– Mi az oka annak, hogy Nagy Sándor csalódásként, Szájer József viszont eredményesnek értékelte a két legnagyobb párt frakcióvezetőinek találkozóját?
– Más megközelítések jellemzik a két pártvárakozást. Szerintünk egy ilyen találkozót nincs értelme leszűkíteni olyan kérdésekre, melyekben semmi újdonság nincs. A kormány jogharmonizációs programja 1998 óta készen áll, tudni lehet, hogy milyen feladatokat kell megoldani, arról nem is beszélve, hogy maga a jogharmonizáció 90-95 százalékban rendeletalkotást jelent, amiben a parlamentnek nincsen szerepe, az kizárólagosan kormányzati felelősség.
A kétharmados törvényekkel kapcsolatban pedig már korábban elmondtuk, hogy – a médiatörvény kivételével – támogatni fogjuk a kormány elképzeléseit, ha a mi álláspontunkat is figyelembe veszik. Minket az foglalkoztat, hogy például mi lesz a sorsa a költségvetés plusz bevételeinek, ami a becslések szerint több mint 100 milliárd forint. Kértük, hogy a kormány vonja visz-sza a mezőgazdasági szövetkezetek külső üzletrészeiről szóló törvényt, készítsen pótköltségvetést, és azt is vártuk, hogy a Fidesz-frakció határolódjon el Kövér László Horn Gyulát sértő kijelentésétől. Ezek voltak a mi várakozásaink, azonban ezek nem teljesültek.
– Ezeket a tárgyalási pontokat Nagy Sándor előzetesen ismertette Szájer Józseffel, tehát a Fidesz az Önök elvárásainak ismeretében akár le is mondhatta volna a találkozót, hiszen nyilvánvalóan tudták, hogy ők nem akarnak ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Mit gondol, mégis miért ültek Önökkel tárgyalóasztalhoz?
– Bizonyos értelemben ezt a kezdeményezést idő utáninak tekintettük, és inkább a politikai reklám részeként tudjuk értékelni. Hiszen ha egy folyamatos, a kormányzás egészére jellemző párbeszédkeresés volna a Fidesz politikájának a lényege, akkor maga az esemény sem váltana ki ekkora érdeklődést, és nem ment volna politikai szenzáció számba. Más megfontolások motiválták a kezdeményezést: a Fidesz kooperatív pártként szerette volna beállítani önmagát mind a magyar választók, mind a nemzetközi politikai élet tényezői előtt.
– Mi volt a célja Kövér pártelnöknek Horn Gyula megsértésével? Nyilván nem arról van szó, hogy véleménykülönbség alakult volna ki Orbán Viktor és Kövér között Horn megítélésében
– Kifejezett kétarcúság az, ami ebben az ügyben világosan nyomon követhető. A miniszterelnöki felkérés után szinte néhány órára egy olyan minősítés hangzik el Kövértől, ami a miniszterelnöki fölkérés egész politikai tartalmát megkérdőjelezi. Egyik oldalról szükség van a volt miniszterelnök tapasztalataira és kapcsolataira, de ezt egy bizonyos társadalmi csoportnak, a szavazóbázis egy részének már úgy kell átfordítani, ami ennek a jelentőségét és fontosságát egészen más dimenzióba helyezi.
– Ön szerint tehát az egész folyamat tudatosan zajlott, előre "ki volt találva"?
– Meggyőződésem, hogy igen.
– Mit szól Demszky Gábor felvetéséhez, miszerint az MSZP és a Fidesz közeledésének hátterében az áll, hogy a szocialista párthoz közeli vállalkozói körök is szeretnének részesedni a Széchenyi-tervben szereplő 100 milliárd forintból?
– Ezt én badarságnak tartom. A kijelentés része annak a most már hétről hétre megjelenő, Demszkyhez kapcsolódó különböző kombinációknak, melyeknek a valóságalapja a nullával egyenlő.
2001. 02. 10. (V/6)
