Kereső toggle

Egy csepp segítség

Gézengúz alapítvány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Van egy hely a Megyeri hídon túl, a budakalászi tó „sarkán”, ahol minden a gyerekekről szól. Főleg – de nem kizárólag – sérült gyerekekről. Nincs kórházszag, nincs visszhangos kőfolyosó, nincs zord arcú egyenruhás személyzet, van viszont fűtött, üvegfalú uszoda, tükrös tornaterem, gyerekbarát várókuckó szoptatószobával és akadálymentes mosdóval. Az elsősorban mozgásfejlődésükben kihívásokkal küzdő csecsemők és gyermekek fejlesztésére és rehabilitációjára szolgáló épületben alig akad szabályos négyszög alaprajzú helyiség, a geometriai szabálytalanság azonban mégis harmonikus funkcionális egységet alkot. Ennek a harmóniának a kialakítására törekednek a házban tevékeny- kedők is a hozzájuk forduló családok életében. Ez a hely a Cseppek Háza. A terápiás lehetőségeket tekintve egyedül-állóan komplex központot és országszerte még négy kisebb telephelyet egy kiemelten közhasznú civil szervezet, a Gézengúz Alapítvány működteti. Dr. Schultheisz Judittal, az alapítvány orvos-igazgatójával beszélgettünk a kezdetekről, az eredményekről, az aktuális nehézségekről és a jövőről.

Mindannyiunk életében adódhatnak váratlan fordulatok. Vannak, akiket legyűrnek a nehézségek, és vannak, akik a nehézségeken felülkerekedve mások számára is képesek reményt adni. Hogyan indult a Gézengúz Alapítvány?

– Amikor a négyből a harmadik gyermekem egy traumás szülésből felkarbénulással és oxigénhiánnyal megszületett, óhatatlanul szembesültem azzal, hogy a merev tankönyvi elméletek nem alkalmazhatóak automatikusan a valóságos problémákra. Annak érdekében, hogy a sérülten született gyermekem útját a számára ideális módon egyengessem, muszáj volt elvonatkoztatni bizonyos konvencióktól, attól a közegtől, melyben mindenki kizárólagos módon csak a saját módszerét bálványozta. Ahelyett, hogy ennek a hiúságból és szakmai féltékenységből eredő nyomásnak engedtem volna, az intuíciómat követtem. Ez a szükség hívta életre 1990-ben az alapítványt, ahol azóta már rengeteg sérült gyermeknek sikerült segítséget nyújtanunk. Emellett az érintett lányom élete is megnyugtatóan alakult, családot alapított, és immár a második diplomáján dolgozik.

Talán egy újkeletű divathullámnak köszönhetően az ember jártában-keltében különböző fejlesztőházakba botlik. Mitől különleges a Cseppek Háza és a Gézengúz Alapítvány többi – győri, salgótarjáni, budafoki, óbudai–létesítménye?

– Egyedülállóan komplex diagnosztikai és terápiás ellátást kínálunk a hozzánk fordulóknak, és mindezt egy helyen, összehangoltan. A kezdeti felmérő vizsgálaton például pszichológus, gyógytornász, gyógypedagógus is együttműködik a gyermekneurológussal. Fő jellemzőink a sokoldalúság, a rugalmasság és a nyitottság. Ha hivatalos korai fejlesztőközpontként működnénk, meg lenne kötve a kezünk. Akkor sem több, sem hosszabb, sem más terápiát nem alkalmazhatnánk, mint ahogyan azt a hatályos jogszabály meghatározza. Az állandó változásban lévő állami finanszírozási szabályozás követése mellett és sokszor helyett a tevékenységünket a hozzánk forduló gyerekek és családjaik dinamikusan változó szükségeihez igazítjuk, és a „kirepülésükig” folytatjuk. Törekszünk arra, hogy a hozzánk fordulók ne hulljanak ki az orvosi keretbe foglalt ellátásból, nyomonkövetésből. Célunk, hogy a fogyatékossággal induló gyerekek is megtalálják az egyéni adottságaiknak megfelelő helyüket a társadalomban. A jelenleg átalakulóban lévő hivatalos ellátórendszerben az egyik kora gyermekkori intervenciós minta épp az alapítványunk működési modellje.

Mi működteti a Gézengúz Alapítványt?

– Ahogy az alapítvány felnőtt, sosem terveztük előre a lépéseket, csak mindig meghallottuk az igényt, reagáltunk rá, és a tőlünk telhető módon segítettünk. Ha valaki idelátogat, belepillant a munkánkba, láthatja a munkatársaink elkötelezettségén, a gyerekekhez és egymáshoz való viszonyán, az igényekhez igazodó berendezésünkön, hogy mi a mozgatórugónk. Itt nem nehezedik rá az emberre a stigmatizáltság, a reménytelenség, a kirekesztettség érzése, mert célunk a megértés, hogy közeledjünk egymáshoz, és megérintsük a másikat. Van, akinek ez megtetszik, és csatlakozni kíván a segítő tevékenységünkhöz anyagiakkal, dologi felajánlással, önkéntes munkával vagy kapcsolatrendszere aktivizálásával. Ilyenkor továbbgördül az ügyünk. Vannak fiatalok, akiket gyerekként kezeltünk, és most állásinterjúra jelentkeznek hozzánk. Akkora igény van a tevékenységünkre, ami civil szervezetként nagyon nagy feladat. Öt központunkban naponta körülbelül négyszázötven gyermeket látunk el. Elhivatott, főként nagycsaládos munkatársaink multicégeknél ismerős 100-120 százalékos kihasználtsággal dolgoznak, társadalmi felelősségtől vezérelve szabadidejükben a helyi önkormányzatokkal együttműködve időnként térítésmentes lakossági szűrőkampányt végeznek. Részt veszünk gyógytornászok, gyógypedagógusok, szakorvosok graduális és posztgraduális képzésében, helyet biztosítunk szakirányú tanfolyamok, könyvbemutatók, eszmecserék céljára. Fontos szakmai viszajelzésnek tartjuk, hogy szakminisztériumi tanácskozásokon pozitív modellként hivatkoznak ránk.

Mik a Gézengúz Alapítvány távlati tervei?

– Amerikai példákon felbuzdulva és a hazai ellátórendszerrel együttműködve egy olyan terápiás és módszertani koordinációs centrum kialakítását tervezzük, ahol a felkarbénulással születettek mindenre kiterjedő ellátásszervezését tudjuk biztosítani. Ez hazánkban évente 50-100 új esetet jelent.

Egy ilyen nagyszabású szolgáltatórendszer fenntartásához nyilván nem elegendő a megfelelő mentalitás és a felebaráti szeretet. Mire van szüksége jelenleg a Gézengúz Alapítványnak?         

– Orvosi tevékenységünk 30-33 százalékát fedezi a Társadalombiztosító, minden más tevékenységünkhöz, működésünkhöz önkormányzati együttműködésre, támogatásra, szülői hozzájárulásra és adományokra van szükségünk. Az egykulcsos adó bevezetése óta a felajánlható 1 százalékokból befolyó bevételünk körülbelül a 60 százalékára csökkent. Vannak állandó adakozó partnereink, de folyamatos anyagi gondokkal küzdünk. A gyermekek ellátásának nemcsak kampányszerű, hanem folyamatos költségvonzata van. Jelenleg egy eszközkölcsönző kialakítására gyűjtünk, hogy az idegrendszeri sérült gyermekek otthonukban is tudjanak speciális, drága vagy nehezen beszerezhető eszközökkel gyakorolni.

Gyakran hallani, hogy a világválság visszavetette az emberek adakozókedvét, de talán van remény arra, hogy az önkéntesség egyre népszerűbbé válik. A Gézengúz Alapítvány tudna mit kezdeni önkéntesekkel?

– Szívesen fogadunk középiskolás önkénteseket rendezvényeinken, különböző feladatokra. Szükségünk lenne pályázatírásban, kommunikációban, marketingben, egészségügyi menedzsmentben, informatikában jártas önkéntesekre, esetleg ilyen szakirányú képzésben részt vevő főiskolásokra, egyetemistákra. Szívesen vennénk művészek együttműködését is jótékonysági rendezvények szervezésében és lebonyolításában. Ha valaki segíteni szeretne, jöjjön el hozzánk, ismerkedjen meg a tevékenységünkkel. Jó lenne, ha egyre többen felismernék, hogy a társadalom egymásra utalt emberekből áll. A válság szociális érzékenységre való hatásáról szociológusokat, politológusokat lenne érdemes kérdezni. Mi a hozzánk forduló gyerekek érdekében sokmindent elhordozunk, de nem szeretnénk hiteltelenné válni, és nem engedhetjük, hogy őket méltatlanul kihasználják. Az lenne jó, ha nem annak lenne kínos, aki kér, hanem annak, aki nem ad.

(További információ: www.gezenguz.hu)

Olvasson tovább: