetve a lakókörnyezetük alapvető tisztaságáról nem gondoskodnak. Akit feketemunkán kapnak, azt azonnal kizárják a rendszerből. Egy másik javaslat megvonta volna a segélyt akkor, ha az illetőt büntetőeljárás alá vonják. Végül ezeket a javaslatokat visszavonták.  
A miskolci rendőrkapitány ügye újra ebbe a dimenzióba helyezte a romák és a szegények ügyét. Több olyan szocialistával találkoztunk, akik – a miniszterelnök nyilatkozataiból is úgy tűnt, hogy – rasszistának és vállalhatatlannak tartják Pásztor Albert szavait. Szocialista forrásaink szerint az MSZP belső válságát mutatja, hogy a központi párthatalom (Gyurcsány és stábja) képtelen volt az akaratát e téren keresztülvinni. Orbán Viktor kormányzása idején, morogják a fővárosi szocialisták, elképzelhetetlen lett volna, hogy egy bizalmi ember ellen, így például Pintér Sándor belügyminiszter ellen fel merjenek lázadni a helyi fideszesek. (Hazafi Zsolt)

Olvasson tovább: