Kereső toggle

Küszöbön a koalíciós válság?

A szappanopera folytatódik

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre mélyülő ellentét az SZDSZ két szárnya és ugyancsak súlyosbodó
koalíciós feszültség a szabad demokraták és szocialisták között. A liberális
párt Kóka-féle szárnyát ugyanis a héten a „fodoristák” kényszerítették
meghátrálásra, míg a parlamentben az SZDSZ a Fidesszel közösen érte el az
értékalapú ingatlanadó bevezetését, amit az MSZP el akart bliccelni. Eközben
bizonytalan, hogy a szocialisták megszavazzák-e az SZDSZ első számú témáját
jelentő egészségügyi reformot, ha nem, akkor az többek szerint a koalíció végét
jelentené.



Csodálatos időszak volt, mikor ezt a kapitális bikát elejtettem, abban az évben
sikerült a személyi jövedelemadómat is nullára kihozni!

A hétfői szavazás előtt néhány órával jelentette be Kóka János, az SZDSZ
elnöke, hogy a korábban általa bereklámozott, gyakorlatilag a nevére vett
javaslatokat visszavonják. Mint írtunk róla, a politikus két héttel ezelőtt
váratlanul három költségvetési javaslatot jelentett be: 1,7-ről 1,9 millió
forintra módosították volna a személyi jövedelemadó felső sávhatárát (az
adójóváírások miatt ez a havi bruttó 140–170 ezer forint között keresőknek lett
volna előnyös). Egy százalékkal növelték volna a személyi jövedelemadó
felajánlható részét, és több családi pótlékot adtak volna a fogyatékos vagy
tartósan beteg gyerekek után, valamint a háromnál több gyermeket nevelő családok
számára. Kókáék a közalkalmazotti béremelésre és a központi állami kiadások
növelésére tervezett 300 milliárd forintos összegben látták az intézkedéseik
fedezetét.

A szocialisták felháborodtak, hogy a szabad demokraták a költségvetésről szóló
koalíciós tárgyalásokat követően hozták elő az összesen mintegy 70 milliárd
forintot jelentő módosításokat. „Ha átengedtük volna a populista SZDSZ-es
javaslatokat, akkor félő, hogy a költségvetési szigorra kényszerített
szocialisták is találtak volna átcsoportosítani való tételeket a
költségvetésben, azaz elindult volna a költségvetés felpuhítása” – dohogott
lapunknak egy vezető szocialista.

„Szó sem volt felpuhításról, hanem arról, hogy a konvergenciatervnek köszönhető
bevételeket ne a szocik oszszák szét majd béremelésekre, illetve az állam, a
minisztériumok működési költségeinek emelésére, hanem értelmes célokra
fordítódjék” – replikázott egy, a javaslatokat teljes mellszélességgel támogató
szabad demokrata ügyvivő. Mint fogalmazott: a liberális vezetésű gazdasági tárca
az elmúlt években ötmilliárd forinttal csökkentette a működési költségét,
miközben a külügyi tárca 0,7 milliárd forinttal többet költhet magára. Ráadásul
a kormány a minisztériumokban dolgozók jutalmazásra is szét akar osztani pénzt.


Forrásunk azt azért elismerte, hogy a javaslatok célja emellett az volt, hogy a
népszerűségi listákon elég rosszul szereplő SZDSZ népszerű liberális témákkal
építkezésbe tudjon fogni, és önálló arculatot tudjon mutatni a koalícióban.

A javaslatok olyan felháborodást váltottak ki, hogy a múlt vasárnapi koalíciós
egyeztetésen Veres János pénzügyminiszter „legyalulta” a szabad demokratákat,
azt állítva, hogy alapvető költségvetési számokkal nincsenek tisztában, és szó
sincs olyan szabad összegekről, melyeket Kókáék emlegettek. De nemcsak az
MSZP-ben, hanem a SZDSZ-ben is heves ellenzőkre találtak a Kóka János és Horn
Gábor által szorgalmazott javaslatok.

Tudomásunk szerint a Fodor Gábor fémjelezte szárny is követelte a javaslatok
visszavonását. Több szabad demokrata politikus azt magyarázta lapunknak, hogy a
döntésben nem vett részt a párt ügyvivőtestületének több meghatározó tagja, így
például sem Fodor Gábor, sem Demszky Gábor. A nyilvánosság előtt a pártérdekek
miatt nem támadták meg az általuk is populistának és elhibázottnak tartott
javaslatokat, de a belső fórumokon jelezték, hogy nem szavazzák meg pártelnökük
javaslatát. „Kóka János újabb presztízsvesztesége ez a sztori, sajnos vele
mosták fel a padlót” – fogalmazott egy befolyásos liberális politikus, aki
szerint egyre mélyül a vezetési válság az SZDSZ-ben.

Érdekesség, hogy az SZDSZ szja-módosítási javaslatának visszavonását követően a
Fidesz a kormányhoz fordult, hogy támogassa hasonló indítványukat. Az ellenzéki
fricskának köszönhetően a szabad demokratáknak le kellett szavazni a Fidesznek
az övékhez közelítő tervezetét. Eközben a MSZP a Fidesszel összeállva vétózta
meg – az amúgy a liberálisok által szorgalmazott – három kisadó, a szakképzési,
az innovációs járulék, illetve a rehabilitációs járulék összevonását. A baloldal
indoka szerint azért nem mentek bele az adminisztráció csökkentését jelentő
egyesítésbe, mert az Országos Érdekegyeztető Tanács ezt kérte.

Az ingatlanadó esetében viszont a Fidesz és az SZDSZ szavazta le az
MSZP-frakciót. A szocialista képviselők ugyanis nem támogatták azt a kormányzati
javaslatot, hogy a helyi adókról szóló törvényben szereplő építmény- és
telekadót a tényleges piaci értékhez közelítő számított érték alapján kell
kivetni. „Ennyit arról, hogy a költségvetés »felpuhítója« az SZDSZ, amely
kénytelen volt az ellenzékkel együtt megszavazni az értékalapú ingatlanadót,
amit a »szigorú« szocialisták el akartak bliccelni” – érvelt lapunknak egy
szabad demokrata ügyvivő.

A koalíció számára az igazi fekete-leves másnap érkezett, amikor az egészségügyi
reformról szóló törvény az egyik bizottságban éppen egy szocialista tartózkodása
miatt „bukott” meg. Ha ez többször megismétlődik, vagy netán az SZDSZ első számú
témáját jelentő egészségügyi reform végszavazásán voksol nemmel harminc–negyven
szocialista, az többek szerint a koalíció végét jelentené.

Az állam és az adóforintok

„Vannak ugyan rá számítási módszerek, ám Magyarországon nem mérik az
adóforintok felhasználásának hatékonyságát” – mondta el érdeklődésünkre a Magyar
Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Egyesületének elnöke.

Zara László logikusnak nevezte az ezzel kapcsolatos felvetést, hiszen, ha egy
gazdasági társaságnál likviditási problémák merülnek fel, akkor az első lépések
egyikeként megvizsgálják a gazdálkodás költségoldalát, illetve a
pénzfelhasználást. Zara László ugyanakkor hozzátette: az állami tevékenységek
esetében még egyes részterületekre – például az egészségügyre – fordított
összegek felhasználásának hatékonyságát is rendkívül bonyolult górcső alá venni.
„Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) ellenőrzi ugyan a költségvetési törvény
végrehajtását, sőt a tervezés időszakában azt is vizsgálja, hogy a számok milyen
viszonyban vannak a kitűzött célokkal, de senki sem tudja pontosan, hogy az
egyes állami feladatokat vajon lehetne-e kevesebb pénzből és/vagy
eredményesebben ellátni. Ráadásul az ÁSZ rendszeresen kifogásokat emel a
költségvetéssel kapcsolatban, ám úgy tűnik, ezeknek kevés a foganatjuk” – mondta
a szakértő.

S. I.

Olvasson tovább: