Kereső toggle

Csodavárók kijózanítása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Töretlen népszerűségnek örvendenek a különféle diéták, a média időnként felkap egy-egy slágernövényt, mely gyógyír minden kínra, és persze mindig van aktuális szörnyűség is, amitől retteghetünk, és azonnal megoszthatjuk a közösségi médiában. Meleg Sándor, az Alimento blog dietetikus szerzője a gyorsan terjedő, de hamis információk alapos cáfolatát, a táplálkozással kapcsolatos tudományos ismeretterjesztést tűzte zászlajára.

Több olyan blogot ismerek, amely a tiédhez hasonló célt tűzte ki maga elé. Miért érezted mégis szükségét egy újabb felvilágosító felület létrehozásának? 

– Míg számos médiafelületen kontroll nélkül áramlanak a hibás, megtévesztő információk az egészséges étrendet, életmódot illetően, az ezzel szemben képzett „ellensúly” nagyon kevés. Ilyen például a Szkeptikus, a Ködpiszkáló, vagy a Védőoltás blog. A dietetikus és laikus barátokkal beszélgetve merült fel az ötlet, hogy egy tematikus blogban, az életmód és étrendi témákra fókuszálva tegyünk valamit a hiteles információk terjesztéséért. A cikkekben törekszem arra, hogy egy-egy témában a korrekt kritika mellett ne vesszen el a műfaj adta olvasmányosság, s legyen némi szórakoztatóértéke is az írásoknak.

Mi lehet az oka annak, hogy a figyelmetlenségből vagy éppen szándékosan megtévesztő információk ennyire gyorsan tudnak terjedni?

– Rendkívül összetett jelenségről van szó. Az alternatív irányzatok kommunikációja manipulatív, leegyszerűsíti a dolgokat, kénye-kedve szerint válogatja a tényeket, saját helyzetét a hagyományos orvoslással szemben határozza meg, mintha reális alternatíva lenne. A kommunikáció erősen épít az állítólagosan gyógyult betegek anekdotikus történeteire; tekintélyként, mintaként celebeket használnak fel; nagyon jól kiaknázzák a tömeghatást, amikor x millió eladott példányra hivatkoznak; és nem utolsósorban gyakran reményvesztett, beteg emberek számára csillantják meg a felépülés lehetőségét. Ráadásul a populáris média minden szegletében jelen vannak.

Amit elmondtál, az a szolgáltatói vagy a forgalmazói oldalt jellemzi. A felhasználói oldalról mire vezethető vissza az ilyen információkra való fogékonyság?

– Hasonlóan széles a spektrum. Vannak reménykereső emberek, akik jóhiszeműen elfogadják a csoda ígéretét, és vannak meggyőződésesek, akiknek a világszemlélete harmonizál az alternatív irányzatok világnézetével. Sokan gondolják, hogy a természettudományos oktatás erősítésével talán javulna a helyzet, de ebben én kételkedem. Nem az ismeretek hiánya a jellemző, hanem azok kritikus gondolkodásban való életszerű alkalmazása. Továbbá vannak jól körülírható pszichés és kulturális jelenségek, amik működtetik ezt az alternatív világot, de ez egy óriási téma.

Hogyan válik a tudományban egy felvetés ténnyé?

– Igen hosszú az út, amíg egy elméleti feltevésből igazolt tény lesz. Vegyünk egy példát! Tegyük fel, hogy az oxigénnel dúsított víz fogyasztása javítja a szervezet oxigénellátottságát. Ezt először lefordítjuk egy kísérleti hipotézissé: feltételezzük, hogy az oxigénes víz fogyasztása emelni fogja a vérben oldott, illetve szállított oxigén mennyiségét. Ezután toborzunk sok-sok embert, akiket véletlenszerűen két csoportra osztunk. Az egyik társaság fogyasztja az oxigénnel dúsított vizet, a másik pedig egyszerű csapvizet kap, ez utóbbi lesz a kontrollcsoport. Úgy szervezzük meg a kísérletet, hogy sem az alanyok, sem a vizsgáló orvosok nem tudják, ki melyik vizet kapja, ettől lesz a vizsgálat „kettős vak”. Ezután jön az érdemi munka: vért veszünk mindegyik személytől, megitatjuk velük a vizet, majd újra vért veszünk és összehasonlítjuk a vér oxigéntartalmára utaló paramétereket. Az oxigénes vizet fogyasztó csoportban ennek a véletlenszerűséget meghaladó módon magasabbnak kellene lennie. Ha nem így van, az még mindig több dolgot jelenthet: cáfolhatja a hipotézist, de az is lehet, hogy rosszul terveztük vagy kiviteleztük a kísérletet. Éppen ezért itt még nincs vége a történetnek. Az eredményektől függetlenül a vizsgálat eredményét publikálni kell, és mivel egy kísérlet nem kísérlet, más munkacsoportoknak is azonos eredménnyel kell elvégezniük a vizsgálatot. Eközben a szakmai közösség is elmondja a véleményét a vizsgálatról, például felhívja a figyelmet a kutatás módszertani hibáira, az eredményt befolyásoló tényezőkre. Végül általában egy-egy összefoglaló tanulmány szokta a különböző vizsgálatok eredményeit összegezni. A példaként felhozott oxigénes víz egy nagyon egyszerű eset, a táplálkozástudományban vizsgált kérdések ma már ennél sokkal összetettebbek, ezért a folyamat hosszú évekig tart és nagyon komoly szakmai vitákat generál. Az alternatív irányzatok jellemző módon nem járják végig ezt az utat, sokszor megelégednek az egyéni sikertörténetek felhalmozásával.

Hogy a vizeknél maradjunk: ugyanez a helyzet a lúgos, deutériumszegény és energetizált vizekkel is?

– A lúgos vagy energetizált vizek csakúgy, mint az oxigénes víz, áltudományos elméletekre épülnek, nem rendelkeznek valós pozitív élettani hatással. A vízben oldott oxigénből semmi nem hasznosul, az energetizált vizek kapcsán előadott, fizikainak mondott magyarázatoknak sincs valóságalapja. A lúgosításról írtam a blogon is, ez gyakorlatilag a hangoztatott formában teljes fikció, a szervezetet nem lehet lúgosítani. A deutérium-szegényített vizek (DDW) esete más, itt léteznek daganatellenes hatást mutató publikációk, de nagyon komoly kétségek vannak a valós terápiás hatást illetően.

Többször vetted górcső alá a paleolit táplálkozást. Pontosan mit állít ez a felfogás?

– Az elmélet szerint bizonyos élelmiszerekhez az emberi fejlődés során nem alkalmazkodtunk, ezért ezek fogyasztása egészségügyi kockázatot jelent. Ide sorolhatók például a gabonafélék, a tejtermékek, a hüvelyesek vagy a magas szénhidráttartalmú élelmiszerek, de a különböző paleolit irányzatok más étrendi irányelveket is beépítenek a rendszerükbe. Összességében egy bonyolult elméleti és gyakorlati rendszerrel állunk szemben. Azt el kell ismerni, hogy a paleolit étrend sok esetben létező problémákra reagál, néhány területen egészen jó eredménnyel, de ettől még az elmélet és a gyakorlat terén is nagyon sok probléma marad. Az egész mozgalom még önmagát keresi, még saját alirányzatai között is kemény ellentét feszül alapvető kérdésekben. Ennek eredménye, hogy a paleolit sok esetben a fennálló egészségügyi rendszerrel szemben határozza meg magát, és sajnálatos módon – talán éppen emiatt – egyre nagyobb teret nyernek a bulvár jellegű megnyilvánulások, áltudományos információk. Azt gondolom, hogy több területen van használható elem a paleolit étrend megközelítésében és eszközeiben, de ez egyre inkább elveszik a köré épülő populáris mozgalomban.

A táplálkozással, fogyókúrákkal kapcsolatban egyébként melyek a leggyakoribb tévhitek?

– A táplálkozás szerepét illetően két véglet létezik, az egyik szerint a táplálkozás nincs érdemi hatással az egészségre, a másik szerint étrendi úton minden gyógyítható. Az alternatív étrendi irányzatok ez utóbbi álláspontra helyezkednek, a legtöbb sikerkönyv azt sugallja, hogy az étrend módosítása könnyű, gyors és tartós életminőség-javulást eredményez. Valóban vannak olyan betegségek, ahol elég látványos eredményeket lehet elérni, de azért ez nem általános.

Hogyan érdemes nekifogni a testsúlycsökkentésnek?

– A legfontosabb egy alapos állapotfelmérés, tisztázni kell, honnan indulunk és hová szeretnénk eljutni. A második dolog, hogy lehetőleg legyen szakember, aki segít és támogat a folyamatban, ne sikerdiétákra, csodaszerekre és könyvekre alapozzunk. A jó fogyókúra mérsékelt, de tartós életmódváltozásra épül, kerüli a drasztikus és intenzív beavatkozásokat, sablonok helyett az egyén szükségleteihez és körülményeihez illeszkedik.

Manapság sokszor marketing hívó-szó a „gluténmentes”. Kell foglalkoznia a gluténnal annak, aki nem lisztérzékeny?

– A gluténérzékenységnek van egy enyhe változata, aminek nincsenek jellegzetes tünetei, de más betegségek kialakulásában fontos szerepet játszhat. A krónikus vérszegénység, elhúzódó, ismeretlen eredetű emésztőszervi panaszok, egyes autoimmun megbetegedések, meddőség mögött állhat gluténérzékenység, mindenképpen érdemes a kivizsgálások során ilyen irányban is gondolkodni. Igazolt lisztérzékenység esetén az étrend változtatásával a tünetekben jelentős javulás érhető el. Óvakodni kell azonban a laikus öndiagnózistól és az önmagunkon folytatott étrendi kísérletezéstől. Nemcsak a glutén tekintetében, hanem bármilyen divatos étkezési megszorítással, tiltással kapcsolatban járjunk utána a tényeknek.

 

Száz kémiai mítosz

Tévedni emberi dolog. El is intézhetnénk ennyivel, ha tévedéseinkért nem mi magunk fizetnénk a számlát. Manapság ezernyi csodamódszer és különféle elméleteket felvonultató weboldal között könnyedén összezavarodhat az átlagos, magyar közoktatáson nevelkedett felhasználó. Szinte magától értetődő például sokaknak, hogy ha megfázás tüneteit észlelik magukon, rohannak a nagyadagú C-vitaminért, miközben klinikai kutatások összegzése alapján a C-vitamin nem csökkenti a megfázás tüneteit. Hasonlóképpen más elméleteket is hajlamosak vagyunk forráskritika nélkül átvenni, s erre rásegít, hogy az interneten annak van „igaza”, aki hangosabb. Jó tehát újra elmélyedni a fizika és a kémia világában, de most már nem a röpdolgozat miatt, hanem a saját életünk és pénztárcánk érdekében. Számtalan tévhitünk közül százat mutat be a négy egyetemi oktató hiánypótló könyve, a Száz kémiai mítosz. Tényleg el lennénk savasodva? Lehetséges méregteleníteni a szervezetet? Minden veszélytelen, ami természetes? Mi újság az ózonlyukkal? Pontosan mit jelentenek az E-számok? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre válaszolnak a szerzők. (Kovács Lajos–Csupor Dezső–Lente Gábor–Gunda Tamás: Száz kémiai mítosz –Tévhitek, félreértések, magyarázatok;  Akadémiai kiadó, 2011)

Olvasson tovább: