Kereső toggle

Diana és az örvény

20 éve történt a hercegné tragikus balesete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

1997. augusztus 31-én autóbalesetben vesztette életét Diana walesi hercegné. Jóllehet Károly brit trónörökös volt feleségének története többé-kevésbé mindenki számára ismert, az évforduló alkalmából tekintjük át újra a 20. század egyik legnagyobb celebévé vált, a boldogtalan házassága, saját mentális problémái, majd szeretői és asztrológusai hálójában vergődő, tragikus sorsú hercegné életének fő állomásait.

1961-ben született Park House-ban (Norfolk, Anglia), Diana Frances Spencer néven. Anyja, Frances Burte Roche, jelenleg Frances Shand-Kydd, egy gazdag angol-ír báró lánya volt, apja, Edward John Spencer kezdetben Althorp várgrófja, később Spencer grófja. Édesapja II. Károly király (1630–1685) egyenes ági leszármazottja, de más királyi felmenőkkel is rendelkeztek. Már korán kapcsolatba került a királyi családdal, ugyanis otthonuk az uralkodó sandringhami nyári rezidenciájának szomszédságában volt. Játszótársai között tudhatta többek közt Andrew-t is, későbbi férjének öccsét.

Egészen hétéves koráig felhőtlen gyerekkora volt, jólétben nevelkedett. Ezután viszont egyre gyakoribbak lettek a családi perpatvarok, szülei – házasságtörés miatt – hamarosan el is váltak. A válás rosszul érintette Dianát, és alapjaiban járult hozzá állandó érzelmi instabilitásához. Ezt követően anyjánál volt egy rövid ideig öccsével, azonban a karácsonyi szünetben a papa nem engedte vissza hozzá a gyerekeket, és végül a bíróság is neki ítélte őket. A három gyereket sokáig dadusok nevelték, akikkel a lázadó, különc Diana sosem jött ki. Később apja újraházasodott, mostohaanyjukkal szintén rossz volt a gyerekek viszonya. Ebben az időszakban a fiatal hercegnő hol anyjánál, hol apjánál tartózkodott, sokat utazott. Tanulmányaiban sem jeleskedett, viszont kiválóan úszott és táncolt. Balett-táncos szeretett volna lenni, de 180 centiméteres magasságával ez az álma nem valósulhatott meg.

Élete legboldogabb időszakának a házasságkötése előtti londoni éveket tekintette. Szülei vettek neki ott egy lakást, ahol barátnőivel élt. Dolgozott táncoktatóként, takarítónőként, pincérnőként, végül felvették óvodai dadának.

Tündérmese és Camilla árnyéka

Az esküvő 1981 nyarán volt. Hatalmas felhajtás és pompa övezte az ifjú párt: 2500 meghívott volt jelen, de a televízión keresztül körülbelül 750 millióan kísérték végig az eseményt. A korabeli lapok az évszázad esküvőjeként emlegették. A tündérmesébe illő ceremóniára Diana arannyal díszített hintón érkezett, gyűrűjét zafír és tizenhat briliáns díszítette, ikonikus uszályos ruháját 30 méter hosszú selyemtaftból készítették. Úgy tűnt, az álompár tökéletesen összeillik és a lehető legboldogabbak. Sajnos azonban a színfalak mögött nem volt minden ennyire mesés.

Diana 16 éves korában ismerkedett meg közelebbről a nála 12 évvel idősebb Károly herceggel, aki abban az időben még a lány testvérének, Lady Sarah Spencernek udvarolt. Habár a herceget megragadta Diana vidámsága, vitalitása és kedvessége, ám akkor még túl fiatalnak vélte ahhoz, hogy házasság szempontjából fontolóra vegye.

Később, 1980-ban újra találkoztak Skóciában, a királyi család balmorali kastélyában. Az udvarlás csupán néhány hónapig tartott, mielőtt Károly megkérte Diana kezét. Egy későbbi, titkos, ám most nyilvánosságra került felvételen erről az időszakról is kendőzetlenül beszélt Diana: a herceg közeledését tolakodónak tartotta. Eljegyzésükkor megkérdezte egy riporter, hogy szerelmesek-e egymásba, Diana egyből rávágta, hogy „természetesen”, vőlegénye viszont hozzátette, „bármit is jelentsen ez”. Károlynak ez a félmondata teljesen letaglózta menyasszonyát. Ezzel az elszólásával máris kétségeket ébresztett szíve választottjában.

Diana egyébként több, praktikus szempontból is ideális jelöltnek tűnhetett: arisztokrata származású, anglikán vallású és hajadon volt – emlékezetes, hogy az elvált Wallis Simpsont feleségül vevő VIII. Eduárdnak a trónjába került a házassága (a szabad világ szerencséjére – Nagy-Britannia 1936-ban, tehát még békeidőben megszabadult a Hitlerrel szimpatizáló uralkodójától). II. Erzsébet királynő is üdvözölte a frigyet, egyes híresztelések szerint nyomásgyakorlás is volt részéről a fián a házasságkötést illetően, hiszen az agglegény Károly ekkor már nem volt fiatal.

A királyi család egyik szerzője, Penny Junor részletesen bemutatja Diana esküvő előtti időszakát. Lady D egyre gyanakvóbb lett Károly és Camilla Parker Bowles kapcsolatát illetően. Kezdetben még úgy ismerte meg Camillát, mint Károly egy régi, idősebb barátnőjét, akik között puszta barátságnál semmi több nincs; a két hölgy jól kijött egymással. Az esküvőt megelőző hónapokban azonban Diana viselkedése radikálisan megváltozott: egyre gyakoribbá váltak hisztérikus és dühös kirohanásai. Károly egyébként okot is adott erre: a legjobban egy Camillának szánt egyedi készítésű karkötővel sikerült felbosszantania fiatal aráját. Károly el sem tudta képzelni, hogy egy ilyen dolog mit okoz egy 19 éves lányban, és az empátiának legkisebb jelét sem mutatta irányába.

Camilla Parker az egyébként nőügyeiről hírhedt herceg számára az első szerelmet jelentette, akivel még 21 éves korában ismerkedett meg. Jóllehet útjuk különvált, Camillát más vette feleségül, kapcsolatuk sosem szakadt meg teljesen.

Örvényben: házasságtörések, tragédiák, ragadozók

A lelkileg ingatag és széthullott családból érkező Diana mindvégig a biztonságot kereste Károlyban. Az első egy-két évben úgy tűnt a média szemüvegén keresztül, hogy mindketten megtalálták a másikban, amit kerestek. Két kisgyermekük született, Vilmos herceg 1982-ben, Harry herceg 1984-ben. A valóság azonban ennek az idillnek a cáfolata volt.

A mindössze 20 éves Dianának teljesen szokatlan volt új lakóhelye, a hűvös arisztokrata Buckingham, ahol nem szabad kimutatni az érzelmeket, és kifelé is mindenkinek a lehető legjobb képet kell mutatnia magáról.

Az előbbi elvárás szinte teljesíthetetlennek tűnt a féltékeny Diana számára, akinek kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy férje félrelép. Később úgy nyilatkozott erről a szituációról, hogy „hárman voltunk ebben a házasságban; egy kicsit túlzsúfolt volt”. Az emiatt fellépő dühkitöréseivel, sírásaival csak még inkább azt érte el, hogy férje, akinek az efféle viselkedés teljesen idegen volt, eltávolodott tőle, kapcsolatuk fokozatosan kihűlt.

Diana és Károly egyébként rendkívül különböző személyiségek voltak: eltérő érdeklődési körük miatt is alig találtak közös nevezőt. Az sem elhanyagolható, hogy a nagy korkülönbség is egymás meg nem értését erősíthette: Károly nem sokkal a 2. világháború után született, még a ’40-es évek végén, Diana pedig a ’60-as években. Károly, akárcsak Camilla, a mai napig kedveli a művészetet, szépirodalmat, festészetet, filozófiát, történelmet, Dianát pedig csak a TV-sztárok, a divat és a mozi kötötte le, állítólag nem volt hajlandó elolvasni egyetlen könyvet sem.

Terhességei is rendkívüli módon megviselték, nagyon ingadozó volt a kedélyállapota, szülés utáni depressziótól szenvedett, amit teljes értetlenség fogadott a királyi családban. Harry herceg születése után beleszeretett a testőrség egyik tagjába, Barry Mannakee-be. „Ő volt a legnagyobb szerelmem” – nyilatkozta róla később, azonban a férfit hamarosan elbocsátották Diana mellől, majd három héttel később balesetben meghalt.

1985-ben Károly nyíltan visszatért Camillához, és Diana ebben az időben elképesztő mélységekbe került: többször próbált öngyilkos lenni, és bulimiában szenvedett. Mindezek részéről a segélykiáltás jelei voltak, azonban sem Károly, sem a palota többi királyi tagja nem volt hajlandó tudomást venni a gondjairól.

Ekkor lett a szeretője a királyi lovas testőrség egyik tagja, James Hewitt, akiről Diana azt hitte, megérti őt, és figyelmet tanúsít a szeretetéhségben szenvedő hercegné felé – a férfi valójában ragadozóként viselkedett; a pszichésen instabil, depressziós nő könnyű préda volt számára. A szerető később egy könyvben számolt be a Lady D-vel folytatott viszonyáról.

Életének ezen mélypontján a hercegné szellemi értelemben is a lehető legmélyebbre jutott: elkezdte asztrológusok, spiritiszták tanácsait is kikérni. Az egyikük, Debbie Frank teljesen behálózta a trónörökösnét; élete végéig az asztrológusa lett.

Okkult érdeklődése számos területre kiterjedt, érdekelte a reinkarnáció tana, kensingtoni apartmanját pedig egy feng shui mester tanácsai szerint rendeztette át. Gyakran viselt egy fehér kristályt a nyakában, mely a tiszta elmét, a stabilitást és a harmóniát jelképezte – szomorú és ironikus módon olyan dolgokat, amelyekben mindig is hiányt szenvedett.

A celeb

Diana rögtön az esküvő után celeb lett (körülbelül 170 eseményen vett részt csak a házassága első évében) és rendkívüli népszerűség övezte. Őt tartják a világ legtöbbet fotózott hölgyének. Bárhova mentek, mindenhol külsejét, mosolyát, ruháját csodálták, ő volt a figyelem középpontjában, már-már imádat lengte körül. Szerepe szerint ő volt a szépséges hősnő, aki képes mindig és minden emberi nyomorúságra megindulni, együttérezni, segíteni. Károly olyan volt mellette, mint valami árnyék, aki mindenhova követi, ami férjének egy idő után kényelmetlen lett: irigységet is kiváltott belőle és tovább erodálta kapcsolatukat.

A fiatal hercegnét a sztárlét – melybe a házassági problémák eszkalálódása során egyre inkább belemenekült, és ami a férjétől meg nem kapott elfogadást, egyfajta szeretetpótlékot nyújtott számára – teljesen beszippantotta, ugyanakkor egyre erősebb megfelelési kényszert is kialakított benne, ami végül az egymást váltó szeretőkkel és okkult kalandozásokkal együtt bedarálta a személyiségét. Mint a volt személyi titkára írta: rendkívül fontos volt számára, hogy mások mit gondolnak róla. Ezért kényesen ügyelt arra, hogy mi jelenik meg róla a sajtóban, sőt ezt megpróbálta befolyásolni is. Ő az emberi szíveket akarta megnyerni, ahogy ez kiderül a híres-hírhedt 1995-ös BBC-interjúból: arra a kérdésre, hogy szeretne-e királyné lenni, azt a választ adta, hogy „Szeretném, ha az emberek szívének királynője lehetnék, de nem látom magam az ország királynéjeként”.

A fent bőven tárgyalt árnyoldalak mellett nem feledkezhetünk meg a sok karitatív tevékenységről, amit szerte a világban végzett: kiemelten támogatta az AIDS-es és rákos betegeket, a leprásokat, a gyermekkórházakat és az Angol Nemzeti Balettet. Több mint száz szervezet szerepelt a listáján, amelyeket szponzorált, és az idejét áldozta rájuk. Később még Károly is – aki egyébként szinte soha nem említette Dianát nyilvánosan – amikor Afrikában járt, méltatta Nelson Mandelának volt felesége AIDS és a szegénység elleni küzdelmeit, valamint a taposóakna-ellenes kampányát.

Diana és gyermekei

Diana a gyerekei körében tudott a legjobban önmaga lenni. Felszabadultan, önfeledten játszott velük, mindig vidám volt a társaságukban – ám házasságuk szétesése megakadályozta, hogy Vilmosnak és Harrynek harmonikus gyerekkora legyen, hiába próbálták a szülők a házassági problémákat kendőzni, a gyerekek időről időre észrevették édesanyjuk érzelmi instabilitását és megsejtették okát, amit Diana nagyon szégyellt, hiszen ha valaki, akkor ő tudta, milyen egy rossz családban felnőni.

Ezzel együtt Dianára gondoskodó és odaadó anyaként emlékeznek fiai és környezete. E téren mindig igyekezett szembemenni a tradíciókkal a palotában. A gyerekek mellé rendelt nevelőnőknek csak minimális szerepet hagyott a nevelésben, odaadó és gondos anya volt. Egy ízben még Erzsébet királynővel és a szokásrenddel is szembekerült a kis Vilmos érdekében. A gyermek még csak kilenc hónapos volt, amikor egy elég hosszú, többhetes útra voltak hivatalosak Ausztráliába. A királynő elvárta, hogy a kicsi maradjon otthon, azonban Diana nem volt hajlandó ilyen hosszú időre távol maradni tőle. Választás elé állította anyósát: vagy vele mehet a csecsemő, vagy ő is marad. Mivel ez utóbbi nem tett volna túl jót a királyi család imázsának, Erzsébet engedett. Az ausztrál út óriási sikert aratott: nagyon pozitív benyomást keltett a teljes család jelenléte.

A gyerekek taníttatása, nevelése is örök vita volt a házastársak között.

Károly szigorú neveltetést szánt nekik, olyat, amilyet ő is kapott, már négyéves korukban magántanárokkal és nevelőkkel akarta körbevenni fiait. Diana viszont inkább gyerekek közé szerette volna vinni őket. Végül férjének és a királynőnek a szava volt döntő: Vilmost és Harryt kezdetben magántanárok oktatták, később bentlakásos iskolába kerültek.

A hercegné szerette volna, ha fiai nem egy burokban nőnek fel, ha nem mindig csak palotákat és pompát látnának, ezért gyakran elvitte őket magával az adományozó akcióira is.

A válás – tovább a lejtőn

11 év házasság után a hercegi pár 1992 decemberében hivatalosan is bejelentette, hogy immár külön él. Ezután Diana megpróbálta elérni, hogy a magánélete végre kikerüljön a média figyelméből, ezért 1993-ban bejelentette, hogy visszavonul a nyilvánosságtól, és ismét a karitatív tevékenység felé kíván fordulni. Nyilván megkönnyebbülést is jelentett volna számára, ha végre nem a saját életének kudarcaival, problémáival foglalkozik sem ő, sem a sajtó, hanem inkább mások nehézségei felé tud fordulni. Ez volt talán az utolsó terület, ahol ő maga is feltöltődhetett és törődhetett másokkal, miközben szeretetet, elfogadást kapott viszonzásul.

Ám az egy évtizeddel korábban általa meghozott, a celeblét mellett szóló döntés megbosszulta magát – a bulvársajtó, amelyet ő maga házassága első éveitől imázsának építésére használt, akkor sem tágított mellőle, amikor neki elege lett a sztáréletből.

1994-ben Károly herceg egy szokatlanul őszinte interjúban beismerte Camilla Parkerrel való viszonyát, bár azt állította, hogy az csak a házasságuk totális összeomlása után éledt újra. Diana válasza egy évre rá érkezett a Panorama-interjúban. Ekkor ő is kitálalt mindent, beismerte kapcsolatát James Hewitt-tel. Az interjú olyan negatív képet festett a királyi családról, hogy az története egyik legnagyobb válságába sodorta a monarchiát. Ám a BBC-műsornak nem pusztán a tartalma okozott meglepetést, hanem az a tény is, hogy a tradíciókat megszegve, nem informálta róla a királynőt – csupán utólag, pár nappal az adásba kerülés előtt. Nem sokkal ezután a királynő megkérte a párt, hogy mondják ki a válást. 1996 februárjában Diana beleegyezett, amit augusztusban meg is tettek.

A hercegné a gyerekekkel kapcsolatos minden döntésbe beleszólást kapott. Károllyal ellentétben Dianának a válás után sem sikerült normalizálnia magánéletét. Még 1996-ban egy pakisztáni agysebésszel, Hasnat Khannal került szerelmi viszonyba, majd 1997 nyarán egy másik muszlim férfi, Dodi al-Fayed társaságában tűnt fel, akivel életük már sok közös ponton találkozott, akár múltjukat, életmódjukat, vagy anyagi helyzetüket nézzük: mindketten elváltak, apjuk nevelte fel őket, a tanulmányaikban gyengén teljesítettek, ám mégis milliomosok voltak és luxuskörülmények közt éltek. Vélhetően a házasság is felmerült köztük a baleset előtti hónapokban.

A halálos alagút

A 36 éves Lady Diana halálának körülményei a mai napig sok találgatásra adnak okot, azonban semmilyen feltételezés és összeesküvés-elmélet nem nyert bizonyítást az azóta eltelt 20 év során.

A hercegné autóbalesetben lelte halálát akkori szeretőjének, Dodi al-Fayednek a társaságában Párizsban, miközben paparazzik elől menekültek. Az Alma-rakparton egy alagútban a gyorsan hajtó autó nekicsapódott egy oszlopnak. A tragédia okaként a gyorshajtást, az ittas sofőrt és a biztonsági övek használatának hiányát nevezték meg.

Diana fiai 20 év hallgatás után törték meg most a csendet édesanyjukkal kapcsolatban egy új, az ITV és az HBO által készített dokumentumfilmben (Édesanyánk, Diana: Az élete és öröksége). A halálával összefüggésben elmondták, hogy számukra az egyik legsajnálatosabb dolog az volt, hogy a baleset előtt közvetlenül pár órával még volt lehetőségük beszélni édesanyjukkal telefonon, azonban igyekeztek lerázni a mamát – alig várták, hogy letehessék a készüléket. A fiúk éppen Skóciában vendégeskedtek unokatestvéreik társaságában a királynő nyári rezidenciáján. Máskor sem volt ínyükre, amikor szüleik telefonon keresték őket, viszont sosem gondolták volna, hogy többé nem hallhatják anyjuk hangját.

A temetés nagyon felkavarta a 12, illetve 15 éves herceget. A megrázó felvételeken látható, ahogy a gyászkíséretben haladnak lehajtott fejjel, apjuk, Károly herceg és nagybátyjuk, Spencer gróf társaságában, óriási tömeg előtt. Vilmos szerint ma egyszerűen ilyen nem fordulhatna elő. „Édesanyám éppenhogy meghalt, és nekem hosszú úton kellett kísérnem a koporsót, miközben ezrek figyeltek a helyszínen és milliók a tévékészülékek előtt. Azt gondolom, hogy semmilyen körülmények között nem kellene egy gyereket ilyennek kitenni. Úgy éreztem, ha a földet bámulom és a hajam az arcomba hullik, senki sem láthat.” Harry hosszú éveken keresztül küzdött az elfojtott gyásszal, amint a The Daily Telegraphnak elmondta: „Sokszor a teljes összeomlás közvetlen közelébe kerültem.” A tragédia belső agressziót váltott ki benne, amit végül szakember segítségével tudott csak feldolgozni.

A két herceg az emlékév kapcsán szobrot állíttat Dianának a Kensington-palota nyilvánosan is látogatható részén.

Olvasson tovább: