Kereső toggle

„Mindannyian Mladicsok vagyunk”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lázárföldön (Lazarevo) egyértelmŐen nemzeti hsnek tartják Ratko Mladicsot, mint ahogy általános vélemény az is, hogy elfogása csak a nyugati érdekeket szolgálja. A bánsági kistelepülés ortodox lelkésze szerint, ha papok bújtatták volna, soha nem találják meg az extábornokot, aki szerinte a muzulmán terjeszkedés ellen küzd „keresztény katona”.

Too late, too late – adja értésünkre „kézzel-lábbal” egy fiatal férfi szombat délelőtt a Lázárföld központjában működő kávézó teraszán.
A megjegyzést cikizésnek szánta, arra célozva, hogy csütörtökön hajnalban fogták el Ratko Mladicsot, mi pedig, ugye, két nappal később, vagyis túl későn értünk oda. Nyilatkozni sem ő, sem társai nem akarnak. Úgy tűnik, a helybeliek nem szívlelik a sajtómunkásokat, akik egyébként gyakorlatilag megszállták a falut.
„Hollywood, Hollywood” – mondja nevetve a fiatalember, miközben egy török kávé mellett a szerb sajtót böngészszük. Szerinte ugyanis egy szó sem igaz abból, hogy Mladics a településen lakott volna, elfogása inkább egy megrendezett színjáték. Útitársamnak, a Vajdaságban született Robinak köszönhetően nem csak „nemzetközi” nyelven tudunk szót váltani, így lassan beszédbe elegyedünk. Nem tudni pontosan miért, de a nagyhangú, büszke férfiak lassan megenyhülnek, olyannyira, hogy a kávézó főnöke – szintén egy harmincas éveiben járó fiatalember, aki éppen egy hintaágyat szerel össze – fagyira is meghív minket, majd alig engedi, hogy a kávénkat kifizessük. A többiek pedig invitálnak, hogy este menjünk vissza bulizni. Robi szerint ilyen a szerb néplélek: gyűlölni és szeretni is teljes szívvel tudnak.
A főnök azt is megengedi, hogy interjút készítsünk vele. „Mladics elfogása egy megrendezett történet volt, állami szinten dőlt el a sorsa. Ez a szerb nép szégyene” – mondja, hozzátéve, hogy még több ilyen emberre lenne szüksége Szerbiának, akik az életüket adják az országért. Közbevetjük, hogy 8 ezer muzulmán megöletésével és egyéb háborús bűnökkel vádolják Mladicsot, mire az a válasz: „Lehet, hogy maguknak háborús bűnös, nekünk viszont nemzeti hős, okos, erős, becsületes és bátor.” Érdekes, hogy ez a vélemény szöges ellentétben áll az országos sajtóban megjelenő állításokkal. A Blic című napilap szerint Mladics nárcisztikus, harcias, nem enged az elveiből. Egy pszichológust is megkérdeztek, aki szerint a volt parancsnok megmentőnek képzeli magát, és a vádak csak megerősítik a küldetéstudatát.
A népirtás kapcsán interjúalanyunknak a többiekhez képest visszafogott az álláspontja. „A háborúban mindenki bűnös, a hadsereg főparancsnokaként Mladics viseli a fő felelősséget. De a muszlimokra és a horvátokra is ugyanezt az elvet kellene alkalmazni” – magyarázza.
A beszélgetés után útbaigazítanak ahhoz a házhoz, ahol Mladicsot elfogták. (Az újságok szerint az idős extábornok viccelődött az érte érkező rendőrökkel, akiket házi sonkával és sajttal kínált.) A helyszínt eltéveszteni sem lehet, a környéken kézről kézre adják az interjúalanyokat a stábok. Egy utcabeli azt mondja, nem látta a faluban Mladicsot, szerinte nem itt bujkált.
„Muszlim és horvát részről is voltak gyilkosságok, de úgy állítják be, mintha mindenért a szerbek volnának a felelősek. 2000-ben Szerbia vezetését átadták Hágának, a Nyugat diktál” – rögzíti a férfi, mire a körülötte állók szidni kezdik a multikat, akik szerintük mindent felvásárolnak, és tönkreteszik az országot. Interjúalanyunk azt mondja, humánus háború nincs, egyébként pedig Mladics nem vett részt a srebrenicai népirtásban. Egy másik férfi meggyőződéssel hozzáteszi: 10-15 év múlva Magyarországon is szobrot állítanak majd a nyugati érdekek ellen harcoló Mladicsnak.
Az újságok szerint rengeteg pap támogatta Mladicsot, és bujkálása idején is találkozott egyházi barátaival. Ezért megkerestük a helybeli ortodox papot, Ivan Popovot. A templom melletti házban 80 év körüli asszony igazít útba, miközben csak úgy mellékesen hősnek titulálja az extábornokot, és kijelenti: mindannyian Mladicsok vagyunk.
Ivan Popov először nem akar kötélnek állni, de néhány perc beszélgetés után mégis asztalhoz ültet bennünket, mondván, a Mladics-féle pálinkát meg kell kóstolnunk. Kiderül: a szilvapárlatot Mladics rokonai készítették, de az is elképzelhető, hogy ő maga is részt vett a munkában – ugyanis szeretett pálinkát főzni. A kupicák felett a pap azt is elárulja, hogy Mladics valóban a faluban lakott, de csak Milosevics idején – akkoriban volt itt méhészete, és sokat vadászott a környéken. Azt követően azonban bujkálni kényszerült. „A rendőrség havonta végigjárta a rokonsághoz tartozó 5 ingatlant, ha itt lakott volna, arról biztosan tudtak volna. Aznap, amikor letartóztatták, egyáltalán nem volt meglepő, hogy itt vannak a rendőrök, ez rendszeresen megtörtént. Utána hallottuk, hogy elfogták” – mondja, megjegyezve, hogy ha papok rejtegették volna, soha nem került volna elő.
Ivan Popov szintén hősnek tartja Ratko Mladicsot, akit így jellemez: keresztény és katona. Arra a kérdésre, hogy a kereszténység és a háborús népirtás hogyan fér össze, hosszas fejtegetésbe fog, ami talán rávilágít arra, hogy miért okozott ilyen belpolitikai feszültséget Ratko Mladics elfogása. A pap az 500 éves török uralom alatt kifejlődött szerb ellenállási mozgalom hőseihez hasonlítja Mladicsot, aki a nemzetet védte a muzulmán agresszióval szemben. Azt mondja, Boszniában a háború azzal kezdődött, hogy a muszlimok rárontottak egy szerb esküvőre. Ráadásul a feszültségek mögött nem a helybeli bosnyákok álltak, hanem szélsőséges terroristák – állítja Ivan Popov, aki szerint a szerbek csak védekeztek, egyébként nem gyűlölnek senkit. A kiirtott bosnyákok pedig járulékos veszteségek, mint ahogy az USA-bombázásoknak áldozatul esett 2 ezer szerb civil is az volt.
Az ortodox pap szerint ellentmondásos a Nyugat viszonya a muzulmán terjeszkedéssel szemben álló szerb nép felé. „A világ minden részén harcolnak a terror ellen, miközben Boszniában és Koszovóban terrorista-kiképzőtáborok működnek. Efölött elsiklanak, nekünk meg mindenért felelnünk kell” – panaszolja Ivan Popov.

Olvasson tovább: