Kereső toggle

Kinek a pénzén higgyünk?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jobb lenne, ha a különböző felekezetek a híveik adományából finanszíroznák a hitéletüket – ebben foglalható össze az SZDSZ új egyház-finanszírozási koncepciója, melyet Demszky Gábor főpolgármester, a szabaddemokraták európai parlamenti listavezetője ismertetett a párt hétvégi sajtótájékoztatóján. Ezzel újra felkavarta az állóvizet eme érzékeny ponton, amely a rendszerváltás óta megosztja a közvéleményt.

Az SZDSZ új tervezete úgy módosítaná az egyházak finanszírozására vonatkozó jogszabályokat, hogy a hitéleti tevékenységüket ne közpénzből, hanem csupán a hívek felajánlásaiból fedezzék. Az új koncepció szerint az állam továbbra is támogatná az egyes felekezetek közfeladatainak végzését, a műemlékek védelmét, továbbá a kétszer egyszázalékos felajánlást összevonnák, és egy újabb százalékkal is kiegészítenék – vagyis három százalékra növelnék. Ez a koncepció az eddigieknél nagyobb mértékben biztosítaná az egyházak autonómiáját – vélik annak kidolgozói.

A javaslat bejelentését követően rögtön nyilvánosságot kaptak a legrégebbi felekezetek nyilatkozatai: Veres András katolikus püspök szerint a bejelentés "komolytalan", mert azt nem előzte meg a felekezetekkel történő egyeztetés, Bölcskei Gusztáv református püspök szerint pedig "ad hoc", és az egyház-finanszírozás hamis beállítására épül. Hafenscer Károly evangélikus részről úgy fogalmazott, hogy az állam nem a hitéletet támogatja, hanem csupán a közhasznú működést segíti elő. Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója úgy gondolja, hogy a politikusoknak alaposabban kellene tájékozódniuk, mielőtt nyilatkoznak.

Lapunknak Semjén Zsolt, a parlament Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának fideszes alelnöke úgy nyilatkozott, hogy "az SZDSZ egyházellenes demagógiájának egy újabb gyöngyszeméről" van szó, amely csak hangulatkeltésre alkalmas, és sem jogi, sem szakmai relevanciája nincs. "Először is a vatikáni szerződésben nemzetközi jog védi az egyszázalékos konstrukciót, és ezt bástyázzák körül a magyar jogrendszeren belüli szerződések. Ráadásul az egész egyszázalékos ötlet az SZDSZ nevéhez köthető, és ezt a Horn-kormány idején kötött vatikáni szerződés is bebetonozta – mondta az alelnök, majd kiegészítette:

– Az, hogy ezt az SZDSZ támadja meg, még illogikus is. Ugyanolyan abszurd fölvetés, mint amit Magyar Bálint produkált Lévai Katalinnal együtt, amikor a homoszexuális fiatalember ürügyén támadták meg az egyházat. Ilyenre nem volt példa évtizedek óta, hiszen a homoszexuálisok jogainak védelme ürügyén valójában az egyház autonómiája és szabadsága ellen indítottak támadást. Itt ugyanis egyértelműen nem a homoszexuálisok jogairól, hanem arról van szó, hogy egy egyháznak jogában legyen eldöntenie, mit tart bűnnek és kit tart alkalmasnak arra, hogy lelkésszé avassa."

Buda Péter egyházügyi miniszteri tanácsadó megkeresésünkre kijelentette, hogy az új koncepció őt is meglepte: meghívták ugyanis az SZDSZ egyházügyekről szóló tanácskozására, ott azonban a fentiek szóba sem kerültek. Ezek alapján elképzelhetőnek tartja, hogy Demszky Gábor szélesebb körben nem egyeztetett a pártjával, és az a gondolat is felmerült, hogy az egész "Demszky magánakciója". Ezt a véleményt a polgármesteri sajtóirodában "fatális félreértésnek" minősítették, megkeresésünket azonban azzal utasították el, hogy az interneten nyomozzuk ki a főpolgármester adekvát válaszát.

Fodor Gábor, az SZDSZ frakcióvezető-helyettese lapunknak kifejtette: az SZDSZ a többi politikai erőhöz hasonlóan tiszteli azt az értéket, amit az egyházak a társadalom számára képviselnek Magyarországon. A különböző felekezetek finanszírozása során azonban érdemes olyan irányban haladni, hogy minél inkább a hívek tartsák el őket, így egyre kevésbé függjenek az állami költségvetéstől. Az SZDSZ kezdeményezésére ennek érdekében született meg az egyszázalékos rendszer nyolc évvel ezelőtt, amit tovább lehet már fejleszteni. Ugyanakkor mindenképpen ragaszkodni kell az állam és az egyház szétválasztásának az 1990-es vallás- és lelkiismereti szabadságról szóló törvényben is megfogalmazott alapeszméjéhez és az ebből következő gyakorlathoz.

Nyakó István, az MSZP kisebbségi és vallásügyi munkacsoportjának tagja elmondta, hogy elviekben nem tartja elképzelhetetlennek az állam és az egyház szétválasztásának demokratikus elvén alapuló változtatást, a gyakorlatban azonban erről a kérdésről semmilyen egyeztetés nem történt az SZDSZ-szel. Úgy látja, hogy konkrét lépések megtételéhez a javaslat alaposabb kidolgozása szükséges. Hátrányos helyzetben lévő térségek esetén például mindenképpen indokoltnak tartja az állam nagyobb szerepvállalását a hitélet finanszírozásában.

Két héttel ezelőtt Draskovics Tibor pénzügyminiszter a költségvetési megszorítások kapcsán jelentette be, hogy számít az állami támogatásban részesülő egyházak takarékosságára, ami szintén kiváltotta az érintett felekezetek tiltakozását. Azt, hogy mekkora összegről van szó, nehéz lenne pontosan meghatározni, hiszen rengeteg jogcímen igényelhetőek állami pénzek felekezeti célokra. 1992-ben a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének budapesti kongresszusán fogalmazta meg Kálmán Attila akkori államtitkár a tradicionális felekezetek részére címzett felhívását, miszerint hozzanak létre minél több alapítványt, egyesületet, szervezetet az állami pénzforrás minél nagyobb megcsapolása végett. Jelenleg tehát csak a nyilvánosság számára hozzáférhető legfrissebb adatokra tudunk támaszkodni: hitéleti és egyházi rekonstrukciós célokra 18 milliárd forintot, a volt egyházi ingatlanok tulajdonrendezésére pedig 14 milliárd forintot költött az állam a múlt év során. További 50 milliárd forintot kaptak azok az egyházak, amelyek közfeladatot látnak el – például iskolát, kórházat vagy öregek otthonát üzemeltetnek. Emellett az állammal szerződéses viszonyban lévő tradicionális felekezetek jelentős ÁFA-, vám- és egyéb kedvezményekben részesülnek, mint például a közszolgálati médiában – televízióban, rádióban – biztosított ingyen műsoridő.

Az egyházak finanszírozásának legdemokratikusabb módján keresztül, amelyben az állam csak a "postás" szerepét tölti be, és amelynek során az adófizető állampolgárok maguk rendelkeznek adójuk egy-egy százaléka felett, tavaly 3 milliárd forintot kaptak a különböző felekezetek. Ezt az összeget az állam a múlt évben 7 milliárd forinttal egészítette ki. Reálisnak tűnik, hogy éves szinten jóval 100 milliárd adóforint feletti összeg elosztásáról, felhasználásáról van szó.

Olvasson tovább: