Kereső toggle

Mi lett volna, ha Jézus soha nem születik meg?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Részlet Paul L. Maier, a Nyugat-Michigani Egyetem Russell H. Seibert-ösztöndíjas ókortörténet-profeszszora előszavából, melyet Alvin J. Schmidt Hogyan változtatta meg a kereszténység a világot? című könyvéhez írt. A kötet magyar kiadásához lapunk főszerkesztője, Németh Sándor írt előszót.

 

A jelenlegi, egyesek által „posztkereszténynek” nevezett korszakban rendszeresen jelennek meg olyan könyvek Jézusról, amelyekben kevesebb szó van Krisztusról, és több az olyan tartalom, ami inkább karikatúrának tekinthető – és mindez az állítólagos tudományos kutatás nevében. Ami a Jézus által alapított kereszténységet illeti, itt is hasonló tendencia figyelhető meg: vagy figyelmen kívül hagyják azt, amit a kereszténység a világunknak nyújtott, vagy pedig az egyháztörténelem negatív vonatkozásait hangsúlyozzák, amelyek akkor jelentek meg, ha a hívők a hitükkel szembefordulva cselekedtek. „Politikailag korrekt” kategóriává vált a kereszténységet hibáztatni a zsarnokságért és elnyomásért, és úgy beállítani ezt a hitet, mint ami fanatizmust és vallásháborút szított, miközben gátolta a tudományt és a szabad kutatást.

A társadalom erősödő szekularizálódása és a multikulturalizmus jelenlegi hangsúlyossá válása – különösen vallási kérdésekben – azt eredményezte, hogy gyakran figyelmen kívül hagyják, elhomályosítják vagy éppen tagadják azt az óriási hatást, amit a kereszténység a civilizációra gyakorolt. Emiatt, valamint számos más ok miatt már régóta esedékes volt egy határozott válasz, nemcsak a hitvédelem érdekében, hanem – ami még sürgetőbb – a történelmi tények tisztázása miatt is. Ez a könyv egy ilyen meggyőző válasz.

Még a tájékozott hívőket is ámulatba ejti, hogy mai intézményeink és értékeink közül milyen sokban tükröződik azok keresztény eredete. Jézus Krisztus nem csupán számtalan ember életét formálta át, hanem magát a civilizációt is. Az ókori világban tanításai magasabb szintre emelték az erkölcs korábban sok tekintetben durva és érzéketlen szintjét, gátat vetettek a csecsemőgyilkosságoknak, javították az emberi élet minőségét, egyenjogúságot hoztak a nők számára, eltörölték a rabszolgaságot, ösztönzést adtak a jótékonysági és segélyszervezetek megalapításához, kórházakat hoztak létre, árvaházakat létesítettek és iskolákat alapítottak.

A középkorban a kereszténység szinte egymaga őrizte meg a klasszikus kultúrát azáltal, hogy tovább másolta a kéziratokat, könyvtárakat hozott létre, fegyverszüneti napok beiktatásával csillapította a háborúskodást, és segítséget nyújtott a viták tárgyalásos úton történő rendezéséhez. Keresztények találták fel a kollégiumokat és az egyetemeket, s kivívták a munka megbecsülését azáltal, hogy Istentől rendelt hivatásnak tekintették, és a civilizáció fényét kiterjesztették a határterületeken élő barbárokra is.

A modern korban a megfelelő módon kifejtett keresztény tanítás, a fejlett tudomány, valamint a politikai, társadalmi és gazdasági szabadságnak a közoktatás által széles körben elsajátított elvei elősegítették az igazságosság érvényesülését, emellett a legnagyobb ösztönzést jelentették a művészetek, az építészet és az irodalom terén azoknak a kiemelkedő alkotásoknak a létrehozásához, amelyeket a mai napig oly nagy becsben tartunk. (…) Persze számos nem hívő kortársunknak Jézus tanításaitól viszonylag függetlenül is magas az etikai mércéje. Schmidt professzor azonban érzékletesen bemutatja, hogy a világi moralitás aligha jöhetett volna létre, ha nem előzi meg a zsidó–keresztény etika, amely nemzedékek sorát befolyásolta. Minden mai „nemes pogány” elborzad a csecsemők meggyilkolásának puszta gondolatától is, pedig az ókor „nemes pogányai” a kereszténység előtt különösebben nem borzadtak el ettől. (…)

A multikulturalizmus légkörében, amely arra szólít, hogy „találjuk meg az igazságot minden világvallásban”, aligha lehet politikailag korrekt módon kijelenteni ezt, de e könyv elolvasása után mégis meg kell ezt tennem: nincs még egy olyan vallás, filozófia, tanítás, nemzet, mozgalom – bármilyen legyen is –, amely olyan mértékben hozzájárult volna a világ jobbá tételéhez, mint a kereszténység. A szerző világosan elismeri a kereszténység mulasztásait is, ám az is világos e könyvből, hogy az emberiség javára tett jótéteményei messze meghaladják ezeket a hiányosságokat. Meggyőződésem, hogy minden Olvasó hasznára válnak a következő oldalak, amint egymás után kibontják ezeket a jótéteményeket.

Olvasson tovább: