Kereső toggle

56 továbbra is megosztja a társadalmat

Vádak és tabuk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Világosan emlékszem a bakancsára. Arra volt kíváncsi, hogy kik voltak a társaim, ki volt a parancsnokom. A gyilkos kihallgatásról készült egy vallatási jegyzőkönyv, amelyet később megtaláltak, és mivel a vérem is rajta volt, sikerült beazonosítani a vércsoport alapján. A jegyzőkönyvre azt írták: »Nem vallott«, másnapi dátummal pedig azt, hogy »Eltemetve«. Ez azt jelentette, hogy bedobtak egy tömegsírba" – emlékszik vissza Dózsa László színművész az 1956-os forradalom poklára, melynek során hivatalosan kétszer is meggyilkolták. 



Pillanatkép az idei október 23-ai megemlékezésről Fotó: MTI

Az akkori eseményekhez való viszony sajnálatos módon máig megosztja a társadalmat. 

Standeisky Éva történész, az 1956-os Közalapítvány tudományos munkatársa egyenesen a magyar demokrácia egyik fokmérőjének tartja az évente ismétlődő megemlékezéseket, és mint mondja: "Ha csak ezt nézzük, nem állunk valami jól." 

A parlamenti pártok természetesen ezúttal is politikai tőkét próbáltak kovácsolni \'56-ból, és csak remélhetjük, hogy nem a közelgő választások hangnemének előszelét érezhettük benne. 

A megszólalásokból kiderült, hogy minden politikai erő ‘56 örökösének tekinti magát. 

A forradalmat vérbe fojtó Kádár-rendszer felelősségének vizsgálata és annak érdemi vitatása még most is tabutéma. 

(írásaink a belpolitika és fókusz rovatokban)

Olvasson tovább: