Fájdalmas ragyogás

Audrey Hepburn viszontagságos élete

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

őzikeszemek, karcsú derék, törékeny alkat, szilárd jellem. Audrey Hepburn tökéletesen libbent be a filmipar szívébe, és ugyanolyan tökéletesen libbent ki onnan, miközben folyamatosan titkok vették körül. Élete egyszer valóságos napsütötte Toscana volt, máskor viszont maga a pokol.

Edda Kathleen van Heemstra Hepburn-Ruston néven Brüsszelben született 1929. május 4-én. Audrey származását tekintve anyai ágon holland, apai ágon viszont osztrák volt. Anyja, Ella van Heemstra bárónő egy vagyonos és előkelő holland családból való, mely az ősöket egészen a 12. századig tudta visszavezetni. Apja, Joseph Victor Anthony Hepburn-Ruston  brit származású nemzeti bankár, aki­ről csak később derült ki, hogy osztrák születésű, és egy francia-angol hitelintézetnél dolgozik.

Audrey első hat évét hol egy hol­lan­diai városban, Arnhemben, hol Brüsszelben boldogan töltötte el. A kislány mindenkit elbűvölt gyermeki tisztaságával és játékos kedvességével. Szabadság volt az élete. Mivel a család vagyonos volt, megkapott mindent, a kislány mégis magányos volt. Talán ez alakította ki az olvasás iránti rajongását. Egyik kedvenc gyerekkori könyve A titkos kert (The Secret Garden) volt. Audrey jól kijött féltestvéreivel is, Alexanderrel és Iannal, akik Ella első házasságából születtek.

A Hepburn házaspár kapcsolata folyamatosan romlott. Az i-re a pontot Ella tette fel 1935 májusában, amikor férjét rajtakapta gyermekei nevelőnőjével. Rögtön kiebrudalta Josephet azzal, hogy soha ne is jöjjön vissza. Három évvel később elváltak. A kislányt ez nagyon mélyen érintette. Később Audrey erről úgy számol be, mint „életének legmegrázóbb eseményéről". Ez a megrázkódtatás egész életében végigkísérte. Barátai nemigen voltak, vigasza a balett lett, amit, anyja támogatását is élvezve, rajongással szeretett.

1939 szeptemberében, látva, hogy a háború kitört, anyja hazahozta a lányát Angliából. A németek azonban Arnhemben is rontották a le­ve­gőt. A tizenéves Audrey a cipőjében vitte a leveleket az ellenállásnak.

A gyermekekre ugyan senki sem gyanakodott, egyszer mégis elkapták. Már úgy tűnt, hogy egy munkatábor lesz a következő otthona, amikor váratlanul sikerült megszöknie. Majdnem egy teljes hónapot töltött élelem nélkül, egy pincében rettegve. Ezt a sokkot később sem heverte ki, az anyagcseréje teljesen felborult, a súlya sosem haladta meg az 50 kilogrammot. Anorexiásnak hitték, pedig csak krónikusan sovány volt az éhezések miatt. Későbbi elmondása szerint Audrey megtanult valamit a háborúból: „...az életben az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, sokkal inkább, mint a gazdagság, az élelem, a luxus, a karrier vagy bármi más, amit említeni szoktak."

Audrey élete során 26 filmben, egy tévéfilmben (Mayerling) és öt színházi darabban játszott. Tizennyolc évesen kapta meg első szerepét egy reklámfilmben, ahol stewardessként tűnt fel a vásznon. Meghódította a világot természetes bája és sebezhetősége, a lány láttán mindenkinek az jutott eszébe, hogy szeretné őt megvédeni, hiszen olyan naiv, annyira jónak látja a világot. Hetedik filmjének forgatásán, Monte Carlóban ismerkedett meg Simonie-Gabrielle Colette-tel, a híres írónővel, aki szerepet ajánlott a színésznőnek Gigi című színdarabjában. Ez a produkció felrepítette őt a csillagokig, majd hamarosan a Broadway ölében dobta le. Amikor leszerződtették, Audrey külön kérvényezte „szabadságát", miszerint a forgatás ne korlátozza őt. Határozott személyisége itt is megcsillant: a Gigi előadásait a Római vakáció (1953) forgatása alatt is engedélyezték. Leghíresebb filmjében Gregory Peckkel szerepelt, vonzalom alakult ki a két főszereplő között, amin a sajtó élvezettel csámcsogott is. A pletykák hatására Pecktől elvált a felesége.

A film szenzációja után Nagy-Britanniát elöntötték a Vespa motorbiciklik és hegyes orrú cipők, in­nen­től a Hepburn lány diktálta a divatot.

A színésznő elhatározta, hogy be­lőle nem lesz karrierista, tehát 1954. szeptember 24-én férjhez ment Mel Ferrerhez, akit Gregory Peck mutatott be neki egy fogadáson. Audrey nagy reményeket fűzött a házassághoz, s hajlandó volt áldozatokat is hozni érte, noha a sajtó nem sok időt jósolt a válásig. Volt olyan híresztelés is, miszerint Mel agyon-nyomja Audrey-t állandó aggódásával, bár ezt később mindketten erősen cáfolták.

Nem tudni, férje féltékenysége meny-nyire volt alaptalan, ha figyelembe vesszük, hogy a Funny Face (1957) című zenés vígjátékban Audrey-nak Fred Astaire-rel kellett táncolnia, sőt énekelnie is. A szí­nész­­nő így emlékezett vissza: „Egy pillantás arra az emberre... elég volt, hogy sóbálvánnyá változtasson, és a szívverésem is elállt. Majd hirtelen megéreztem a kezét a derekam körül, és rájöttem, hogy utánozhatatlan kellemével és egyedülálló könnyedséggel szó szerint felemelt a földről. Így éltem át azt az érzést, amiről a világ összes asszonya álmodott legalább egyszer az életben: táncolni Fred Astaire-rel."

Férje rendezésében érte utol a bukás a vásznon a Zöld paloták (1959) című filmben. A fő­sze­rep­ben Audrey, egy bárány és egy páva. Partnere, Anthony Perkins me­sélte róla a forgatás után: „Azt gondoltam, hogy ő a legcsodálatosabb teremtmény, akivel valaha találkoztam, és nagyon idegessé tett, hogy a férje a rendező. Tulajdonképpen az lett volna a legjobb, ha egyáltalán nincs férje!" A film nyomban véget vetett Mel Ferrer és Audrey Hepburn szakmai együtt­mű­ködésének. Eljátszotta viszont a hatvanas évek egyik kultuszfilmjét, az Álom luxuskivitelben címűt

(Breakfast at Tiffany's; 1961), majd az Amerikai fogócskában Cary Granttel lépett a vászonra. Természetesen mindkettő kasszasiker lett. A férfi annyira élvezte a forgatást, hogy azonnal jelentkezett a My Fair Ladyben Higgins professzor szerepére. Nem kapta meg. Audrey igen (Julie Andrews elől halászta el a női főszerepet). Filmes karrierjének tulajdonképpeni végét a Várj, míg sötét lesz! (Wait Until Dark; 1967) című thriller jelentette. Első és egyetlen Oscar-díját a Római vakációban Anna her­cegnő szerepéért kapta. Emellett még egy díjat nyert (Tony-díj) az év legjobb női színpadi alakításáért.

Tündöklésére folyamatosan árnyékot vetett, hogy 1959-ben másodszorra is elvetélt. Depressziós lett: 44 kilósra fogyott, és napi hatvan cigarettát szívott. „Összetört a szívem, és Melé is" - mondta később. Hét hónappal később mégis teherbe esett. Lenyugodott, és elkísérte férjét egy igazi „római vakációra", egy olaszországi forgatásra. 1960 januárjában megszülte első gyermekét, Seant. „Mint minden fiatal anyuka, én sem tudom elhinni, hogy tényleg az enyém, és hogy meg is tarthatom. Létezése elkápráztat, mint ahogy az a tény is, hogy elmehetek, és amikor visszajövök, még mindig itt van" - vallotta anyaságának öröméről egyszer.

1968-ban elvált férjétől, titoktartás mellett. Egy hónappal később Audrey eljegyezte magát Andrea Dottival, egy pszichiáterrel, akivel egy jachton rendezett estélyen ismerkedett meg. Audreynak akár deja vu érzése is lehetett volna, de túlságosan el volt keseredve a válás miatt. 1969-ben Svájcban volt az esküvő. Sean és az új „apa" jól kijöttek egymással. A házaspár Rómába költözött, s Audrey „olasszá" vált. Élete átlagos mederbe tere­lő­dött, bár még mindig küldözgették számára a forgatókönyveket. 1970 februárjában ismét fiút szült, Lucát. Amikor a Robin and Marian (1976) forgatása miatt elutazott a gyerekekkel, férjének a valódi, szoknyavadász énje kerekedett felül, terjengtek a híresztelések. Audrey, bár felismerte az ellentétet közte és férje között, még egy hawaii nászúttal próbált segíteni magukon, mindhiába. 1982-ben újra elvált. Utolsó kap­­csolata Robert Wolders, egy holland férfi, akinek szintén összetörték a szívét.

Életét ezután az Unicefnek, a világ legnagyobb gyermekvédelmi szer­vezetének, a szegény gyerme­kek megsegítésének, továbbá a saját gyermekeinek szentelte. Egyik afrikai útjáról hazatérve derült ki, hogy rákos. Az orvosok nem adtak neki többet három hónapnál. A szí­nész­nő utolsó kívánsága az volt, hogy Svájcban tölthesse el azt az időt, ami még hátravan. 1993. január 20-án halt meg. Fia, Sean így emlékezett róla: „Hitt a szeretetben, hogy az gyógyítani tud, hogy eligazít, megjavít, és végezetül mindent elrendez."

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit