Kereső toggle

Játszmák és kényszerek

Zajlik a kiszorítósdi az MSZP-ben és az SZDSZ-ben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szétverik-e a pártjaikat a kormánypárti elnökök? A legtöbben ezt a kérdést
teszik fel a baloldalon. Mindenesetre nagyon erős képzelőerőre van szüksége
annak, aki az elmúlt napok történéseiben racionalitást kíván felfedezni.
Kormányzati forrásaink szerint óráról órára változnak az erőviszonyok, a reggeli
megállapodások estére érvényüket vesztik, miközben mindenki a hogyan továbbról
ötletel.

Kóka János olyat tett, amilyet szabad demokrata koalíciós politikus még nem:
korábbi fenyegetéseit beváltva felrúgta az SZDSZ–MSZP szövetséget. Hogy miért
is, arról eltérőek a vélemények. A kevés idealista szerint a szabad demokrata
elnök egyszerűen besokallt attól, hogy a szocialisták rendre felpuhítják a
reformokat. A pragmatisták viszont azt gondolják, Kóka saját túlélése miatt
választotta el a liberálisokat a baloldaltól. Abban azonban mindenki egyetért
(de a szocialisták leginkább), miszerint a koalíció építménye akkor kezdett
repedezni, amikor kétségessé vált, hogy szabályosan emelkedett-e pártelnökké
Kóka.

Ám a jelek szerint az SZDSZ a közelmúltat végképp eltörölte, már senki nem
beszél arról, hogy az egész ügy akkor kezdődött, amikor Kóka elrendelte:
vizsgálják ki, vajon négy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei álküldött szavazott-e a
szabad demokraták tisztújító küldöttgyűlésén. A kutakodás gyors volt, de nem
alapos.

A Kóka bizalmi emberének számító Jüttner Csaba Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei
elnök vette górcső alá a küldöttgyűlés jelenléti íveit, talált is négy fiktív
aláírást a megyéből, s azt is kiderítette, hogy a szignók tulajdonosai
valószínűleg Kóka riválisát, Fodor Gábor környezetvédelmi minisztert támogatták.
Ám Kóka nem triumfálhatott, pár nap alatt kisült, hogy Jüttner megyéjében is
akadnak álküldöttek, majd jött a kegyelemdöfés: az Index megszámolta a
küldöttgyűlés jelenléti ívein szereplő aláírásokat, s megállapította, hogy az
urnákban 26-tal több voks lapult, mint ahányan felvették a szavazólapokat.

Felpörögtek

Ezt követően felpörögtek az események, és az SZDSZ vezérkara bejelentette:
küldöttgyűlést hív össze április végén, amelyik elrendeli a nyárra tervezett
tisztújítást. És megkezdődött Kóka János koalíciós ámokfutása. Az eredmény: két
pártelnök megerősödése. Egyrészt Kóka visszaépítette magát Fodor Gáborral
szemben, illetve elérte, hogy a tervezett küldöttgyűlésről már nem úgy
beszélnek, mint a kétes legitimációjú elnök ügyében döntő plénumról, hanem mint
szervezetről, amelyik kimondja a végső szót a koalíció ügyében. Másrészt
lehetőséget teremtett arra, hogy Gyurcsány Ferenc stabilizálja beroskadt
pozícióját az MSZP-ben.

Kóka a Hetek információi szerint már jóval korábban felismerhette, hogy csak úgy
reparálhatja saját és az SZDSZ imázsát, ha borítja a szocialisták és a szabad
demokraták együttműködését. Ezt támasztja alá, hogy a március 29-ei, szombati
pártértekezletet (itt kötött útilaput Gyurcsány Horváth Ágnes egészségügyi
miniszter talpára) megelőző szerdán a koalíciós egyeztetésen Kóka és Horn Gábor
koalíciós államtitkár különböző válságforgatókönyveket vázolt.
Minimálprog-ramként Horváth Ágnes cseréjét nevezték meg, de szóba jött a
tárcacsere is. (Igaz, megegyezés nem született a tervekről.)

Így egyébként akár magyarázható is az, miért mondta Gyurcsány a pártértekezletet
megelőző elnökségi ülésen, hogy ugyan nem egyeztetett Horváth visszahívásáról,
de azt majd benyeli az SZDSZ. (Lendvai Ildikó unszolására azért megígérte, hogy
reggel felhívja Kókát és Horváthot.) Az az elsődleges értelmezés nem életszerű,
miszerint Gyurcsány elhitte, hogy ha összecseng két szándék, akkor nem lesz baj.
MSZP-s prominensek inkább két másik verziót valószínűsítenek.

Nyilvános kivégzés

Az egyik verzió szerint Horváth Ágnes nyilvános kivégzése garantáltan
kirobbantja a koalíciós válságot, aminek során a pártszövetségért és a vele járó
előnyökért (több ezer felügyelő bizottsági, igazgatósági és egyéb állami poszt)
aggódó mérsékelt szárny Fodor Gábor vezetésével „kókátlanítja” az SZDSZ-t. Ezt
követően pedig módosítható az egészségbiztosítási törvény, s így elkerülhető a
pénztárak magántőkétlenítését célzó népszavazás.

A másik hipotézis azt taglalja, hogy az egyre erőtlenebb miniszterelnök úgy
számolt: a koalíciós válság „összetolja” őt és az elnökséget. Következésképp a
reformkormányzással elégedetlen „nagyok” (Kiss Péter kancelláriaminiszter,
Lendvai Ildikó frakcióvezető, Veres János pénzügyminiszter, Szekeres Imre
honvédelmi miniszter) kénytelenek lesznek ejteni tervüket (legalábbis ezt és így
gondolják a gyurcsányisták a pártban), miszerint Gyurcsány ugyan végigviheti a
ciklust, ám a jövő év eleji tisztújító kongresszuson megfosztják pártelnöki
címétől, és az MSZP új első embere vág neki a 2010-es választási kampánynak.

Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de erre rímelt Kóka kommunikációja is.
Április elsején még azzal rukkolt elő, hogy egyben maradhat a koalíció, ha
Gyurcsány veszi a kalapját. Sőt sajtóinformációk szerint még Lendvai Ildikót is
felhívta: keresnének-e együtt miniszterelnök-jelöltet. Április 2-án viszont az
SZDSZ elnöke már azt sulykolta: pártja összességében elégedetlen a reformokkal,
és mindenképp válik. (A reformelégedetlenségnek akadtak előzményei, Kóka például
a kormánykabinet ülésein rendszeresen szekírozta Gyurcsányt, Kisst és Verest,
hogy nem elég elkötelezettek a reformok mellett.)

Ebben a kommunikációs környezetben az MSZP vezetősége nem tehetett mást,
összezárt Gyurcsány mögött, ha fogcsikorgatva is. Ugyanis a tagság felzúdult a
kókai zsaroláson, márpedig az országos elnökség sem mehet szembe a Gyurcsány
bázisát adó talpasokkal. (Az MSZP-ben így hívják az egyszerű párttagokat.
Emlékeztetőül: Gyurcsányt 2004 augusztusában épp ezen „mezei hadak” emelték
miniszterelnök-jelölté az egész vezérkar által támogatott Kiss ellenében.)

Mondjon le a kormány!

Nem véletlen, hogy a kormányfő-pártelnök ismét a tagsággal kívánja
megerősíttetni legitimációját, az más kérdés, hogy időközben annyit vesztett
támogatásából (például az új politikájáról tartott pártszavazáson csak az MSZP
tagjainak 44 százaléka vette a fáradtságot, hogy voksoljon), hogy az elnökség
képes volt megakadályozni két ilyen kísérletét. Először a pártértekezletet
megelőző elnökségi ülésen forszírozta, hogy 2009 januárja-februárja helyett még
nyár előtt vezényeljék le a tisztújító kongresszust, ám mindössze hárman
igenelték ötletét. Másodszor a most hétvégi elnökségi ülésen vetette fel, hogy a
közeljövőben tervezett, az önálló kormányzás két évének programját szentesítő
kongresszuson az elnökség (vele együtt) ajánlja fel lemondását. Az indok: a
kongresszus koalíciós kormányzásra adott felhatalmazást, most változott a
helyzet, amire újra a küldöttek áldását kell kérni.

Csakhogy a jelek szerint Gyurcsány az előrehozott tisztújítást próbálja
visszacsempészni, ugyanis ha az elnökség lemond, akkor az alapszabály nem hagy
játékteret, és elrendeli a tisztújítást. Ráadásul – érvelnek az MSZP
vezérkarának tagjai – Gyur-csány összemossa a pártelnöki és a kormányfői
felelősséget: az ország irányításáért ugyanis a kabinet felel, ajánlja fel hát
lemondását a kormány. (Megjegyzendő, hogy az MSZP-ben terjedő pletykák szerint
létezik egy olyan Gyurcsány-ötlet, ami szerint a kongresszusnak rögzítenie
kellene, hogy a mindenkori kormányfő egyben a pártelnök is, és fordítva.
Mindenesetre, ha ez az alapszabály-módosítást igénylő terv keresztülmenne, akkor
semlegesíthető a fent említett év eleji menesztési szándék.)

Továbbá, magyarázzák az elnökség tagjai, egy tisztújító kongresszus most kész
politikai öngyilkosság lenne. Miközben az MSZP-nek minden erejét az önálló (a
kisebbségi jelző kikerült a kormányzati szótárból) kormányzásra kellene
koncentrálni, egy három hónapot felemésztő területi, helyi tisztújítás
lebénítaná a pártot, sőt akár pártszakadáshoz is vezethet a rivalizálás.
Emellett hiába nyerné meg a tisztújítást Gyurcsány az MSZP-ben, attól még a
társadalomban nem lesz népszerűbb, magyarán: mit is nyer meg akkor?

Kényszerek

Úgyhogy jelenleg patthelyzet alakult ki: Gyurcsány nem képes összerántani egy
tisztújító kongresszust, ahol a szocialista „nagyok” szerint is újraválasztanák,
mivel még mindig bírja a tagság támogatásának 60 százalékát, az elnökség viszont
kénytelen Gyurcsány mögött menetelni. Ezért valószínűleg marad a jövő év elejére
tervezett tisztújítás. Gyurcsány Ferencnek pedig egyetlen esélye van: markáns és
társadalmilag elfogadott kormányzással feljebb kell tornáznia az MSZP
népszerűségét. Különben megeshet, hogy a már említett „talpasok” hamarosan
kihátrálnak mögüle, és körükben a 60 százalékos támogatottsága 50 százalék alá
esik.

És közben valamiképp menedzselni kellene a koalíciós válságot is, vagy legalább
meg kellene teremteni a parlamenti többséget. (Az ugyan igaz, hogy számtalan
kérdést az MSZP-frakció 188 képviselője is képes elrendezni, ám a nagy ügyekben
bizton számíthatnak rá a szocialisták, hogy a külső támogatás árát az SZDSZ és
az MDF is busásan megkéri, ha egyáltalán kötélnek állnak.)

Az MSZP hivatalosan még bízik abban, hogy a szabad demokraták április végi
küldöttgyűlése visszatereli a kisebbik kormánypártot a koalíciós akolba, ám az
SZDSZ országos tanácsának szinte egyöntetű koalíciós döntése után valószínűleg
kár reménykedni. (H. Zs., N. Gy.)

Olvasson tovább: