Kereső toggle

Deep state – A duális hatalom működése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár sokan csak összeesküvés-elméletnek tartják, szakértők és politikusok sora véli úgy, hogy létezik egy úgynevezett háttérhatalom, amely évtizedek óta meghatározza az Egyesült Államok bel- és külpolitikáját.

A deep state (szó szerint: mélyállam) olyan hálózatot jelöl, amelyben a kormány, a nemzetbiztonság, a bankrendszer és más gazdasági vállalatok vezető szereplői a demokratikus folyamatoktól és a népakarattól függetlenül ellenőrzik és befolyásolják a mindenkori kormányok döntéshozatalát.

Tagadják a létezését

A deep state titkos információk kiszivárogtatásával igyekszik kordában tartani Trump elnököt.
Ha az ember megpróbál utánajárni a különböző sajtóorgánumokban, hogy mi is az a deep state, akkor zömében olyan cikkekbe ütközik, amelyek vagy tagadják, vagy elbagatellizálják annak működését. A mainstream média nagy része szerint a háttérhatalom ideája egy olyan összeesküvés-elmélet, amit Trump elnökjelöltségével és hatalomra kerülésével a populistának mondott konzervatív oldal terjesztett el széles körben. Több sajtóorgánum megnevezi Steve Bannont és a Breitbart News oldalát is, ami kétségkívül már 2016 vége óta előszeretettel használja a kifejezést az elnöki programmal szemben tevékenykedő vezető beosztású hivatalnokokra.

John F. Kennedy és Dwight D. Eisenhower találkozik Camp Davidben. Mindketten felszólaltak a Deep State-tel szemben.
A Foreign Policy egyik újságírója egyenesen azzal gúnyolódott, hogy a valódi veszélyt nem is a mélyállam, hanem a sekélyes állam jelenti, amit Donald Trump a tapasztalatlanságával és a valós tények maximális figyelmen kívül hagyásával testesít meg. Az amerikai társadalom viszont úgy tűnik, nagyon is hisz az államon belüli állam létezésében. Az ABC News és a Washington Post közös felmérése azt mutatta, hogy a válaszadók fele úgy véli, a „katonai, hírszerző és kormányalkalmazottak titokban megpróbálják manipulálni a kormány politikáját”. Hatból egy amerikai nem tudta a választ a kérdésre, 35 százalékuk pedig összeesküvés-elméletnek tartja a feltételezést. Az áprilisi kutatás jól jelezte, hogy nemcsak a republikánus, hanem a baloldali tábort is aggasztja ez a jelenség.

Így a liberálisnak tartott sajtó a tagadás helyett inkább karanténba zárja a témát azzal, hogy azt a Közel-Kelet, vagy éppen a múlt specifikumának állítja be. A New York Times, a Politico és a Business Insider is a ’90-es évek török folyamataira vezeti vissza a deep state fogalmát.

A közzétett írásokban Egyiptom és Pakisztán is felmerül, mint olyan országok, ahol az előző hatalom és más katonai vezetők megpróbálták megdönteni a demokratikusan megválasztott kormány hatalmát. A Foreign Affairs munkatársa szerint ez a jelenség rendkívül korlátozott az Egyesült Államokban, míg a New York Timesnak nyilatkozó szakértő egyenesen azt vizionálta, hogy erőszakos cselekmények sorozatát ösztönzik azok, akik a mélyállam veszélyeit felnagyítják az országban.

A duális állam

Sokan hiszik, hogy Barack Obama azért maradt Washingtonban, hogy az árnyékkormányt működtesse.
Némiképp ironikus, hogy a The Economist című (egy friss jelentés szerint a leghitelesebbnek tartott) angol lap is beállt az általános narratívába, holott egyik első szerkesztője, Walter Bagehot volt az egyik legfőbb úttörő a kettős kormányzás elmélet kialakításában – a 19. században. A brit politikai újságíró a korabeli angol vezetést vizsgálva jött rá arra, hogy két jól megkülönböztethető kormány működik egymás mellett (vagy alatt): a „méltóságteljes” intézmények (Monarchia, Felsőház) és a „hatékony” intézmények (Alsóház, Kabinet, miniszterelnök). A brit monarchiában Bagehot már az 1860-as években felismerte, hogy létezik egy látszatkormányzás, ami csak azt az illúziót kelti, hogy hatalmat gyakorol, valójában a színfalak mögött a monarchiát felváltotta a „rejtett köztársaság”. Bár ez még rendkívül távol áll a deep state valóságától, a hatalomgyakorlás kettős természetére rávilágított.

Sokan a duális állam eszméjét Ernst Fränkelig vezetik vissza, aki zsidó származású németként 1939-ben emigrált az Egyesült Államokba. A politikatudós az első világháború során szolgált a német hadseregben, majd szociáldemokrata politikusként tevékenykedett. 1941-ben jelentette meg a Der Doppelstaat (A kettős állam) című művét, amelyben a náci Németország hatalmi berendezkedését elemezte. Ebben elkülönítette az úgynevezett „normatív államot” (Normenstaat) és a „kiváltságos államot” (Maßnahmenstaat). Előbbi fenntartotta a kapitalista társadalmi berendezkedést a meglevő jogi kereteken belül, ezt élvezhették azok a németek, akik nem számítottak ellenségnek. Mindenki másra az utóbbi vonatkozott, amely totális hatalmat gyakorolhatott, bármikor felülírva az előző döntését. Tehát nem egy szimpla totalitárius államról van szó, hanem egy olyan kettősségről, amelyben egy autokratikus paramilitáris állam gyakorolja a hatalmat válsághelyzetben. Emil Lederer (zsidóként a ’30-as években az USA-ba emigrált) azzal egészítette ki Fränkel gondolatmenetét, hogy a „kiváltságos állam” szorosan összekapcsolódik az európai elittel, ami a második világháború előtt a szociáldemokratákkal szemben a nácik oldalára állt.

Ezt a modellt írta le amerikai aspektusból Hans Morgenthau (szintén zsidó származású német, akinek menekülnie kellett a nácik elől). Az elismert amerikai jogász külügyminisztériumi dolgozóként 1955-ben egy tanulmányt közölt, amelyben elkülöníti az általános állami és az úgynevezett „biztonsági” hierarchiát. Itt nemcsak párhuzamos működésről van szó, hanem arról, hogy vészhelyzet esetén a „biztonsági” állam felügyeli és kontrollálja, ha kell, felülírja a demokratikusan működő állam döntéseit. Hogy mi minősülhet ilyen válságszituációnak, arról maga a második háttérállam dönt. Itt érdemes megemlíteni Carl Schmitt német jogász személyét (az előbbiekkel ellentétben ő kollaborált a nácikkal). A politikatudós az 1922-es Politikai Teológia című művében határozta meg, hogy valójában „az a szuverén, aki a kivételes államról dönt”. Tehát a felvázolt rendszerben egyedül az úgynevezett biztonsági állam a független hatalom.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: