Kereső toggle

A politika kettéválasztotta a szakmát is

Négyen a gödörben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Interjú Sylvester Ádámmal, a Budapesti Építész Kamara elnökével



A Vadász György-féle terv. Hiába nyert    Fotó: MTI

– Siklós Márián kívül kit tart még felelősnek a Nemzeti-ügyben?

– Például Schwajda György kormánybiztost. A kamara etikai-fegyelmi bizottságának
határozata megállapítja egyrészt a jogsérelmeket, szabálysértéseket, másrészt
azt mondja, hogy ez nem egy egyszer? meccs volt, hanem vannak felbujtók, bátorítók
is, a hatalom oldalán állók, akik a dolgot elkövettették a tettessel. Egyébként
veszett fejszének tartom az ügyet, hiszen minden egyes elemében a jogon kívüliség és
az erőszak dominált. Ez ellen egyszerűen nem lehet eszközöket találni.

– Mi a garancia arra, hogy a jövőben nem fordul elő hasonló?

– Az, hogy Magyarország valóban Európa felé fog menni, és komolyan veszi
önmagát. Vagy például, hogy jól választ a választópolgár…

– Nem érzi úgy, hogy Siklós és Schwajda gyakorlatilag precedenst
teremtettek a szakmában?

– Nem hiszem, hogy ez olyan nagy baj. Úgy el lehet felejteni, mintha nem is
lett volna. Legfeljebb épül egy csúnya ház, aztán majd lekaparják róla a "Nemzeti"
feliratot, mert mindenki szégyellni fogja. Ezt persze mint építész mondom. Abszurdum,
hogy a polgárinak nevezett Magyarországon ellenségnek tekintik azt, aki nem a politikai
akarat szerint szólalt meg. Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy a törvény önkormányzativá
tesz egy testületet, és jogokkal ruházza fel, majd utána a politika ezt azon nyomban
visszavonja, mivel a szakmai vélemény akadályát jelenti céljainak. Mi a politikai
csatározástól igyekeztünk távol tartani magunkat, ami – azt hiszem – sikerült
is, viszont ezért sok értelmiségi társunk szemében gyávának tűntünk. Meggyőződésem,
hogy nekünk nem az a dolgunk, hogy rossz vitákban elvérezzünk, vagy buta verekedésekben
kiröhöghetővé váljunk.



Siklós Mária pályaműve. Az épület maradhat    Fotó: MTI

– Igen, de ettől még ez a Nemzeti épül föl.

– Hát ez akkor is felépül, ha itt több kamara önmagát karóba húzatja.
Erre az alapvető szakmai ellenkezésre vagy társadalmi rossz közérzetre nem szoktak
reagálni azok, akik akaratból csinálják a politikát.

– Határozatuk indokoltnak tartana egy közérdek? vizsgálatot az Új Nemzeti
Kht.-val, illetve a kormánybiztossal szemben is.

– Nézze, aki olyat mond, mint Schwajda, hogy van egy klassz tervünk, már
csak egy telket keresünk alá, azzal nincs miről tárgyalni. Minden egyes építész,
aki tanult tervezési tárgyakat, tanult építészettörténetet, meg van győződve arról,
hogy egy m? alakulásában a helyszín legalább 70 százalékban részt vesz, vagyis százmillió
dolog van, ami a hely szelleméből keletkezik. És ha ezek után még az következik,
hogy végignézi a korábbi terveket, és mindegyiket pocséknak találja, akkor a dolog már
kezd túlmenni a dilettantizmuson, szóval ez már rosszhiszeműség.

– Hol "siklott ki a vonat"?

– Én még tényleg nem voltam olyan tervezés előtti szituációban, ahol a
szakma ilyen egységesen tudott egyetérteni a tervezővel, a kiválasztott művel, mint
Vadász György pályaműve esetében. Amint azonban a politika belelépett, abban a
pillanatban a szakma is kettévált, pont úgy, ahogyan az egész ország ketté van választva.
A kettéválás mögött pedig mindenki szégyenteljesen letagadja a szakmai érveit és
érdekeit, annak ellenére, hogy egész másban akar hinni, és valami irracionális, nem
létező ellenségkép ellen hadakozik. És nem a jövőről van szó, hanem mindig a múltról,
és mindenki bűnös, és büntetést érdemelne. De ez az ország szerintem nem ilyen. Ez
az ország sokkal jobbat érdemel. Ne sújtsa az árvíz, ne öljék egymást a
politikusok, és minden értelmes embernek legyen esélye hozzátenni valamit.

– Pesszimista a jövőt illetően?

– Icipicit sem vagyok peszszimista. Gondolja meg, hogy volt itt már 56,
Recsk, egy békekötés odarendelt egy nem kívánt, nagyon nagy partner mellé, aki
minden nézetünket szabályozta egész a magánemberi megnyilvánulásainkig. Túléltük.
A baj az, hogy az embereknek van félelem-reflexe, a belső elválasztású mirigyek pont
úgy működnek, mintha volna ok félni. Ez egy rossz immunreakció. Én például nem
engedem meg magamnak, hogy ilyen helyzetbe kerüljek, mivel egészen más a feladatom, és
a társaimat meg a szakmát is óvom, hogy ne keveredjünk bele abba, amihez semmi közünk.


– Talán felsőbb fórumokon is ez volna az optimális.

– Engem az egészben az döbbent meg, hogy Bibó Istvánnak hívják azt a
magyar gondolkodót, akinek a nevét egy kollégium viselte, és ez a Bibó pontosan leírja,
hogy mi a demokrácia, hogy kell abban viselkedni, és mi a természetes elit szerepe. Nem
a politikainak, hanem annak a felelős hivatás-szakmát űző, anyák által megszült 4
ezreléknek, akik benne vannak ebben az anyagban, ami a magyar nép, és fontos, hogy nem
azon kívül vannak.

A régi klisék miatt még egy kicsit dadog a kultúra, mivel senki nem áldoz rá. Az új
klientúra pedig még nem tart ott, hogy áldozzon, most egyelőre még rabol, meg várat
épít magának pitbullokkal, géppisztolyos őrökkel. De a jegenyefák se nőnek az égig.
Azt sajnálom, hogy Magyarország bedőlt ennek a vadállati hangulatnak. Mennyi barátság
szakadt meg, menynyi tettre kész ember vált bénává, mennyien vesztették el a kedvüket,
mennyien mentek el!

– És akik maradtak?

– Ezért vagyok optimista. Mert a közszereplések meg a szakmai elismertségem
miatt rengeteg ismerősöm van. És ezek az ismerőseim most borzasztóan keresnek. Különösen
az utóbbi hónapokban érzem, hogy Magyarországnak egy jobbik része kezdi magát
keresni. Beszélgetésekre hívják egymást, ahol nem politikáról van szó, nem hatalomátvételről,
hanem egyszerűen azt keresik, mi veszett el, hová tűntek az értékek.

Ezenkívül talán Nyugatorientáltságunk is használhat politikai kultúránknak. Részt
vettem egy alapkőletételen Berlinben, mivel én terveztem a nagykövetség épületét.
Ezen a találkozón, ahol négyen voltunk a gödörben, ott volt a magyar miniszterelnök
is, láthatóan megdöbbenve azon, hogy van ott még egy magyar rajta kívül, aki ráadásul
nem egy hatalmi ember, hanem egyszerűen csak egy értelmiségi. Ő Joschka Fischerre számított
meg a kormányzó polgármesterre, erre megjelenik egy építész, egy számára mezei
ember, aki viszont az ottaniak szemében a legfontosabb figura, mert ő garantálja, hogy
olyan ház épül, amire büszkék lehetnek. És ha az megfelelő, akkor azt ők nagyon
tisztelik. Tehát én ebben bízom, hogy ha Európa felé megyünk, akkor ilyen állapotok
kell, hogy előálljanak, hogy például egy orvos elsősorban nem egy vagyonos, befolyásos
ember, aki politikailag akar érvényesülni, hanem embereket ment meg. Nálunk ezek az érdemek
sajnos még le vannak járatva.


Kizárták az építésznőt

A Budapesti Építész Kamara (BÉK) kedden kizárta tagjai sorából Siklós Mária
építészt, az új Nemzeti Színház tervezőjét. A kamara etikai-fegyelmi bizottsága a
Magyar Építész Kamara (MÉK) elnökének még idén júliusban kilátásba helyezett
felkérése nyomán folytatta le az eljárást, melynek eredményét az érintett 15 napon
belül másodfokon támadhatja meg.

A nyár közepén tetőző ügy előzményeihez tartozik, hogy az épület tervezésére
kiírt pályázatot Vadász György Kossuth- és Ybl-díjas építész nyerte meg, ám a
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kinevezett kormánybiztos, Schwajda
György drágállta az elképzelést, és nem értett egyet annak koncepciójával sem, így
a kiírás szabályait figyelmen kívül hagyva Siklós Máriát bízta meg a tervek
befejezésével. A kormánybiztos szerint a magyar világkiállítási pavilon megkonstruálásában
nemzetközi elismerést szerző Vadász "múltba forduló, a világ jelenlegi építészeti
törekvéseit semmibe vevő, ál-eklektikus szellem? és stílusú" épületet kívánt
"az ország kultúrájának szimbólumává" tenni. Vadász ennek dacára hajlandó
lett volna együttműködni Siklóssal, azt azonban megalázónak tartotta, hogy feladata
a közös munka helyett csupán a szépészeti tanácsadásra és a konzulensi szerep betöltésére
korlátozódott volna. Siklós Mária a nyár folyamán elmondta a sajtónak: "Nem
tartom etikátlannak, hogy én fejeztem be a Nemzeti tervét. Ne várják tőlem, hogy
harcolni fogok Vadász elképzeléseinek megvalósításáért." Pályaművét ezek után
a ferencvárosi önkormányzat hagyta jóvá, és adta meg a kivitelezéshez szükséges
engedélyeket.

A Budapesti Építész Kamara etikai-fegyelmi bizottsága elsőfokú határozatában megállapította:
Siklós Mária etikai vétséget követett el azzal, hogy – a két építészkamara elnökségének
1998. november 5-i közös állásfoglalásával ellentétes módon – közvetlen megbízásra
vállalt és készített vázlatterveket az új Nemzeti Színház építéséhez, továbbá
vázlatterveit közvetlen megbízás elfogadásával építészeti koncepciótervvé továbbfejlesztette.
Jogszerűtlen és etikátlan magatartást tanúsított azzal is, hogy az eredményes tervpályázatot
követően is tovább folytatta saját építészeti terveinek készítését, súlyosan
megsértve ezzel a pályázatnyertes építésznek, Vadász Györgynek és munkatársainak
a pályázat megnyerésével szerzett jogait.

Az etikai-fegyelmi bizottság javasolja a Magyar Építész Kamarának, hogy a Magyar Mérnöki
Kamaránál közérdekből kezdeményezzen teljes kör? etikai-fegyelmi vizsgálatot Siklós
Mária Nemzeti Színház-terve megvalósításában vállalkozó, közreműködő, tervező,
szakértő mérnök kamarai tagokkal szemben. Emellett indokoltnak látják további illetékes
külső jogfórumoknál indítható eljárások kezdeményezését az Új Nemzeti Kht. vélelmezett
jogszabály-ellenes eljárásának kivizsgálása, Schwajda György kormánybiztos nyilvánosan
kifejtett, a kamarát ért súlyos vádjainak tisztázása, valamint a meghívásos pályázat
résztvevői és a nyertes pályázók szerzett jogainak helyreállítása érdekében –
tartalmazza a határozat.

Schwajda György kormánybiztos, az új Nemzeti Színház építéséért felelős részvénytársaság
megbízott igazgatója sajnálattal értesült arról, hogy a Budapesti Építész Kamara
etikai-fegyelmi bizottsága kizárta tagjai közül Siklós Máriát, az épülő Nemzeti
Színház tervezésére általa felkért építészt, és kifejezte: továbbra is támogatja
az építész munkáját, erkölcsi küzdelmében mellette áll. (Hetek–MTI)

Olvasson tovább: