A Szervita térre készülő Orco-székház építését bizonytalan időre elnapolták, a pesti belvárost díszítő „üvegkavics” világhírű iraki tervezőnője azonban továbbra is ontja a terveket. Zaha Hadid, az eddig egyetlen Pritzker-díjas építésznő a muszlim vallás szent helyeit is kész megújítani – és úgy tűnik, ezt az arab közösségek sem bánják.
A mezopotámiai gyökerekkel rendelkező „star-chitect", ahogy rajongói nevezik, a gazdasági világválság ellenére sem tétlenkedik, sorra veti papírra az építészetben laikusok számára a legelképesztőbb formájú, anyagú, mintázatú épületeket. Legújabb remekei közt szerepel a Romániába tervezett Dorobanti-torony, mely leginkább talán egy szűrőhöz hasonlít. Zaha Hadid köztudottan szereti a toronyépületeket, először Budapestre is egy „magasházat" képzelt el, végül a szabályokra és a közvéleményre való tekintettel egy üvegkavicsnak vagy vízicsigának becézett komplexumot tervezett. A futurisztikus irodaház különlegessége, hogy negatív teret képez, olybá tűnik a járókelőnek, mint egy horpadt kavics. A Zaha Hadid Architectstől azonban ennél még érdekesebb tervek is születtek már. Hagyományos házak elvétve sem bukkannak fel nála, ellenben furcsa, futurisztikus-geometrikus formákkal játszik, máskor mintha folyékony fémet öntene a porba, vagy amorf formákat képez. Rendhagyó tervei nem mindig nyerik el a köz tetszését, például a párizsi Louvre neoklasszicista udvarára tervezett mintás, meghajlított „tejesdoboza" elvérzett a tenderen, pedig a múzeum iszlám szárnya igazi modern mezopotámiai, ég felé ágaskodó képződmény lett volna.
A díva receptje első látásra nem tűnik bonyolultnak: intuitív személyiség kiemelkedő kreativitással és problémamegoldó képességgel, mely legvégül vulkanikus temperamentummal és némi szeszéllyel lett fűszerezve. A „termékenység-istennőnek" is nevezett Zaha M. Hadid kreativitása saját megfogalmazása szerint részben annak tudható be, hogy közel-keleti származásának köszönhetően más rendszerben gondolkodik, mint a nyugati emberek. Az 1950. október 31-én született Zaha egy liberális, szabadabb légkörű Irakban látta meg a napvilágot, mint amit most láthatunk a híradókban. Az olajban gazdag ország északi részében élő Hadid család arisztokratának számított, Mohammad Hadid, a családfő prominens politikus és közgazdász volt. A liberális, nyitott szellemiségűnek tartott család jómódban nevelte két fiát és egy szem leányát, az apa az ország jövőjéről, felvirágoztatásáról alkotott nézeteit megosztotta lányával is. Zahára azonban pályafutását illetően a legnagyobb hatást dizájner nagynénje gyakorolta. Tizenegy éves korában már élénken érdeklődött az építészet iránt, ebben szülei is támogatták, gyakran vitték el építészeti kiállításokra.
Első iskolájában, Bagdadban apácák tanították zsidó, keresztény, muszlim és arab lányokkal együtt. Ezután útja egy-egy évre Svájcba és Londonba vezetett, ahol még jobban nyitottá vált a különböző kultúrákra. Visszatérve Közel-Keletre, Bejrútban végezte el az Amerikai Egyetemen a matematika szakot, ezután jött régi szerelme, az építészet. Az elkövetkező londoni évei már a szárnybontogatás időszakát jelentették az Építészeti Társaság Iskolájában. Stílusát már ekkor jellemezte egyfajta „gyermeki gondolkodás", mely a gravitációval szembeni küzdelemben tűnt ki. Rajzain, tervein az épületek úsztak, lebegtek, mely a szakemberek szerint a tömegvonzással nem számoló gyerekrajzok ismérve.
Szakmai mentora a holland Rem Koolhaas lett, majd tanítani kezdett számos formatervezői és építészeti iskolában, többek között Amerikában, Németországban, Londonban. Az ismertséget harminckét évesen a hongkongi Peak Klub pályázata hozta el számára, bár nem épült meg a terv, Zaha Hadid neve híres lett. Jöttek sorba a további győzelmek, melyek közül már több valósággá is vált: Rosenthal Kortárs Művészeti Központ - Innsbruck, Tűzoltóállomás - Vitra am Rhein, Phaeno Tudományos Központ - Wolsburg, BMW központ - Lipcse, hogy csak néhányat említsünk. 2004-ben első női építészként elnyerte az építészszakma Oscar-díját, a Pritzker-díjat a Rosenthal Központ megvalósulása után.
Kritikusai gyakran támadják azzal, hogy papírépítész, vagyis sok terve nem valósult meg. Szakmai körökben ezt terveinek túlzott modernitásával magyarázzák, azzal, hogy technikai újításai magasra teszik a lécet a kivitelezőknek. Nemcsak az építészet, hanem az alkotás önmagában is foglalkoztatja: ha kell fest, szobrászkodik, tárgyakat tervez, sőt még a Pet Shop Boys-turné díszlettervezésétől sem ódzkodott. Az általa alkotott csap, cipő, autó vagy konyhai edény is elég formabontónak tűnik első látásra, ez azonban tőle már nem meglepő.
A világszerte elismert építésznőt körülveszi valami titokzatosság, magánéletéről például sosem beszél az egyedülálló hölgy. Úgyszintén nem beszédtéma a vallása, melyről azonban néha közvetve elejt egy-két szót. Ebből kiderül, hogy bár hazájának Amerikát és Angliát tekinti, lelke mélyén iraki származása és hite továbbra is fontos számára. Az arab világ is megosztott a személyét illetően. Van, aki megkérdőjelezi, muszlim építésznek tekinthető-e. Mások szerint viszont a nyugati társadalom arab közösségekről alkotott sztereotípiáit éppen munkássága révén tudja hatékonyan rombolni, ezért hősként tekintenek rá.
Zaha Hadid egyre több megkeresést kap az arab világból. Tervezett már mecsetet, hidat, toronyházat többek között Isztambulban, Dubaiban, Abu Dhabiban. Egyiptomban a Stone Towers, valamint a Kairo Expo terveihez az ókori építészetet is ötvözte a modernitással, süllyesztett tájkerteket álmodott például az előbbihez, míg a vásárközponthoz a homokdűnék adták az ihletet számára. Az arab megrendelések terén azonban a pálmát az iszlám vallás első számú szenthelye, a mekkai al-Harám mecset felújítása és bővítése viszi el, melyre a szintén világhírű Norman Fosterrel közösen kérték fel. A tizenhárommilliárd dolláros beruházást egyelőre megakasztja az, hogy további tizennyolc híres építész közreműködésére számítanak, a muszlim vallás hívei szerint azonban nem muszlim hitű személy nem léphet be a szent helyeikre, így a neves grémium létszáma - Zaha Hadiddal az élen - csak néhány főre csappanna. Mindemellett egyre többen vélekednek úgy a muszlim világban, hogy az arab építészeti örökség is megérett az újításra. Ebben pedig nagy szerepet játszhat a neves építész celeb, és úgy tűnik, a határ csak a gravitáció és a csillagos ég...
