Kereső toggle

Veszélyben-e a magyar igazságszolgáltatás

Igazság vagy szolgáltatás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A közelmúltban több kedélyborzoló bírósági és ügyészségi határozat is napvilágot látott: a súlyos köztartozásokkal rendelkező Fidesz-közeli cégek eltüntetésével gyanúsított Schlecht Csaba ügyében vádemelés nélkül megszüntették a nyomozást, Várhegyi Attila kulturális államtitkár és Fidesz országos választmányi elnök perében az ügyész az ítélethirdetés előtt két nappal jelentősen enyhítette a vádat. Varga Tamást, a vezető kormánypárt egykori gazdasági tanácsadóját csak távollétében tudták elítélni, mert a hosszasan húzódó eljárás során "eltűnt", miközben Szabadi Béla egykori kisgazda koalíciós partnert és államtitkárt indokoltnak látták előzetes letartóztatásba helyezni. Az esetek kapcsán az ellenzék az igazságszolgáltatásba vetett bizalom csökkenéséről és politikai befolyásolásról beszél, a kormányoldal ugyanakkor azt állítja, éppen az ilyen ellenzéki nyilatkozatok ássák alá az állampolgárok bizalmát. 

Vastagh Pál, a Horn-kormány igazságügy-minisztere 

– Várhegyi-ügy. A másfél éven át tartó perben az ügyész az ítélethirdetés előtt két nappal jelentősen enyhítette a vádat, a bíróság pedig még annál is enyhébb ítéletet hozott. Mint jogász, mit tud ehhez hozzátenni?

– Ezek azok a dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni. Elvileg előfordulhat, hogy az ügyész változtat a vád tartalmán, ez önmagában mint eljárási cselekmény nem vált ki kétséget. De hogy éppen a legutolsó időszakban teszi ezt? Maga az eljárás, a nyomozati szakasz öt éven keresztül tartott, ez alatt nem voltak olyan körülmények, amelyek megfontolásra érdemesek lettek volna… Sokkal nagyobb körültekintéssel kellene az ügyészségnek is eljárni, mert különben az igazságszolgáltatás elveszíti a hitelét e társadalomban, és ez tragikus következményekkel jár. 

– Az ügyészt felügyeli valaki? Előzetesen egyeztet a feletteseivel arról, hogy egy ilyen módosítás szakmailag indokolt?

– Az ügyészség egy hierarchizált szervezet, ahol nagyon szigorú utasításos rendszer van, az ügyész függetlensége e téren nem hasonlítható a bíróéhoz. Biztos, hogy a változtatást előzetesen meg kellett konzultálnia a feletteseivel.

– Mi a véleménye a Schlecht-ügyről?

– Szintén megmagyarázhatatlannak tartom, hogy ennyi idő alatt nem találtak olyan bizonyítékot, amely lehetővé tette volna jogilag is Schlecht Csaba felelősségének megállapítását. A köznapi gondolkodás és a jogi gondolkodás sok mindenben eltér egymástól, nem elég a feltételezés és a látszat, hanem jogilag releváns tényekkel alá kell támasztani. De ez esetben az a meggyőződése a közvéleménynek, hogy a rendőrség nem tett meg mindent annak érdekében, hogy ezek a jogilag releváns tények napvilágra kerüljenek.

– Szabadi Béla esetében az ellenzék indítványozta a vizsgálatokat, később azonban alig szavazták meg Szabadi mentelmi jogának felfüggesztését. 

– Itt is olyan furcsa egybeeséseket látunk, amelyek szintén elgondolkodtatóak, és ezek a dilemmák jelentek meg a múlt keddi szavazás során is, amikor a mentelmi jog felfüggesztéséről kellett dönteni az Országgyűlésben. Ezekről a feltételezett bűncselekményekről ugyanis régóta tudomása van a hatóságoknak, hiszen a legfőbb ügyész a parlamenthez küldött átiratában leírta, hogy 1998 óta folyamatosan valósulnak meg feltételezett bűncselekmények. Itt is az időzítés támaszt kétségeket az emberekben, hogy vajon miért most lettek ezek az ügyek ilyen jelentőségűek, miért nem korábban, mondjuk a kétéves költségvetés megszavazása előtt indult el ez a büntetőeljárás, hiszen például Szabadi utazásainak szempontjából a kritikus a 99-es év volt, ez is nyilvánvaló. Tehát nem azt vitatjuk, hogy e mögött ténylegesen bűncselekmények húzódhatnak meg vagy sem. Az időzítés szembetűnő, amit szintén nagyon nehéz megmagyarázni.


Bárándy Péter ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara főtitkára

– A Schlecht-ügy lezárása után azt nyilatkozta, hogy a hatalom arcpirító módon próbál rátelepedni az igazságszolgáltatásra, amiért Polt Péter levelet is írt a kamara elnökeinek. Mi késztette erre az éles kijelentésre Önt, aki eddig a visszafogottságáról volt közismert?

– Ha az a "nehézkesség", ami az egész ügyet körüllengte, csupán egyedi furcsaság lenne, nem szólaltam volna meg. De figyelemmel a terhelt személyére, az ügy egy jelenség markáns példája. A jelenség pedig az, hogy a politika az utóbbi három és fél évben befolyása alá próbálja vonni az igazságszolgáltatást. 

– Milyen módon? 

– Miniszterek, a miniszterelnök, különböző politikai tényezők elmondják a kívánságlistát egyedi ügyekben, érzékeltetik, hogy ők milyen végeredményt szeretnének, vagy mit rosszallnak egy bírósági vagy ügyészségi viselkedésben. A politika megszólja az igazságszolgáltatási működést. Ebből két veszély származik. Az egyik, hogy ez az igazságszolgáltatásban dolgozókra hatást gyakorolhat. Egy bizonyos légkörben már nem kell a konkrét kívánságokat sem kifejezni, mert mindenki tudja, mi a kívánság, és mi annak az ódiuma, ha teljesíti azt, vagy nem. A másik veszély az, hogy a bizalom megszűnéséhez vezethet, ha az emberek azt látják, hogy az igazságszolgáltatás nem független. Az ez által okozott kár évtizedek alatt jön rendbe. 

Számtalan esetben pedig az történt, hogy amikor a bíróság egy-egy hatalmi tényező ellenére hozott egy határozatot, a hatalom azt mondta: jó, beteszem egy fiókba, majd ott ez eláll, mert nekem ez nem tetszik, szerintem rossz, nem hajtom végre. Ezek után mért menjen be önként a börtönbe az a garázda, akit hat hónapra ítélt a bíróság? Hogyan tudja ugyanez a hatalom számon kérni az állampolgárok jogkövető magatartását? Ez így nem megy, ez megengedhetetlen egy demokráciában. Ezért politikus, pláne miniszteriális szinten, nem szólalhat meg ebben a körben. A másik, hogy ha maga most lemegy az utcára, mindenki ugyanazt a nyolc ügyet fogja említeni, én is azt mondanám, ha venném magamnak a pimaszságot, hogy felsoroljam. Azt mondják, hogy ezek az ügyek nem nyertek tisztességes, befolyásmentes elbírálást, vagy nem várható, hogy ilyet nyernek, mert ehhez vagy ahhoz a párthoz, hatalmi központhoz közel állnak, a központi hatalom pedig már kinyilvánította a kívánságát. Egy felelős politikustól elvárható volna, hogy magatartásával ne idézzen elő ilyen veszélyt. 

– Répássy Róbert, a Fidesz Jogi Kabinetének vezetője erre azt mondja, hogy azért bírál az ellenzék, mert az őáltaluk kirobbantott ügyekben a bíróság nem olyan ítéletet hozott, mint amilyet reméltek. 

– Nézze, én először is nem az ellenzék vagyok, nem kívánok politizálni. Azt persze a kijelentésem megtételekor is tudtam, hogy ezért az egyik társaság a keblére ölel, míg a másik társaság pfujoz és azt mondja: megengedhetetlen, ez politizál. Politizál a fene. A saját szakmámon belüli veszélyekre szeretném felhívni a figyelmet, és ha ez sikerül – úgy tűnik picit sikerült –, akkor megvan a lehetősége, hogy talán nagyobb önmérséklettel fogok találkozni a jövőben. 

– Nem tart attól, hogy "meghúzkodják"? 

– Én jóhiszem? ember vagyok. Azt gondolom, ennyire még nem rossz a helyzet. Ha mégis, ordítani fogok.

– Az ügyvédtársadalomban mennyire támogatott az Ön által képviselt vélemény? 

– Igen sokan jöttek gratulálni… Az biztos, hogy az én kialakult intenzív rossz hangulatom nem egyedi. Ennek a jelenségnek az egyre erősödő voltát nagyon nehezen viseljük mindazok, akik komolyan vesszük ezt a hivatást.


Répássy Róbert, a Fidesz frakció jogi kabinetjének vetezője

– Ön szerint, miért támadja az ellenzék az ügyészséget?

– Nemcsak az ügyészséget támadják, hanem nagyon sok kijelentésükben az igazságszolgáltatás egészének pártatlanságát, függetlenségét vonják kétségbe. Roppant károsnak tartom, mert az igazságszolgáltatás függetlensége minden demokratikus jogállam alapja, és ráadásul az állampolgárok döntő többsége hisz az igazságszolgáltatás függetlenségében és pártatlanságában. Ennek a kikezdése rendkívül veszélyes a demokrácia egészére. 

– Az ellenzék szerint a közelmúltban több – idézem őket – "Fidesz-közelinek" mondható ügyben is meglepő eredmény született. 

– Még ha igazuk is lenne, csak egyedi esetekről van szó, ezekből általánosításokat levonni és olyan súlyos kijelentéseket tenni, mint hogy bűnüldözés helyett bűnpártolás folyik, felháborító. A céljuk, hogy azokban az eljárásokban, amelyeket ők kezdeményeztek, és független intézmények olyan döntéseket hoztak, melyben nem igazolódott be az ellenzék álláspontja – például a Kaya Ibrahim, Joszip Tot, Schlecht Csaba ügyekben –, inkább az igazságszolgáltatás függetlenségét vonják kétségbe ahelyett, hogy elismernék: nem volt igazuk. 

– Ők azt állítják, hogy ezeket az ügyeket "elmaszatolták".

– Annak a felelősségét akarják elhárítani, hogy elismerjék tévedésüket, illetve azt, hogy éveken át alaptalanul rágalmaztak. Másrészt Magyar Bálint egyik nyilatkozatában a bűnüldöző szerveknek címezve azt mondta – szó szerint az APEH-et, a rendőrséget és az ügyészséget említette –, hogy kormányra kerülésük esetén meg fogják vizsgálni, hogy ezek a szervek mindent megtettek-e az őáltaluk kezdeményezett ügyek felderítésében. Tehát nyílt fenyegetést intéztek a bűnüldöző szervek irányába egy esetleges kormányváltás esetére. Ezzel az a céljuk, hogy a választások előtt a bűnüldöző szervek ne lépjenek fel hatékonyan az ellenzékhez kötődő bűncselekmények kiderítése ügyében, hiszen tarthatnak egy kormányváltás utáni retorziótól. Még egy adalék: olyan bűnüldöző szervekről esik most szó, amelyeknek a tagjai kilencven százalékban a Horn–Kuncze-kormány alatt is ugyanazok a személyek voltak. 

A szomorú az egészben, hogy az igazságszolgáltatás lejáratása mint politikai eszköz új jelenség. Szerintem elérkezett az az idő, hogy megszólaljon az ügyben az igazságszolgáltatási hatalmi ág vezetője is. Nem hinném, hogy Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke nem látja, hogy ezek a kijelentések már elérik a bíróság függetlenségébe vetett hitet is.

– Az ellenzék szerint Polt Péter legfőbb ügyész sem független a kormánytól, ami szerintük abból is fakad, hogy korábban a Fidesz képviselőjelöltje volt. Szabadi Béla pedig egyenesen koncepciós eljárásnak nevezte az ellene folyó eljárást. 

– Éppen az bizonyítja az ügyészség függetlenségét, hogy az Orbán-kabinet idején fordult elő először, hogy a kormány egyik tagja olyan súlyos bűncselekmény gyanújába keveredett, hogy előzetes letartóztatásba is került. Ez a kormány nem az a kormány, amely szőnyeg alá söpörné a kényelmetlen ügyeket. 

Teljes képtelenség az, hogy ez – az ellenzék és az érintett Szabadi Béla olvasatában – valamiféle politikai leszámolás lenne. Ha az ellenzék két éven át "börtönbe kívánta" Szabadi Bélát, mint ahogy ezt interpellációkban ki is fejezték, akkor képmutatás az, amit most tesznek. Jelesül, hogy védelmezik. Érthetetlen, hogy amíg kormánytag volt, azt akarták, hogy belebukjon, amikor meg az eljárások megindulnak, akkor mártírt csinálnak belőle.

Igazság vagy szolgáltatás II.
Hetek 2001. december 21.

Olvasson tovább: