Kereső toggle

Bűnhődjenek-e a gyilkosok?

Vesztésre áll a nácivadászat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ 2002 óta sikeresen nyomoz háborús bűnösök, gyilkosok után a világ sok országában, ez év július 13-a óta pedig Magyarországon is elindította "Utolsó esély" nevezet? akcióját, ami – egyedülálló módon – szűk két hét alatt "kifulladt" a magyarok ellenállásán. Beer Iván, az akció magyarországi vezetője – mint mondta – "az őt ért támadások miatt lemondott". 

Július 13-án Magyarországon is elindították a náci háborús bűnösök felkutatását célzó "Utolsó esély" nev? akciót, a Simon Wiesenthal Központ és a Targum Slisi Alapítvány közös programját. A projekt célja, hogy a jeruzsálemi és a helyi központ munkájának segítségével a háború alatt elkövetett gyilkosságokkal, ember- és népellenes bűncselekményekkel vádolt személyeket felkutassák, és az információkat átadják a helyi igazságszolgáltatásnak. 

A háborút követően sok gyilkos kikerülhette a felelősségre vonást, példa erre egyrészt Julius Viel, Friedrich Engel és Anton Malloth "Szép Tóni" pere, akik mindhárman SS-tisztként gyilkoltak ártatlan embereket, és tetteiket csak 2001-ben ítélték el. Másrészt ezt a tényt támasztja alá a jeruzsálemi szervezet munkájának eddigi eredménye is, mert a 2002 óta tartó nyomozások több száz feltételezett személye közül több tucat gyanúsított perbe fogásához vezettek a balti államokban, az Egyesült Államokban és Kanadában. Ez az adat, illetve az a tény, hogy az elkövetett bűncselekmények már hatvan éve történtek – a gyilkosok már nyolcvan-kilencven évesek –, jelzi a projekt aktualitását, "utolsó lehetőség" jellegét. A Wiesenthal Központ azért terjesztette ki – Románia, Lengyelország és Ausztria mellett – Magyarországra is a nyomozást, mert úgy gondolják, hogy lehetnek még olyanok, akiket felelősség terhel a vészkorszak alatt ötszázhatvannégyezer zsidó származású magyar állampolgár elpusztításáért, vagy abban való segédkezésért.

A szervezet egyik volt helyi irányítója, Beer Iván szerint az akció célja az eddig büntetlen civilgyilkos háborús bűnösök felkutatása és a helyi hatóságok előtti felelősségre vonása lett volna. Mert állítása szerint az "ember- és népellenes bűnök, teljesen mindegy, hogy »kicsik« vagy »nagyok« elévülhetetlenek, a bűnös bűnös marad". A magyarországi akciót azonban – a világon egyedülálló módon – le kellett fújni, mivel az adatvédelmi biztos, Péterfalvi Attila a Wiesenthal Központ adatkezelését jogellenesnek minősítette. Az ombudsman közleményében leszögezte, hogy törvényellenes, ha magyar állampolgárok adatait egy idegen állam részére kiszolgáltatja valaki. A biztos még azt is hozzátette, hogy "Izrael nem felel meg az uniós adatvédelmi szabványoknak". Hasonló kétely azonban Magyarországgal az Európai Unióhoz együtt csatlakozó Lengyelországban, Litvániában és Észtországban eddig nem merült föl, ahogy bármiféle jogi aggály sem, sőt a litvánok eddig 196, a lengyelek pedig 10 feltételezett náci háborús bűnös, kollaboráns gyilkos nevét szolgáltatták ki a Wiesenthal Központnak. Beer Iván véleménye szerint – aki a fejlemények miatt hétfőn bejelentette visszalépését – a "magyar hatóságok és a mögöttük álló különféle erők az állampolgári jogok védelmére hivatkozva akadályozták meg az akciót". Egyedül csak Magyarországon fogalmazta meg a jogrend képviselője jogi aggályait, valójában jogi fenyegetéseit az akcióval szemben – folytatta Beer. 

A leköszönt koordinátor véleménye az, hogy csupán látszatakadályok állnak a nyomozás útjában. "Alaki hibákat mindenütt lehet találni, ezért amit jogszerűtlennek szeretnének látni, az az lesz, amit nem, az nem. A baj az, hogy az alaki hibák eltörlik az erkölcsi és igazságalapot. Elfelejtik a lényeget; nem az lesz a fontos, hogy az illető gyilkos, hanem az a fontos, hogy ha alulról felfelé tartja a kést, akkor az csak fenyegetés, ha felülről lefelé, az gyilkosság" – fogalmazott Beer. A magyar hozzáállás szerinte annak is a következménye, hogy vannak "egyes körök, akik nem hagyják, hogy a háborús bűnösök után valaki kutakodjon. Érdekes, hogy az adatvédelmi biztos nagylelkűen pártolja, hogy az édesszájúak húsz kilogrammnál több cukrot hozzanak be, a náci bűnösök megbüntetését pedig megakadályozza"– tette hozzá. 

A Simon Wiesenthal Központ Beer lemondása ellenére is folytatni kívánja az akciót. Július 26-án, a jeruzsálemi központ igazgatója, dr. Efraim Zuroff nyilatkozatot adott ki, amelyben közölte, hogy ő nem kapott semmiféle hivatalos jelzést a magyar hatóságoktól, hogy az akció bármiféle jogi akadályba ütközne, és amíg ezt nem kapja meg, egy "új helyi koordinátorral fogják folytatni a projektet". Zuroff kifejezte sajnálatát a Beer urat ért támadások miatt, amik véleménye szerint "szánalmas támadások a magyar háborús bűnösök felkutatása ellen". Hozzátette, hogy egyetlen országnak sem voltak jogi ellenvetései, sőt a "helyi hatóságok számos esetben vezettek le nyomozást az akció nyomán kapott információkra alapozva. Egyértelmű, hogy azok, akik okkal tartanak az akció eredményétől, minden eszközt latba vetve próbálják megakadályozni az »Utolsó esély« projektet, de biztosíthatom őket, hogy taktikájuk nem fogja megakadályozni a nyomozás sikeres levezetését Magyarországon" – fejezte be Zuroff a közleményt. 

Ne bántsd a kisnyilast

Budapest, 1944 tele. Valahol a budapesti pincék rejtekében két 10-12 éves gyerek kucorog a zsákokon lefogyva az éhezéstől. Az egyikük későbbi anyukám, a másikuk későbbi apukám. Hogyan maradtak életben zsidó származásuk ellenére?

Anyai nagyanyám a monarchiában nőtt fel, így anyanyelvi szinten beszélt németül. Ráadásul birodalmi akcentussal, amely bizonyította, hogy használója a német kultúrán nevelkedett. Ha elfogyott a táplálék, szőke és "europid" megjelenés? lévén egyszerűen levette a sárga csillagot ruhájáról, és kiment vásárolni a városba. Az őt igazoltató német vagy magyar katonák hittek a szemüknek és a fülüknek papír nélkül is, ezért mindennap visszatért. Későbbi anyukám aranyos, duci kislányból aranyos, nagyon sovány kislány lett, de nem halt meg, és nem betegedett meg. Apai nagyanyám magyar származású lévén járhatott-kelhetett a városban, apai nagyapámat azonban egy feljelentés nyomán még korábban elvitték a nyilasok. Apai nagyanyám élete kockáztatásával meglátogatta az óbudai téglagyárban, ahova hurcolták. A nagyapám iszonyatosan összeverve azt suttogta nagyanyám fülébe: "Nem árultam el a Gyurikát." Így maradt életben későbbi apukám. Ő mesélte el nekem a háború utáni híres-hírhedt nyilasperek idején elterjedt szlogent: "Ne bántsd a kisnyilast!". A volt nyilaskeresztes párt tagjai büntetlenül élték tovább életüket, csak a vezetőket büntették meg.

Teltek az évek, és időközben a kislányból és a kisfiúból felnőtt lett. A nyilaskeresztes párt hajdani tagságának legalábbis egy része lecserélte a nyilaskeresztes karszalagot a kommunista párttagsági igazolványra, vagy nyugatra szökött. "Ne bántsd a kisnyilast!"

De mindez régen volt, menjünk tovább! 

