Kereső toggle

Dallamok Holstein szeletre

Interjú Szentkirályi Györggyel, az AMEN együttes zeneszerzőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mióta dolgoztok együtt Pajor Tamással?

– Már az 1990-es évek előtt ismertük egymást, amikor még egy szabadság-hegyi, középosztálybeli úri fiú voltam, és a családom azt szerette volna elérni, hogy ügyvéd legyen belőlem. Ebben a közegben nagyon langyosnak éreztem az életemet, s ezen az iskola vagy más dolgok sem tudtak változtatni. Ezért fordultam először az underground világa felé a kilencvenes években, ami az akkori világgal szembeni egyfajta protestálást is jelentett. Ügyvédként biztosan magasabb anyagi szintet tudtam volna biztosítani, hiszen három gyermekem van, azonban a zene segítségével kompromisszumok nélkül meg tudtam őrizni egy olyan belső integritást és függetlenséget, amelyet az anyagi javak önmagukban nem tudtak volna megadni számomra. Sok művész jár hasonló cipőben, nekünk azonban az is a szerencsénk, hogy az értékrendünknek köszönhetően rendezett családi életet élhetünk.

Hol tart most a közös munka?

– Az újabb hanglemez nagyon sok dala már összeállt bennem, ezen kívül a Tamás által említett kuplék kifinomultabb hangszerelésével vagyok elfoglalva. 

Mi a dalszerzés munkafolyamata? Amikor megvan a szöveg, te hozzáírod a dallamot?

– Inkább az a jellemző, hogy vannak kész zenéim úgymond „raktáron”, és azokat nézzük össze a szövegekkel.

És a dallam hogyan születik?

– Sokféle módon. Van úgy, hogy a Tamással való ötletelés nyomán, és van, amikor egészen váratlanul. A kettő ötvözetére példa, amikor egyszer a közös munka során elakadtunk, és Tamás meghívott egy közeli kisvendéglőbe. Egy finom Holsten szelet után rögtön, amint hazaértünk, eljátszottam zongorán a Vége van kész verzióját, ami akkor jutott eszembe.

Sokan járnak kisvendéglőkbe, de nem mindenki tud zenét szerezni Holstein-módra. Az úgymond raktáron lévő zenék hogy jöttek létre?

– A legkülönbözőbb szituációk között, utazás, vásárlás közben, spontán módon. De volt úgy is, hogy álmomban érkezett.

Ilyenkor a bensődben hallasz egy dallamot?

– Igen, és az embernek nagyon óvatosan kell figyelni erre, hogy meg is tudja tartani, máskülönben elúszik a dallam. Ha viszont a felszínre tudom hozni és el tudom dúdolni, akkor felveszem valamilyen hangrögzítőre. Régebben ott volt az ágyam mellett a magnetofon, az utóbbi években inkább gyors kottavázlatokat készítettem. Rengeteg ilyen felvételem van, csak szöveg nélkül.

  Mennyiben hoz változást a verbális üzenet?

– A dalok külön is élvezhetőek, de Tamás szövegeivel együtt a zene egy magasabb minőségbe kerül, amely konkrét üzenetet hordoz. A zene funkciója ebben a közlési folyamatban arra korlátozódik, hogy az emberi lelket megpuhítja, megfelelő érzelmeket és hangulatot áraszt, s így könnyebb befogadni a közlésben megnyilvánuló gondolatot. Ezt azért tartom nélkülözhetetlennek, mert óriási méretű elhülyülés folyik a társadalomban: Orwellből és Huxley-ből könnyen össze lehet rakni a mai kort. Abban a világban, ahol az emberek életcélja a fogyasztási cikkek megszerzése és élvezete, ha valaki frappánsan meg tud fogalmazni egy üzenetet; humoros, érthető, könnyen megjegyezhető formában tudja kipellengérezni a hibákat, azzal a fejekben is elkezd világosságot gyújtani.

Olvasson tovább: