Kereső toggle

Egy csodálatos magyar elme

Neumann János

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha egyszer egy méltó épületben megnyílna a magyar világhírességek Pantheonja – vagy legalább arcképcsarnoka –, Neumann Jánosnak ott tekintélyes helye lenne. A csodagyerek matematikus és természettudós elméjének lenyomata ott van szinte mindenben, aminek atomenergiához és számítógépekhez köze van. A magyar tudós a mai digitális világ egyik magalapozója volt, szellemi tőkéje hozzájárult a csúcstechnológiát évtizedekig uraló Szilícium-völgy sikeréhez is.

Több világhírű magyar tudóshoz hasonlóan az 1904-ben született Neumann is a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanult. A mindmáig páratlanul termékeny műhelyből egy „sorozat” ragyogó elme (majd világhírű természettudós) indult útnak – hogy többnyire természettudósi zsenialitásukat a szűknek bizonyult hazából kiröppenve Nyugat-Európában, és még inkább az Egyesült Államokban tegyék idővel közkinccsé. Jellemzően azonban tudásuk legjavából előbb a befogadó állam részesült – kiemelt módon az USA hadiipara.

A Fasori Gimnázium sikeréhez persze tanárok kellettek, mégpedig olyan meghatározó személyiségek, mint a nagyszerű tehetségek felfedezője és mentora, Rátz László, a mindmáig legendás „Rátz tanár úr”, akiről elnevezett életműdíjat a legkiválóbb matematika-, fizika-, kémia- és biológiatanároknak szokás átadni ünnepi napokon. Az pedig, hogy e kitüntetés a kitűnő reáltanárok életművét valósággal megkoronázza, nem keveset jelez a névadójáról. Rátz tanár úr a kis Neumann Jancsi tehetségét biztosan felismerve, fontosnak tartotta felkeresni az elméleti matematikát nem épp a leghasznosabb ágazatnak vélő bankár apát, Neumann Miksát – és a nagypolgári család belvárosi otthonában magánórákat adott neki. Minden fizetség nélkül. Ez a befektetetése viszont igen gazdag gyümölcsöket hozott később az egész emberiség számára.

Bizonyára Rátz tanár úr látogatásai előtt is felfigyeltek odahaza Jancsi egyedi adottságaira, hiszen a nyolcjegyű számok fejben összeszorzása viszonylag ritka jelenség kisiskolás korúaknál. A Pécsről a fővárosba költöző Neumann család fejének a király szolgálataiért nemesi címet adományozott, az elsőszülött Jancsi tízéves korában. Ez hát az utóbb külföldön használt John von Neumann névben a középső tag eredete. Neumann Miksa tipikus alakja volt annak a Napfény íze című filmben is láttatott monarchiabeli iparos-kereskedő zsidóságnak, aki valódi hazát talált a „boldog békeidők”-ben – átmenetileg – befogadó légkörben, és őszintén kész volt e haza javait gyarapítani. Emellett gondot fordított rá, hogy gyermekei több nyelven beszéljenek, és a klasszikus humán tudást is magában foglaló széles körű műveltséggel bírjanak. Nos, ez az apa vitte el fiát az akkor külföldön (Aachen) tanító neves természettudóshoz, Kármán Tódorhoz abban a reményben, hogy a professzor végre lebeszéli a szerinte pénzügyekhez képest reménytelen matematikusi pályáról. Kármán elbeszélgetett a 17 éves fiúval, aki már az absztrakt matematika igen mély problémáit tanulmányozta, például a „különböző végteleneket” – jelentsen itt ez az e sorokat író, de alighanem a többségi olvasó számára is sajnos nem többet a misztikus borzongásnál…

Kármán viszont azonnal meglátta a rendkívüli tehetséget, és egy okos húzással kompromisszumot ajánlott. Legyen a fiúból vegyészmérnök, és emellett, mintegy hobbiból hadd merüljön el továbbra is a számára kedves matematikában. Az ifjú Neumann ingázó életmódra váltott tehát Zürich és Budapest egyetemei között; előbbiben vegyészmérnöki diplomát, utóbbiban matematika doktori címet szerzett. Ezután, a hírneves Göttingeni Egyetemre került, ami a század húszas éveiben talán a legígéretesebb szellemi műhelynek számított a reáltudományok terén.

E falak közt született meg a kvantumfizika, Heisenberg vetélkedett Schrödingerrel a maguk külön-külön is korszakos atomelméletei miatt. Az itteni légkört „szívta be” egyebek közt Oppenheimer, Teller Ede és Wigner Jenő is, akik majd e tudást és hozzá saját tehetségüket – a nácizmus felemelkedése miatt – nem sokkal később az Egyesült Államokba menekítik át.

Bár Hitler csak három év múlva kerül hatalomra, a légkör fokozatos durvulását érezve Neumann már 1930-ban Amerikába hajózik, és friss házasként a Princeton Egyetem egyik tekintélyes műhelyének (Magasabb Tudományok Intézet) legifjabb professzora lesz. Európából pár dolog azért hiányzik. Például a kávéházak eszmecserékben dús hangulata, amit az emigránsok baráti összejövetelekkel pótolnak. Ezeken a partikon tanul meg pókerezni, majd nem mellesleg lefekteti a matematikai játékelmélet alapját – ami egy, utóbb több Nobel-díjast termő önálló tudományággá fejlődött valahol a valószínűség-számítás, a közgazdaságtan és a társadalompszichológia között. Nagyobb ismertséget e terület az Egy csodálatos elme című film miatt nyert, amelyben a játékelmélet egy ágazatáért (a magyar Harsányi Jánossal együtt) 1994-ben Nobel-díjat kapott John Nash professzort Russel Crowe alakította igazán parádésan.

Bár Neumann János matematikai zsenialitása több reáltudományba beáramolva egész sor világraszóló felfedezést eredményezett, neve leginkább a számítógépekkel forrt össze. Mechanikus (tárcsás) számítógépek már léteztek ugyan, ezek azonban mai fogalmaink szerint inkább nehézkes számológépeknek tekinthetők, néha szobanagyságuk ellenére. Az egyik ilyen neves előd az IBM mechanikus, lyukkártyás számológépe volt, amit már az 1890-es népszámlálás adatainak összesítésénél használtak. Neumann idejében már dolgoztak a nem mechanikusan, hanem vákuumcsövekben mozgó elektronok segítségével számításokat végző gépeken is, mint például az ENIAC, amivel a magyar matematikus 1944-ben találkozott Philadelphiában. Ez a számítógép már másodpercek alatt differenciálszámításokat végzett el, de a következő művelet előtti beállítása (újradugaszolása) negyedórát vett igénybe. Neumann nagy ötlete az volt, hogy magát a programot is a gépben tárolják – amivel a mai számítógépek operációs rendszereit előlegezte meg. Így születtek meg a „Neumann-féle” számítógépek, tehát lényegében az összes mai számítógép működési módszere Neumanntól ered. A számítógépekhez fizikailag úgy került közel, hogy a hadsereg felkérésére (tőlük egyébként hadnagyi rangot is kapott) a víz alatti robbantások lökéshullámait számolta ki, mely számítások a tengeralattjárók elleni harchoz váltak szükségessé. 

Más, a nácizmus miatt Amerikába emigráló európai tudósokhoz hasonlóan Neumann is kapcsolatba került az atomenergiával, és annak használatát fordulópontként értelmezte – a teljes emberiség számára. A hidegháború idején részt vett egy újfajta atombomba kifejlesztésén, a hidrogénbomba tervezésénél azonban közvetlenül már nem dolgozott; „számítógépei” annál inkább.

És itt álljunk meg egy pillanatra. Hiszen az atombomba-fejlesztő fizikusokról kialakult képet számos negatív kulturális minta befolyásolja a mai napig – Dürrenmatt Fizikusok című darabjától a popzenész Sting hidegháborús hangulatú daláig (Russians). Az amerikai hadikutatásokba bekapcsolódó kiváló európai matematikusok és fizikusok viszont sosem fantáziáltak egy lehetséges termonukleáris világpusztításról. Mivel csaknem valamennyien egy fenevad állam (a nácizmus) miatt kerestek új hazát, hittek abban, hogy egy másfajta totális elnyomás, a szovjet kommunizmus terjedésével szemben a nukleáris elrettentés az egyedüli hathatós megoldás. Ezt például a sokszor „héjaként” emlegetett Teller Ede így fogalmazta meg: „Béke kell! De a békének nemcsak az a föltétele, hogy ne ismerjük a fegyvereket, hanem az, hogy a fegyvereket nagyon jól ismerjük, és a jól ismert fegyvereket ne használjuk! Mert akkor tudjuk elérni, hogy azt senki ne használja”. Neumann sziporkázó tudását a feszült nagyhatalmi játszmában az említett játékelmélet mestereként is igényelték az USA tábornokai. 1956-ban, amikor már súlyos beteg volt, olyan katonai szimulációs programokért fordultak hozzá, amelyek a világtörténelem további menetét befolyásolták, így, közvetve, a mi mostani életünket is. A koreai háború idején ugyanis az amerikai hadsereg kis híján megtámadta Kínát, ám a várható következmények ügyében stratégiai számításokat kértek Neumanntól, aki el is készítette azokat. Miután Neumann számításai nyilvánvalóvá tették, hogy a várható nyereségek nem állnak arányban a becsült veszteségekkel, McArthur tábornok elállt a tervétől. Így a támadás és vele a harmadik világháború – mindannyiunk örömére – elmaradt.

A magyar matematikusnak az élet egészen más területeire is voltak „képletei”. Foglalkoztatta például az időjárás-előrejelzés, izgatta az a lehetséges matematikai modell, melynek felállítása révén megértjük a légkör dinamikáját, sőt, azon tűnődött, hogyan lehetséges az emberiség javára fordítani az egyre hektikusabb időjárást. Érezve halála közeledtét, Istenhez fordult. „Isten valószínűleg létezik. Vele sok minden egyszerűbben magyarázható, mint nélküle” – írta valamikor az utolsó napjaiban.

A Lipótvárosban született Neumann János Washingtonban halt meg 1957-ben. Nevét holdkráter és kisbolygó őrzi; munkássága alapján a tekintélyes Financial Times az évszázad emberének nevezte. Számára bizonyára mégis fontosabb egy amerikai munkatársának a feltételezése: „Ha Johnny ott van, ahová hite szerint készült, hogy megy, akkor ott most biztosan nagyon érdekes beszélgetések folynak.”

Olvasson tovább: