Kereső toggle

A hamburger császára

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Sehol sem kapható egy jóízű hamburger” - panaszkodott Dave Thomas anno, majd megalapította az első éttermét, amelyet nyolcéves lányáról nevezett el. A Wendy’s azóta több ezer éttermet működtet, franchise rendszerben. Dave Thomas (1932-2002) hagyatékát azonban nemcsak az óriási, szögletes húspogácsákkal teletömött hamburgerek fémjelzik, hanem az árván maradt gyermekek örökbefogadását elősegítő, és ma is működő Dave Thomas Foundation for Adoption alapítvány is.

David Thomas gyerekkora születésétől fogva hányatottnak bizonyult. Anyját nem ismerte, s hathetes csecsemőként került New Jersey államból Michiganbe, ahol Rex és Auleva Thomas örökbe fogadták. Ötéves korában örökbefogadó anyja meghalt, s tízéves koráig még két mostohaanya elköltözését kellett megérnie. Rex, az apa szüntelenül úton volt, hogy munkát találjon. Végül a megboldogult Auleva édesanyja, Minnie Sinclair mint „legközelebbi rokon” vette a szárnyai alá. Tőle tanulta meg azt az alapelvet, hogy „a kemény munka jót tesz a léleknek, és távol tartja az önsajnálatot, mert nem hagy rá időt”.

Rexnek, az apának nem sok ideje maradt az örökbefogadott fiára, azonban gyakran látogattak el olyan kis éttermekbe, ahol kiváló hamburgereket fogyaszthattak. Dave rendkívül élvezte ezeket az alkalmakat, és csodálkozva figyelte, hogy a közös étkezés miként hozza össze a családokat. Nyolcéves korában már arról álmodozott, hogy egyszer majd a világ legjobb éttermével lepi meg a világot: a legjobb ételekkel, a legkiválóbb alkalmazottakkal, s ő pedig a legjobb főnök lesz, akit mindenki kedvel. Affinitása a munkához már tizenkét éves korában megmutatkozott, élelmiszereket szállított, majd csaposfiú lett, de végül mindkét munkahelyén nézeteltérései keletkeztek, és kirúgták. „Soha nem viszed semmire” – korholta főnöke az elbocsátott csaposfiút, akiről kiderült, hogy idősebbnek adta ki magát, hogy elvállalhassa az állást.

Ő azonban úgy döntött, hogy soha nem adja fel. „Semmi sem jön létre kemény munka nélkül” – fogalmazta meg akkori elszántságát. Ezután egy családi vállalkozásban, a knoxville-i Regas Étteremben folytatta, több sikerrel. Hamarosan Fort Wayne-be (Indiana állam) költöztek, ott pedig a Hobby House Étteremhez került, pincérsegédnek. Mindent megfigyelt, mindent megjegyzett, főleg a konyhát, mint akinek szüksége lesz minden tapasztalatra. Amikor családja a városból továbbköltözött, Dave 15 évesen úgy döntött, hogy marad Fort Wayne-ben, és tovább dolgozik álmai megvalósításán. Abbahagyta az iskolát (amit később nagyon megbánt), és teljes idejében az éttermi feladataira koncentrált. Az 1950-ben kitört koreai háborúban az amerikai csapatok élelmiszer-ellátásában szolgált, s 2000 katona étkezéséért volt felelős, leszerelése után pedig ismét Fort Wayne-ben folytatta. S mit ad a sors? A már jól ismert étteremben megakadt a szeme egy csinos felszolgálólányon, akit hamarosan feleségül vett. Nem sokkal ezután, az 1950-es évek közepén éppen ebbe a városba érkezett a Kentucky Fried Chicken (KFC) alapítója, Harland Sanders, hogy franchise rendszerű éttermeket nyisson. Dave jó kapcsolatba került vele, s ifjú házasként bekerült a „csirkebizniszbe”, amely hozzásegítette a saját egzisztenciájának megteremtéséhez. Új ötletekkel állt elő, és sikert sikerre halmozott. Végül 1968-ban kiszállt a közös üzletből, s eladta részesedését az alapítónak több mint 1,5 millió dollárért. Pénz és tapasztalat mind megvolt ahhoz, hogy elindítsa a saját vállalkozását.

A mi receptünk a minőség

Elérkezett a nagy nap, amikor 1969 novemberében Columbusban (Ohio állam) megnyitotta saját éttermét, a Wendy’st. Az elnevezést negyedik lánya, Melinda becenevéről kapta az étterem. „A mi receptünk a minőség” szlogen jegyében fagyasztott hús helyett friss húst használtak fel, s mind az ételek, mind a kiszolgálás területén magasra tették a mércét. Termékinnovációban hamarosan vezető helyre került a Dave irányítása alatt lévő vállalkozás, az elkövetkezendő években pedig több mint 1000 Wendy’s nyílt az Egyesült Államokban, franchise rendszerben. Egyedülálló újítás volt a salátabár, vagy éppen a 99 centért kínált „Legjobb áru menü”.

A sikert különböző díjak követték.

Dave gyakorlati ember, afféle „földön járó” típus volt, s ezt nem is rejtette véka alá. Mint hiteles tanú, a Wendy’s-reklámok főszereplőjévé vált 1989-től. Népszerűsége csúcsokat döntött: az USA lakosainak 90 százaléka előtt ismertté vált, s a reklámok stílusa amolyan népi hőssé avatta az Egyesült Álla-mokban. Rendszeresen előadást tartott egyetemistáknak, üzletembereknek vagy médiaszakembereknek a kisvállalkozásról, a közösségi munkáról és a sikerről, amelynek titka Dave szerint a kitartás, az égő vágy, hogy elérjük a célt és a szenvedélyes, odaadó munka. „Ezek a tényezők tartották fenn bennem a motivációt. (...) Egyszerűen hangzik, és valóban az is” – fogalmazott. A legnépszerűbb amerikai talkshow-kban is feltűnt (Today Show, Good Morning America, Larry King Live, The Oprah Winfrey Show stb.), mert mindenki tudni akarta a sikereinek titkát.

„A profit nem egy piszkos szó. Mindnyájan arról beszélünk, hogyan valósítsuk meg álmainkat, miként érjük el céljainkat. Ne feledjük azonban, hogy a profit visz el minket oda. A profit az üzletben a kiterjedést, a növekedést, a lehetőségeket foglalja magában. Azt is jelenti, hogy a hasznot megoszthatjuk a csapattársainkkal és a közösséggel. A profit sikert jelent, a siker pedig azt, hogy osztozunk másokkal” – fogalmazott.

Úgy gondolta, hogy minden embernek, akibe a társadalom már befektetett, vissza kell forgatnia a hasznot. S mivel ő maga is örökbefogadott fiú volt, ismertségét arra is felhasználta, hogy népszerűsítse az örökbefogadást. „Minden gyermek megérdemel egy stabil otthont és egy szerető családot” – vált ismertté a tőle származó mondás, amely nem szállt el üresen: 1992-ben létrehozta az örökbefogadást támogató alapítványát (Dave Thomas

Foundation for Adoption). Aktivitása kivívta idősebb Bush elnök elismerését is, aki az örökbefogadással kapcsolatos ügyek „nemzeti szóvivőjének” nevezte őt. A Clinton-kormányzat alatt pedig elérte, hogy az állam 5000 dolláros adókedvezménnyel támogasson minden egyes örökbefogadást.

S mivel a fiatalok előtt tanulmányi téren sem akart rossz példa lenni, 1993-ban – 61 évesen – megszerezte az érettségi bizonyítványát, de emellett egyetemi programokat is indított. Egészsége azonban megromlott, s 2002-ben, Floridában halt meg. Egy évre rá poszthumusz megkapta a polgári személyeknek adható legnagyobb amerikai kitüntetést, az Elnöki Szabadság Érdemérmet.

Hírességek nehéz gyerekkora

Bill Clinton, az USA elnöke. Apja halála után nagyszülei nevelték fel. Tizenöt éves korában vette fel mostohaapja nevét.
Gerald Ford, az USA elnöke. Kétéves korától mostohaapja nevelte.
Nancy Reagan First Lady, USA. Éveken át nagynénje és nagybátyja nevelte, majd nyolcévesen örökbe fogadták.
Ingrid Bergman színész. Fiatalon elvesztette szüleit, nagybátyja és nagynénje nevelte.
Marilyn Monroe színész. Nevelőszülők, családi barátok, nagynénjei és nagybátyjai nevelték.
Richard Burton színész. Nővére és annak férje nevelték, mert kétéves kora előtt meghalt az édesanyja.
Edgar Allan Poe költő. Édesanyja meghalt, apja elhagyta, s kétéves korától nevelőszülőkhöz került.
Lev Tolsztoj író. Szülei korán meghaltak, fiatal korától kezdve a rokonok nevelték.
John Lennon, a Beatles együttes vezetője. Ötéves korától anyai nagynénje és nagybátyja nevelte, miután apja elhagyta családját, és anyja is lemondott róla.
Louis Armstrong, a dzsessztörténet egyik legnagyobb alakja. Szülei fiatalon elhagyták, nagymamája, nagybátyja és nevelőszülők viseltek gondot rá.
Eric Clapton, a rock-korszak egyik legnagyobb hatású, Grammy-díjas gitárosa. Nagyszüleiről azt gondolta, hogy ők a szülei, valóságos édesanyját pedig – aki tizenhat évesen szülte – a nővérének vélte.
Steve Jobs, az Apple elnöke. Születésekor rögtön örökbe fogadták.
James Robison, a LIFE Outreach International alapítója, evangélista. Anyját megerőszakolták, orvosa azonban nem volt hajlandó végrehajtani a kért abortuszt. Újsághirdetés útján találtak számára nevelőszülőket.
Israel Houghton, a Lakewood gyülekezet Grammy-díjas dicséretvezetője. Anyja tizenhét évesen esett teherbe, majd elmenekült az abortusz elől. Miután az anya keresztény hitre tért, fiát is ebben a szellemben nevelte.

Olvasson tovább: