Kereső toggle

Interjú Fodor Gáborral, az SZDSZ elnökjelöltjével

A tényekkel kell szembe nézni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az SZDSZ politikusai többnyire népszerűtlenek, a párt szimbolikája és
nyelvezete, programpontjai annyira hidegen hagyják a választókat, hogy egyes
mérések szerint már csak a népesség egy százaléka támogatja a rendszerváltó
pártot. Mi az oka ennek a mélyrepülésnek?

–Több éves folyamat eredményeként került válságba az SZDSZ. Körülbelül 8-10
éve nem tudtunk politikai erőt mutatni a magyar politikai közéletben. Ez az
elgyengülés az elmúlt egy évben folytatódott, és hitelvesztetté vált az SZDSZ.
Olyan politikusok képviselik a liberalizmust, akik nem hitelesek a magyar
közvélemény előtt. Ez így a biztos kieséshez vezet.



Fotó: Somorjai László

Az SZDSZ kétszer a kormányzáshoz szükséges többséget biztosította, és
egyszer hozzájárult ahhoz, hogy miniszterelnököt cseréljen egy kormánykoalíció.
Mi ez, ha nem politikai erő?

–A kormányalakításoknál sodródott az SZDSZ, nem igazán profitált ezekből. A
2004-es Medgyessy-Gyurcsány-csere kapcsán valóban megmutatta, hogy a magyar
politikai életet döntően befolyásoló lépések nem történhetnek az SZDSZ nélkül.
Ekkor magunkra találtunk, de nem jött folytatás. Ezeket a tanulságokat ideje
levonni. Mára az SZDSZ rendkívül nehéz helyzetbe került.

Tehát politikai fordulatra van szüksége az SZDSZ-nek, hogy visszaszerezze az
emberek bizalmát. Mitől és hogyan lesz fordulat?

–Kemény munkával. Nem hiszek a csodavárásban, és abban sem, hogy
nagyotmondásokkal lehet ezen a helyzeten változtatni.

Nem olyan ígéretekre van szükség, mint például az ellenfelem, Kóka János által
hangoztatott 1000 milliárdos adócsökkentés, amelyről majd fél vagy egy év múlva
bevallhatjuk, hogy nem teljesíthető. Igaz, hogy nagyon kevesen fizetnek adót,
közel négyszázezer ember fizeti a személyi jövedelemadó 60 százalékát, de erre
nem az a megoldás, hogy irreális célokat tűzzünk ki. Betartható ígéretekre van
szükség. A szavak és a tettek összhangját akarom újra megteremteni.

Megint nyitottá kell tenni az SZDSZ-t. A párt akkor volt erős, amikor a
sokféleség jellemezte, és úgy gyengült, ahogy szűkült a politikai mondanivalója.


Az SZDSZ legutóbbi időszakát a kőkemény, dogmatikus neoliberális
gazdaságpolitika, illetve szubkultúrákat érintő kérdések, mint a melegjogok,
illetve a drogliberalizáció témaköre jellemezte. Ha elnök lesz, ezeket az
„arculati elemeket” megőrzi?

–A gazdaságpolitikai filozófiám liberális, de hiszek abban, hogy egy-egy
problémára rugalmasan, tehát nem dogmatikusan kell keresni a megoldásokat, és
figyelemmel és empátiával kell lenni a társadalom tűrőképességére. Példának
okáért a közteherviselés igazságosabbá tételének híve vagyok, de semmilyen
politikát nem támogatok, ami veszélyezteti a költségvetési egyensúlyt.

Nagyon fontos elemnek tartom, hogy minden erővel igyekezzünk megőrizni a
jogállami normákat. A magyar demokratikus berendezkedés alkalmas arra, hogy a
hibákat korrigálja, ezért az Alkotmányt meg kell védenünk. Márpedig látjuk, hogy
a közéletben fel-felmerül a magyar alkotmányos rend megváltoztatása. Világossá
kell tenni, hogy ebben az SZDSZ nem lesz partner. Fontos területnek tartom, hogy
az SZDSZ legyen a környezettudatos fiatalok pártja.

A melegjogokról és a drogfogyasztásról szólva egyetértek azzal, amit az SZDSZ
régóta képvisel, nevezetesen, hogy nem kriminalizálni kell a fogyasztókat, hanem
a hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. Súlyos veszélynek tartom mind a
kábítószert, mind az alkoholt, mind a dohányzást, ami ellen küzdeni kell, de nem
a büntetési tételek szigorításával.

Mellette vagyok annak, hogy a homoszexuális párok is olyan jogokat élvezzenek,
mint mások is ebben a társadalomban. Lépésről lépésre lehet menni e téren is,
abba az irányba, amerre a világ megy, jelesül, hogy egy értelmes jogegyenlőséget
biztosítunk e téren is.

De a nyomatékot inkább a felelős gazdaságpolitikára, a jogállam megőrzésére,
illetve a környezettudatosságra helyezném. Más hangsúlyokban gondolkodom a
jelenlegi SZDSZ-es politikához képest.

Mennyi ideig tartható, hogy kívülről támogatja az SZDSZ az MSZP-t, hiszen az
igazán lényeges ügyekben eddig mindig segítettek a liberálisok?

–Most valóban felemás ellenzékiek vagyunk. Ha én leszek az elnök, akkor arra
törekszem, hogy egyértelmű és világos stratégiánk legyen. Ma nem világos, hogy
mit akar az SZDSZ. Április végén kiléptünk a koalícióból, ma az SZDSZ ellenzéki
párt, nekünk ebben kell a legjobbnak, a legfelelősebbnek, a leghitelesebbnek
lennünk. Ha változik a helyzet, arra pedig készüljünk fel, tervezzünk előre.

Úgy vélem, az SZDSZ-nek minden esetben feltételeket kell támasztania, hogy a
közönség tisztában legyen azzal, mit miért teszünk. Nem titkos alkukban, nem
zárt ajtók mögött kell megszületni különböző elképzeléseinknek, hanem a
nyilvánosság előtt.

Az MSZP-vel való kormányzások során az SZDSZ támogatottsága a töredékére
esett vissza. Miért lenne jó számukra egy újabb ilyen egy-gyüttműködés?

–Nem az a kérdés, koalícióban vagy ellenzékben, hanem az: van-e
megvalósítható programunk, el tudjuk-e érni a céljainkat, a választóink elé
tudunk-e állni azzal: mi mindent megtettünk, hogy az ország érdekében
politizáljunk. Egy adott pártot nem az tesz népszerűvé vagy elfogadottá, hogy
ellenzékben van vagy kormányon, hanem az, hogy miként teszi a dolgát.

Mekkora az a csapdahelyzet, amibe került? Hiszen ha elnök lesz, alig
rendelkezik mozgástérrel: adott az SZDSZ frakciójának személyi összetétele, a
jelentős létszámú, politikailag passzív „nyugdíjastagozattal”, illetve az önétől
eltérő neolib gazdaságpolitikával rendelkező szárnnyal, nem mellesleg az
egyetlen lehetséges koalíciós partnernél, az MSZP-nél is adottak a vezetők.
Képletesen szólva, ugyanabból a játékos- keretből lehet egy bombasztikus
csapatot összehozni?

–Nem könnyű a feladat, de ez az edző dolga. Biztos vagyok benne, hogy az
összeállításon változtatni kell, és a taktikán is.

Miközben egy futballedző használhat „diktatórikus” eszközöket, hogy kiket
ültet a kispadra, addig pártelnökként tud-e rendelkezni ilyen hatalommal?

–Egy pártelnöknek mások az eszközei. A pártelnöknek képviselnie és
egységesítenie kell az irányzatokat, ez a vezetés lényege. És párbeszédképesnek
kell lennie, mind párton belül, mind párton kívül, a parlamenti pártok
elnökeivel, szakértőkkel, civilekkel, választókkal.

Mennyire ragaszkodik Ön ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenccel folytassák a
kormányzást, ha sikerül program szintjén megegyezniük?

–Semennyire. Nem feladatom üzengetni az MSZP-nek. Meggyőződésem, hogy személyi
és tartalmi változások szükségesek. Én egyébként ellenzéki politizálásra
készülök, ennek van ma realitása.

Körülbelül két hónapja mindig a diplomatikus, kellően homályos, de mégis
sokat sejtető mondatokat válaszolja arra a kérdésre, hogy mennie kell-e
Gyurcsánynak.

–Lassan húsz éve politizálok. Tudom, hogy nem egy ember akarata ilyen
kérdéseket eldönteni. Mind az MSZP, mind az SZDSZ helyzete igényli, hogy
fordulat legyen. Én azt tartom fontosnak, hogy amikor esetleg leülünk egymással
tárgyalni, akkor a tényeket vegyük figyelembe. A jelenlegi kormány, és így a
miniszterelnök is, súlyos hitelességi deficittel küszködik. Akkor érdemes
tárgyalni, ha érdemi kérdéseket tabuk nélkül vesszünk a napirendre. Ennél többet
botorság lenne mondanom, mivel két párton, két párt vezérkarán és két
pártelnökön múlik egy ilyen súlyú kérdés. Aki tudja, hogy mi lesz két hónap
múlva, tudja, hogy a hitelvesztésre milyen választ tudunk adni, az hazudik.

Több baloldali embertől halottam, hogy sérelmezik: újabban kedvesebben beszél
Orbán Viktorról, mint Gyurcsány Ferencről, akinek a kormányának a tagja volt.
Miért?

–Orbán Viktor nekem egyetemista barátom volt, míg Gyurcsányt a politikából
ismertem meg. Orbán politikájával nem értek egyet, nem véletlenül léptem ki a
Fideszből, míg a miniszterelnököt tehetséges politikusnak tartom, és szerepet
vállalatam a kormányában. Gondolkozása sok mindenben közel áll hozzám. Ennyit
mondtam. Ennél többet nem is kell ezekbe a szavakba beleérteni.

Olvasson tovább: