Kereső toggle

A kalandor írólegenda

100 éve hunyt el Jack London

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nagy amerikai író idén  140 éve született és 100 éve halt meg. Életének 40 éve legalább olyan mozgalmasan telt, mintha egyik regényét olvasnánk. Ma is világszerte olvassák a könyveit, melyek egyszerre ígérnek izgalmas kalandokat, önéletrajzi ihletésű anekdotákat és hű társadalomábrázolást. Vele kezdődött az amerikai szépirodalom, ő hatott többek között George Orwellre is. Jack London mind a nyomorból való kitörését, mind világsikerét híres kalandvágyának, elszánt kitartásának és a betűk, illetve az olvasás iránti szenvedélyének köszönheti.

A világhírű írólegenda John Griffith Chaney néven született San Franciscóban 1876. január 12-én. Szülővárosának ő maga a közeli Oakland nevű kisvárost tekintette, első emlékei oda kötődtek. Az amerikai fiú vér szerint egy előkelő angol nemesi családból származott, így ha John nevű ükapja nem költözik Amerikába, valószínűleg Sir Jack Londonnak hívták volna. Apja jól kereső vándorasztrológus, anyja pedig ismert zenetanár, de még ismertebb spiritiszta volt, kettejük kiforratlan kapcsolata nem sokkal fiuk születése után véget is ért.

Anyja, Flora Wellman hamarosan egy John London nevű, kétgyermekes özvegy férfihez ment feleségül. John az iskolába kerülve vette fel új vezetéknevét, a Jack keresztnevet pedig maga választotta később. Nevelőapja fontosnak tartotta az iskoláztatását, sőt, ő szoktatta a fiút az olvasásra is, mostohanővérei pedig könnyelmű anyja helyett is gondját viselték.

Amikor az idősödő London betegeskedni kezdett, a vállalkozó szellemű anya a család megmentése érdekében túl nagy fába vágta fejszéjét: egy nagy panziót vásárolt, ami gyorsan tönkre is ment. Az eltartásuk terhe így a 13 éves Jack Londonra hárult: az iskolából emiatt kimaradó fiú egy konzervgyárban kezdett robotolni, napi 12–18 órában.

Az ifjú Jackben az olvasás tartotta a lelket: hazaadott keresményéből centenként gyűjtögetett egy saját csónakra, melyben vasárnaponként majd nyugodtan olvashat. Bár gyakran annyira túlvállalta magát, hogy 36 órát dolgozott megszakítás nélkül, olvasni mindig maradt ideje, és a helyi könyvtárak rendszeres látogatója volt. Egy ismert művésszé váló parasztfiúról szóló regényben saját sorsát vélte felfedezni, és ekkortól kezdett világhírről álmodozni.

Kitörés a mélyszegénységből

Kitörési lehetőségként az egyik legveszélyesebb kenyérkeresési módot találta meg: kölcsönből vásárolt egy bárkát, és osztrigakalóznak állt, vagyis az akkor is igen drága osztrigát lopta el és értékesítette tovább.

A konzervgyári fizetésével össze sem hasonlítható fizetség közeli ismeretségbe hozta John Barleycornnal, vagyis az alkohollal – ezzel a címmel később regény is írt. Egyszer teljesen részegen a tengerbe vetette magát, az utolsó pillanatban mentette ki két halász.

Ezt követően is a tengerhez kötődő munkákat vállalt: volt halászőr, hajósinas, majd hogy alkoholmegvonásra kényszerítse magát, matróz lett egy fókavadászhajón. Napközben két ember munkáját végezte, éjszakánként az ágyába szerelt lámpa fényénél olvasott titokban. A fókavadászat során jutott el először Korea partjaira, majd Japánba is, ahol átélt egy tájfunt.

Hazaérve, mikor meglátta, hogy egy újságnál pályázatot tűztek ki úti élmények megírására, Tájfun Japán partjainál címmel ő is beadott egy élménybeszámolót, amellyel első díjat nyert. Még nem volt 19 éves, de tudta, hogy író lesz.

Bár további írásai egyelőre nem találtak közönségre, Jack szorgalmasan írt, és kereste a kínálkozó lehetőségeket. Előfordult, hogy egy kisvárosban, ahol nagy volt a munkanélküliség, és neki sem tudtak állást biztosítani, a fiatal fiú megkereste a hozzá hasonló vagány, munkanélküli férfiakat, majd rávette őket, hogy vonuljanak fel Washingtonba, és követeljék a hatóságoktól, hogy segítsenek rajtuk. A feltűnő akció két fontos eredménnyel járt: a hatóságok hoztak néhány intézkedést az alkalmi munkák számának gyarapítása érdekében, valamint London kapcsolatba került a szocializmus eszméjével. Az éppen kibontakozó mozgalom vezetői a sikeres tüntetés láttán azt hitték, hogy a fiatal fiú egy jövendő szocialista népvezér. Jack ekkor pótolta „hiányosságát”: az utópiáktól a marxizmusig, a polgári társadalomtudománytól az anarchistákig mindent összeolvasott, és ezek nagyban befolyásolták későbbi társadalomszemléletét és írásait.

A vadon szava

Első híressé vált regénye, A vadon szava is a társadalom különböző rétegeinek alakjait mutatja be, egy kutya hányattatott sorsán keresztül. A regény világsiker lett, Európára is nagy hatást gyakorolt, minden nagyobb nyelvre lefordították. A könyv hitelességének és érzékletes leírásainak alapját London alaszkai aranykereső élményei biztosították. Megannyi kaland után aranyat nem, regénytémát viszont annál többet talált. Alaszkai útjából az ott szerzett skorbut és az otthon hagyott szerelem vagy annak hitt érzés szólította haza: Jack hamar rájött, hogy nem a lányba szerelmes, hanem az általa elérni vágyott nyugalom eszméjébe. Ennek történetét Martin Eden című önéletrajzi regényében meséli el, amely világirodalmi rangra emelte őt.

Egy másik lánynak sikerült annyira magába bolondítania, hogy Jack csalódottságában, bosszúból elvett feleségül egy Bessie Maddern nevű hölgyet, akitől ugyan két lánya is született, valójában azonban semmi köze nem volt hozzá. Házassága idején nem is igazán élt otthon, külföldi tájakon kalandozott haditudósítóként – majd néhány év után el is vált. Egy évvel később az immár sikeres író újra megnősült. Charmian Kittredge már nem Jack szerelemről alkotott ábrándképe volt, hanem valódi lelki társa. Ekkor vette meg Glen Ellenben farmját, amely tökéletes otthont jelentett számára, még a földművelést is megkedvelte. Innen indultak hosszú hajóútjaikra, amelyek során eljutottak többek között a Hawaii-szigetekre és Ausztráliába is.

Romló egészség

A nyugalmasabb életvitel ellenére egészsége már rohamosan romlott, ekkor fizette meg fiatal éveinek életmódját. Ezt követte a következő komoly nehézség: a birtok csődbe ment, Londonéknak komoly anyagi gondjaik lettek. Az egykor izmos, matrózalkatú férfi újra inni kezdett, meghízott, reumás lett, és állandó vesegondok kínozták, ami miatt morfiumot is szedett.

Élete vége felé rossz egészsége és anyagi nehézségei mellett a politika terén is újabb csalódás érte: úgy tapasztalta, hogy a szocialista párt nem küzd igazán a szegények érdekében. Kilépett a pártból, de még azokkal is összeveszett, akik támogatták ebben a döntésében. Élete végén megmutatta, hogy kutyatörténetekben még mindig utánozhatatlan: Az éneklő kutya és A beszélő kutya című regényei a reménykedés és a sivár valóság izgalmas kontrasztját mutatják be a négylábúak és gazdáik sorsán keresztül.

Jack London földesúri házában halt meg 1916. november 22-én, mindössze 40 éves korában, morfiumtúladagolásban. Máig vitatott, hogy szándékosan követett-e el öngyilkosságot. Ezt támasztja alá a Martin Eden és a Tengeri farkas befejezése: ezekben az önéletrajzi ihletésű regényeiben a főhős mindenből kiábrándulva öngyilkos lesz. A hírt megdöbbenve fogadták London kortársai, hiszen ekkorra befutott, világhírű író volt.

Műveiből már életében filmeket kezdtek forgatni, kettőben szerepelt is, emellett ifjúsági filmeket, sorozatokat is alapoztak regényeire. A világirodalomra, elsősorban az amerikai irodalomra gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen, és a magyar irodalmi életet sem hagyta hidegen munkássága. A Nyugat egyik 1925-ös lapszámában így fogalmazták meg az író életének, munkásságának titkát: „Jack Londonban egy termeszhangya energiája lakott.”

Életének saját regényébe illő kalandos történetét felesége, Charmian dolgozta fel The Book of Jack London címmel, és a könyv alapján 1943-ban filmet is forgattak.

Olvasson tovább: