Kereső toggle

Egy igazán exkluzív szalon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lucia Iraci 2006-ban jótékony szépségápolási céllal alapította a Josephine Egyesületet. Elsődleges célja az volt, hogy a szépítkezést elérhetővé tegye a társadalom perifériájára szorult hölgyek számára, és segítséget nyújtson önértékelésük helyreállításában. Tavaly „nőnapi ajándékként" nyitotta meg kapuit Párizsban az első „társadalmi célú" szépségszalon.

Lucia Iraci nővérének, Josephine-nek köszönheti, hogy tizenhat évesen közelebbről is megismerkedhetett a fodrászat művészetével. Bár elmondása szerint gyerekkorában nem fésülgette a babáit, és azt is utálta, amikor az ő haját igazgatták, mégis úgy döntött, hogy testvére útját követi, és kitanulja a fodrászszakmát. Ami végzetes balesetnek tűnt, végül örök szenvedély lett számára. A képesítés megszerzése után Lucia visszatért szülőhazájába, Olaszországba, ahol fodrászszalont nyitott, majd később visszaköltözött Franciaországba. Tehetségének köszönhetően rövid időn belül nagy sikereket ért el, olyan legendás neveknek dolgozott, mint Yves Saint Laurent, Bettina Rheims vagy Peter Lindbergh.

Lucia Iraci húsz éven át profi stúdiófodrászként tevékenykedett, magazinoknak dolgozott, és divatbemutatókra készített fel modelleket. 2000-ben régi álma teljesült: megnyitotta saját szalonját Párizs egyik legelegánsabb negyedében. Szilárd meggyőződése volt, hogy az önértékelés és a külső megjelenés szorosan összefügg egymással, és mélyen megdöbbentette a felismerés, hogy a társadalom legszegényebb rétegének 80 százaléka nő. Így a bajba jutott hölgyek megsegítése érdekében 2006-ban létrehozta a nővéréről elnevezett Josephine karitatív egyesületet. „A divat és a könnyedség világában egyre inkább kutatni kezdtem, mi is az én utam igazából. Segíteni akartam. Tudom, hogy egyes hölgyeknek mekkora nehézséget jelent, hogy foglalkozni tudjanak magukkal, hiszen Franciaországban a hajvágás szinte luxusnak számít. A szépségápolás hasztalannak tűnhet, de fontos tudatosítani, hogy szoros kapcsolatban áll belső emberünk kiegyensúlyozottságával és helyes önértékelésünkkel" - vallja Iraci, az egyesület elnöke.

Az egyesület 2011-ben ért első révébe: Párizs 18. kerületében, a Montmartre-on, megnyitotta 120 négyzetméteres társadalmi és jótékony célú szépségszalonját, ahol a tartósan munkanélküli és szociálisan bajba jutott hölgyek hétfőtől péntekig több ízben is szépülhetnek. Fodrász, kozmetikus, sminkes, manikűrös, masszőr, stílustanácsadó áll a szépülni vágyók rendelkezésére, mindössze 3 euróért. És ezzel még nem merült ki a teljes szolgáltatási paletta: az állásinterjúra vagy más fontos eseményre hivatalos hölgyek ruhát is kölcsönözhetnek a szalon és az egyesület jóvoltából.

A hölgyek kivétel nélkül frusztráltan, „letört szárnyakkal", a megbecsülés hiányának nyomasztó érzésétől szorongva érkeznek a leginkább elegáns művészeti galériára emlékeztető, színes és vidám szépségszalonba. Ahogy azonban a fodrász a hajukhoz ér, kezdenek feloldódni és apránként megnyílni. Kialakul a bizalom légköre. „Ezek a nők meg vannak törve. Néha elmesélik megrázó történetüket, néha nem. Szeretnék nekik időt biztosítani arra, hogy a sokszor rémisztően nehéz terheiket, mint egy csomagot, letegyék, és feloldódjanak. Emlékeztetni akarom őket arra, hogy ők is lehetnek igazán szépek" - meséli visszafogottan Lucia.

A hátrányos helyzetnek lehetnek pénzügyi vagy szociális okai, de nem ritka az erőszakot megélt nők vagy az elszigetelt anyák esete sem. A probléma nem csupán a munkanélküliségben merül ki, ugyanilyen fontossággal bír, hogy ezeknek a nőknek a társadalomba is sikeresen kell beilleszkedniük. Az elszigeteltség nemcsak a szegénységre korlátozódik, nagyon gyakran instabil kapcsolatokban is megnyilvánul.

Az egyesület alakulásakor három célt tűzött ki maga elé: elérhetővé tenni a szépségápolást a legszegényebbek számára, visszaadni a hölgyeknek helyes önértékelésüket és önbizalmukat, valamint segíteni a társadalomba és a munkaerőpiacra való visszaépülésüket. A rehabilitáció és a reintegráció sikeressége az önbecsülés visszahódításával kezdődik.

A szegénység a legáltalánosabb definíció szerint az az állapot, amikor valaki nem tudja kielégíteni alapvető szükségleteit. Ez alatt azt értik, ha valaki nem rendelkezik az emberhez méltó, társadalmilag elfogadott életvitelhez szükséges jövedelemmel. Lucia Iraci igen sajátos és eredeti megvalósításban ezen hölgyek megsegítésére kötelezte el magát. Tapasztalatból tudja, milyen a hányatott sors. Az ötvenes évek végén egy szegény szicíliai családba született. Hároméves volt, amikor édesapját elveszítette. Tizenhat éves koráig egy kolostorban nevelkedett, amiről így mesél: „A nőiesség nem volt kérdés. Sosem mondták, hogy szép vagyok. Nem bántott, de azért nyomot hagyott bennem."

Lucia Iracit munkásságáért 2009-ben becsületrenddel tüntették ki, 2010-ben pedig egyike volt azon nőknek, akik a fenntartható fejlődésért végzett munkájukért 10 ezer eurós díjat nyertek. Az egyesület munkáját a párizsi polgármester és több szponzor, mint a L'Oréal és a Maybelline, is támogatja. A szalonban három fő kivételével (a koordinátor, a fodrász és a sminkes) mindenki önkéntesként segíti a karitatív tevékenység sikerességét. A metamorfózison átsegítő Lucia így már nem a hírességek és modellek szépítésének szenteli az életét. Ennél nemesebb célkitűzésnek tartja, hogy a rivaldafény helyett a nélkülözésben élő nőket segítse ki a homályból.

Olvasson tovább: