Kereső toggle

Emberfej-tobozok kabócával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egzótáknak is nevezik őket. Ott élnek a Balaton partján. Van, amelyik már 100 éves. Egy különleges, de kevésbé ismert arborétum ad helyet a Magyarországon nem honos nyitvatermőknek a Badacsony közelében: Folly.

Az arborétum mondhatni apáról fiúra szállt. Egyszer ugyan az államra, de a család jó gazda módjára nem mondott le az arborétum gondozásáról. Majd visszakerül a Folly család tulajdonába, ahol szemmel láthatóan jól érzik magukat a fák és vendégek egyaránt.

Autóval a Balaton melletti úton Révfülöp irányából Badacsony felé haladva a Folly Arborétumot jelző tábla megpillantása után azonnal fordulhatunk is jobbra. Nem sok gondolkodási időt adtak a tábla odahelyezői, nem árt figyelni.

Az arborétum parkolójában egy hatalmas cédrus alatt trambulin várja a 120 kilogramm alatti ugrálni vágyókat. Használata ingyenes. Amíg a nagyi a fenyőket csodálta, addig az unokája ugrálással múlatta az időt ottjártunkkor.

Nagy meglepetésünkre a belépőjegy mellé borkóstoló is jár, és nem is akármilyen helyen. Árnyas fa alatt foglalunk helyet, közvetlen szomszédunk egy hatalmas szőlőültetvény, a távolban a Balaton tárul elénk. A kertész hirtelen átalakul pincérré, és tálcán hozza ki a hely saját borát, a Cédrust. „Ebből a szőlőből van, amit itt látnak, nem kifejezetten borszőlő, de nagyon finom" - teszi hozzá kedvesen.

Az arborétum területén teraszosan művelik a földet. Ahogy haladunk felfelé a hegyoldalban, egyszer csak a legnagyobb meglepetésünkre meghalljuk a tengerpartok kabócáinak hangját. Úgy látszik, a Balaton mellett is tudnak hangulatot csinálni, csak fenyő kell hozzá.

A látvány csodálatos, hol a Toscan tájat, hol az Adriát idézi. Minden méteren más fenyőt találunk. A libánoni cédrus mintha tudatosan a ciprusi cédrus mellett foglalna helyet. Olvasgatjuk a latin neveket, de azért jó volna valami útmutatás. A kertész, Puha Antal (képünkön fent) mintha tudná ezt. Barátságosan közelít, és dől belőle a szó. Kiderül, hogy minden fenyőnek, sőt minden toboznak története van. A himalájai cédrus két évig érleli tobozát. Nagyon nehéz kiszedni a magját. Ha sehogy sem bírnak vele, jöhet a kalapács - meséli Puha Antal. A fenyők magjait ágyásokba ültetik, télen szénával betakarják a fagy miatt, mert a fenyők sem a nagyon hideget sem a nagyon meleget nem bírják. Az arborétum díszfaiskolájában ezekből a magokból kikelt fenyőfákból tudunk vásárolni. A kicsi ginkófák úgy sorakoznak, mint másnál a sárgarépa a kertben. Nagyon szép citromsárga a ginko biloba levele ősszel. Magja pedig macska szagú. Gázálarcban ültetik - teszi hozzá mosolyogva a kertész. Majd elülteti a bogarat a fülünkbe: van egy fenyő a szaletlitől egy terasszal feljebb, keressük csak meg nyugodtan, mert már 20 centis tobozai vannak. Tavaly a legnagyobb toboza 4,5 kilogrammos volt, akkora, mint egy ember feje. Hogy el is higgyük a mesét, bizonyítékul elszalad egy utolsó 2 kilós példányért. Nincs mit tenni, vissza kell mászni, hogy megkeressük az óriás tobozú fenyőt. Útközben más vendégeket is kérdezgetünk, vajon látták-e. Mindenki csóválja a fejét, de fordul vissza, jön utánunk. Pillanatok alatt megalakult az óriás tobozt keresők közössége. Egyre többen látják a fát, csak valahogy nem felel meg a leírásnak. Végül egy anonim fa ágvégein megpillantjuk az óriás zöld tobozokat. Megéri megkeresni, ha valaki arra jár.

110 év nagy idő. A Folly Arborétum minden fája mesélni tudna.

Olvasson tovább: