Kereső toggle

Elment Bud Spencer, a leghíresebb olasz

Akit buldózernek hívtak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2016. június 27-én egy legenda távozott el közülünk: Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli, akinek híres pofonjain oly sokat nevethet(t)ünk, 86 évesen elhunyt. Az élsportolóból lett jogász, színész, feltaláló, valamint forgatókönyvíró, divattervező és zeneszerző, aki mellékesen még egy légitársaságot is alapított, meglehetősen tartalmas életet élt. Közel hatvan éven át tartó színészi pályafutása alatt 61 filmmel ajándékozta meg a nagyérdeműt. Talán olasz – pontosabban nápolyi – származásából fakadó óriási életszeretete és javíthatatlan optimizmusa miatt vált a kultikusnak mondható bunyós, western- és zsarus filmjein keresztül a nézők nagy kedvencévé. 1991-ben a Time a leghíresebb olasz címmel jutalmazta munkáját.

Carlo, ahogy a hozzá közel állók még filmes sikerei után is hívták, Nápolyban látta meg a napsütötte Dél-Olaszországot 1929. október 31-én. Termete már ekkor is tekintélyt parancsoló volt: hatkilóval született. Saját magát egyébként nem olasznak, hanem nápolyinak nevezte, és anyanyelve is nápolyi volt bevallása szerint.

Született zseni

Carlo Pedersoli sportolóként és Bud Spencer a filmvásznon Terence Hill-lel.
A filmeken általa alakított kissé bárgyú karakter teljesen messze állt tőle, már kisgyermekként kitűnt kiváló képességeivel és tehetségével. Ötéves korában már első osztályba járt, majd később az ötödik osztályt átugorva került a hatosztályos gimnáziumba.

Négyévesen teljesen magától tanult meg úszni, ami olyan jól sikerült, hogy nyolcévesen már tagja lett a helyi úszóklubnak, és később kiváló úszó és vízilabdás lett belőle. Szintén nyolc-éves volt, amikor egy vitorlást egyedül vitt ki a kikötőből, és a nyílt tengerre kormányozta: apja azonban megbocsátotta, mert megnyerte a vitorlásversenyt.

Tehetsége jó adag szerencsével is párosult. Tizenhárom évesen százméteres mellúszásban megnyerte az olasz bajnoki címet. A versenyről vonattal érkezett haza. 11 óra körül szállt taxiba az állomáson – pár perc múlva az amerikai bombák a földdel tették egyenlővé a pályaudvart, közel három-ezer halottat és 12 ezer sebesültet hagyva maguk után…

Bár kiváló tanulmányi eredményei miatt már 16 évesen felvették a római egyetem vegyészkarára, rövidesen félbe kellett szakítania tanulmányait.

A családja tönkrement, amikor apja vasgyára a kikötőnél egy előtte horgonyzó hajó balesete miatt leégett, majd a háborús nélkülözések miatt 1947-ben Brazíliába kényszerült a család. Erről az útról legkedvesebb emléke az volt, hogy a hajóút alatt a szakács csak rá főzött, mivel a többi utas tengeribeteg lett. Brazília élete végéig szíve csücske maradt, bár a nehéz körülmények miatt hol kikötői rakodómunkás, hol konzulátusi ügyintéző vagy éppen lakkgyári kémikus volt. Másfél év múlva tért vissza az egyetemre, ahol már a jogi karon folytatta tanulmányait, végül diplomát és doktorátust szerezve egy sikeres egzisztencia alapjait teremtette meg.

A sport mindenek előtt

A fiatalon még dobzódó tehetség felesége, Maria hatására komolyodott meg. Három gyermekük született.
Latin-Amerikából Rómába visszatérve többszörös gyors- és mellúszóbajnok lett, olasz bajnoki címet is nyert. 1950-ben ő volt az első olasz, aki egy perc alatt úszta le a 100 méter gyorsat, ugyanebben az évben az olasz vízilabda-válogatottal 4. helyezést ért el az Európa-bajnokságon. Bár nem volt mintasportoló – 14 éves korától majdnem haláláig dohányzott –, sportpályafutását többre értékelte színészi sikereinél.

A sportolóként még dobzódó fiatalember Maria Amato hatására komolyodott meg, akivel 1960-ban kötött házasságot. Feleségét, akitől három gyermekük született, mindenkinél többre tartotta, és nagy tisztelettel beszélt róla. Mivel zenei tehetsége sem volt utolsó – zongorázott, szaxofonozott, gitározott és énekelt –, ebben az időben dalokat szerzett, szöveget írt a megélhetés miatt, de kisebb reklámfilmekben is szerepelt, és árult autót és festéket is. Elmondása szerint Maria érdeme volt, hogy házasságuk túlélte azt a hét évet, amikor már nem volt úszóbajnok, és még nem volt Bud Spencer.

Hollywood bunyóspárosa

A jóvágású, sportos Carlo 1951-től szerepelt filmekben, de a színészkedés mellett végül csak 1967-ben, az első hollywoodi szerződésnek (Isten megbocsát, én nem) köszönhetően döntött. Ekkor növesztette meg szakállát, és vette fel a Bud Spencer művésznevet, amit kedvenc sörmárkája (Bud­weiser) és Spencer Tracy nevéből kreált. Itt ismerkedtek meg Terence Hill-lel – alias Mario Girottival –, és lettek nemcsak a filmeken, hanem az életben is jó barátok. 1967-től 1985-ig tizenhét filmben szerepeltek együtt, óriási sikert aratva Kínától Latin-Amerikáig minden kontinensen. 2010-ben közös munkájukért elnyerték az olasz Oscar-díjnak megfelelő David di Donatello-díjat.

Bár sosem járt színiiskolába, remek memóriája révén teljes forgatókönyveket tanult meg angolul, anélkül, hogy egy szót is értett volna belőle. Óriási fejadagját a sporttal leállva is tartotta, így rövid idő alatt 98-ról 150 kilóra hízott, azonban ez a 194 centis magassággal párosulva kimondottan előnyére vált a szerepeinél. Állítólag viccesnek találta, hogy robusztus termete ellenére Bud (angolul rügy, bimbó) néven szólítják. Sportolói múltja a pluszkilók ellenére is kiváló kondíciót biztosított számára, kaszkadőrt például szinte soha nem fogadott el. S hogy mi volt a sikerének a titka? Fia, Giuseppe szerint az, hogy a bunyó és az óriási pofonok csattanása ellenére filmjeiben nem volt tényleges erőszak, legfeljebb a gonoszok néhány foga potyogott ki, mindenki derültségére.

Saját bevallása alapján filmjei lényege, hogy segítsünk a gyengéken és tegyünk igazságot. Ezt egész életében szívvel-lélekkel – és teljes erőből – játszotta, amiért még komoly szerepeket is visszautasított. Többek között Fellini ajánlatát: a Satyricon Trimalchiójaként meztelenül kellett volna ücsörögjön egy kádban, aminek már a gondolatától is zavarba jött. Bolondnak nézték vagy sem, inkább játszotta Piedone vagy Banános Joe szerepét. Utóbbit szerette állítólag a legjobban a filmjei közül, a forgatókönyvét, dialógusait és betétdalát is ő írta. A Nincs kettő négy nélkül érdekessége, hogy Terence Hill-lel igazán magukat hozzák, saját hobbijaik köszönnek vissza a vászonról, Bud Spencer például szaxofonozik. Ráadásul ugyanannyit kapnak a filmbeli főszerepért, mint amennyit a két szereplőnek ígérnek a film elején (1-1 millió dollárt). 

1985-ben váltak ketté az útjaik, abból az egyszerű okból, hogy Spencer már nem bírta az iramot a tíz évvel fiatalabb Hill-lel. Helyette megalapította saját légitársaságát, a Mistral Airt, melyet eladva vett egy gyermekruhákat gyártó textilüzemet, valamint beindította saját étteremláncát Bud Food néven. Utoljára 1994-ben vállaltak még egy közös szereplést a Bunyó karácsonyig forgatásán, ezután végleg különváltak, és már csak szólóban szerepeltek filmeken, de legjobb barátokként tekintettek egymásra. 2005-ben a politikai pályával is megpróbálkozott, de utóbb nem bánta, hogy ebben nem volt sikeres. Helyette inkább önéletrajzi könyveit írta (Különben dühbe jövök; 80 év alatt a Föld körül), valamint főzőműsorral és zenéléssel múlatta az időt.

Nagy szív, nagy étvágy

Az élet és az étel szeretete számára egymás nélkül nem létezhetett, 85 évesen bevallotta, hogy életének mottója: „a hagymás bab mindenekfelett áll”. Nemcsak a filmekben, hanem a valóságban is nagy kedvence volt ez az egyszerű étel. A filmforgatások alatt mindannyiszor meg kellett tölteni a tányérját, ha egy jelenetet újra felvettek. „Volt, hogy hússzor töltötték újra, akkor is, ha csak egy kanállal ettem belőle”– mesélt a kulisszatitkokról egy ízben. Önéletrajzi könyvében úgy fogalmaz, biztos benne, hogy a hetvenes-nyolcvanas években páros alakításuknak hatására jelentősen megemelkedett a világon a bab és a csirke fogyasztása. Megesett, hogy egy pincértől az étlapot kérte, és amikor kezébe nyomták, közölte, ő nem a listára, hanem az összes fogásra gondolt. Megfogalmazása szerint „gondolkodni és létezni csak akkor tudok, ha jóllakott vagyok”. Időnként azért a fogyókúrát is kipróbálta, de hamar feladta, például azért, mert előírták, hogy csak vizet ihat…

Elmondása szerint az öregedésre sosem gondolt, inkább csak arra, mi történik holnap. Amíg élt, igazi olaszként élvezte az életet. Hívőnek tartotta magát, és úgy vélte, a hit segíti át a nehézségeken. 1974-ben rosszindulatú daganatot távolítottak el a veséjéből, egy filmforgatáson pedig elesett, és

60 öltéssel kellett összevarrni a sebét. Ugyan többször halálhírét keltették, ám ő mindannyiszor nevetett, és tovább nevettetett, egészen hétfő estig. Fia, Giuseppe Pedersoli jelentette be halálhírét. Nem szenvedett, csendesen ment el. Mielőtt eltávozott, utolsó szava ez volt: „Köszönöm!”

Filmajánló

* Kincs, ami nincs
* Különben dühbe jövünk
* És megint dühbe jövünk
* Akit buldózernek hívtak 
* Az ördög jobb és bal keze 
* Nincs kettő négy nélkül
* Bombajó bokszoló 
* Nyomás utána
* Bűnvadászok
* Banános Joe

Olvasson tovább:

  • Hollywood komponistája - John Williams 85 éves

    Pár hete ünnepelte 85. születésnapját az 5 Oscarral és 50 jelöléssel bíró John Williams, akit a díjak és jelölések számában csak Walt Disney előzött meg a valaha élt filmes alkotók közül.
  • Henry Ford, a korszakváltó

    Hetven évvel ezelőtt halt meg Henry Ford, aki a legendássá vált T-modellel „négy kerékre ültette” Amerikát. A Bádog Böskének (Tin Lizzy) is becézett népautóból, amelynek tervezője a makói származású Galamb József volt, több mint 15 milliót adtak el.
  • Az önkéntes száműzött

    „Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot.