A Virág cukrászda
Vasárnap éjszaka több kamion jelent meg a cukrászda előtt, és elvitte a berendezést.
A rakodás és szállítás megrendelője azonban maga a cukrászda vezetője, Szervánszky
László volt. Cselekedetének okát azonban csak találgatni lehet, mert ő maga nemes
egyszerűséggel csak annyit közölt a sajtóval, hogy "betelt nála a pohár".
A Szervánszky testvérpár 1992-ben csaknem 30 millió forintért vette meg a Virág bérleti
jogát az ÁPV Rt.-től. Majd hozzá is kezdtek az akkoriban nem éppen virágzó cukrászda
helyreállításához. A hét és fél év alatt a soltvadkerti vállalkozók egy jó cukrászdát
szerettek volna újjáéleszteni, de úgy érezték, a város nem fogadta be őket: alig
akadt olyan hivatal, hatóság, amelyik ne keveredett volna konfliktusba velük. Szervánszky
László úr arra is célzott, hogy a hivatalok általában sem segítettek nekik, csak
"labdáztak" velük.
Szerinte, aki utánuk jön, annak nehéz dolga lesz, mert ez az üzlet sok gondot rejt a
felszín alatt. Hogy ez pontosan mit is jelentett, arra a vállalkozó nem tért ki. Azt
viszont elmondta, hogy tőlük csaknem 60 ezer forintot kértek az üzlet négyzetméteréért,
holott az épület többi vásárlójának feleannyit kellett fizetnie.
Az önkormányzat valószínűleg egy kicsit másképpen látja a helyzetet: 1994-ben
ugyanis kötöttek a mestercukrászokkal egy több mint 40 milliós adásvételi szerződést,
ebből azonban csak hét milliót egyenlített ki a Szervánszky páros.
Ráadásul a hétfőn elvitt berendezések sem az ő tulajdonuk. Voltak olyanok is, akik
nem a város és bérlők közötti pereskedést vélték a költözés okának, hanem
fenyegetésről beszéltek. Erre a vállalkozó nem adott választ. Az elköltözés valódi
okai tehát mindmáig ismeretlenek, mivel Szervánszky úr telefonjain egyáltalán nem elérhető,
és egyébként sem volt hajlandó többet elárulni az ügyről hétfői "búcsúbeszédében".
A várost természetesen felbolygatta a történetében először lakat alá került,
legendás cukrászda sorsa. A szegediek feltehetően nem tartják túlságosan kielégítőnek
a vállalkozó válaszait, mint ahogyan a negyven alkalmazott sem, akik egyik napról a másikra
kerültek utcára.
1999. 10. 09. (III/40)