A probléma az, hogy a hivatalos futballválság mellett a mai Magyarországon a politikusok közül sem értenek némelyek a focihoz … Még mindig, vagy már megint?

A Népszabadság 2004. május 15-ei számában jelent meg egy cikk, amelynek írója abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy amennyiben Európában politikai irány- és nemzedékváltás történik, körülbelül az ezredfordulóig egy íratlan, de létező és az egész kontinensre kiterjedő társadalmi szerződés látszik érvénytelenné válni. Ez a szerződés azt mondja ki, hogy mindaz, ami a második világháború előtt és alatt az európai zsidósággal történt embertelen, hibás, szégyen, amely soha többé nem ismétlődhet meg.

És most ennyi év után jön ez a Wiesenthal (biztos izraeli, biztos lakást is vesz stb.) és ez azt meri mondani, hogy…

De jöjjön egy kis matematika! Valószínűség-számítás. Mennyire valószínű, hogy azok az emberek, vélhetően a kisnyilas gyermekei vagy unokái (hiszen a kisnyilas már meghalt, vagy nagyon öreg), felháborodnak Simon Wiesenthal nemzetközileg elfogadott javaslatán, amely azt mondja ki, hogy ha valaki tömeggyilkosságban vett részt, legyen elítélhető büntetőjogi ítélethozatallal is? 

Vagy mennyire valószínű, hogy azért haragszik, mert ő már úgy érezte, hogy hamarosan folytathatja azt, amit nagyapjának vagy apjának nem volt ideje befejezni? Vagy ha nem inge, akkor miért veszi magára?

Vagy egy kis mennyiségszámítás! Hány embertől tömeg a tömeg? Esetleg tíztől fölfelé? Vagy száztól? Hány gyilkosságig oké? Ne bántsd a kisnyilast? És különben is: ő se bántana engem?

Konrád György mondta villámló szemekkel 1994-ben egy holokausztmegemlékezésen: "Ezt még egyszer nem csinálják meg velünk!". Úgy legyen! De csak a közelmúltból hadd említsek néhány példát: a Tilos Rádió elleni tüntetés vagy a marihuána legalizálását szorgalmazók elleni tüntetés. Előrebocsátom, egyik üggyel sem értek egyet, sőt a Tilos Rádió volt munkatársának megnyilvánulása számomra is elfogadhatatlan és megdöbbentő. Na de akkor feszítsd meg? Vagy kövezés? Nem méltó az ilyennek, hogy éljen? Végleges megoldás? Elme- és más betegek balra?

Bocsánat, de ki bánt itt kit? Ám nehogy elfáradjunk a reáltárgyak kegyetlen szárazságában, egy kis teológia. A Hír Tv egyik műsorában egy volt színházigazgató azt találta mondani – elárulva hiányos és hibás ismereteit e tárgyban – a Tilos Rádió másik munkatársának címezve üzenetét, hogy "hívja segítségül láthatatlan istenét (kimondva a héber istennevet), hátha segít rajta". A szavak mögött kimondatlanul nyilvánvaló különbségtétel húzódott meg az Újszövetség láthatóvá vált, testté lett Jézus Krisztusa és a rejtőzködő ószövetségi Isten között. Erről Jézus maga mondta: "Én és az Atya egyek vagyunk."

Végül még egy gondolat, amely ismét a történelmi múltban, bár nem annyira régen történt. A "Numerus Clausus" rendeletét a magyar törvényhozás 1920-ban fogadta el. A törvény tartalma annyit jelentett, hogy a magyar felsőoktatási intézményekben száz diákból hat lehetett zsidó származású. Ekkor még szó sem lehetett a náci Németország nyomására foganatosított intézkedésről. Hitler még ismeretlenül, ecsettel a kezében középszer? képeket festegetett valahol. Vajon miért próbálják a magyarországi antiszemitizmust, a zsidótörvényeket, végül pedig a tömeggyilkosságba torkolló gettósítást, amelyet a magyar karhatalmi erők viteleztek ki teljes egészében, a náci Németországra kenni?

Lenne jobb dolgom is, mint ilyesmiken gondolkodni, de sajnos túl sokan nem értenek ebben az országban a focihoz.

Szentkirályi György

Olvasson tovább: