Kereső toggle

Láttam, hogyan küzd egy 13 hetes magzat az életéért

Interjú egy abortuszklinika volt vezetőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Abby Johnson egykor a Planned Parenthood abortuszklinika-hálózat vezető alkalmazottja volt, ma már aktívan kampányol a magzati életek megmentéséért. A megdöbbentő életútjáról, és a jelenkor égető kihívásairól beszélgettünk.

 

Tíz évvel ezelőtt a Planned Parenthood (amerikai abortuszklinika-hálózat – a szerk.) legfiatalabb intézményvezetője volt. Ma boldog feleség, és hét gyermek édesanyja, a nyolcadikat pedig a szíve alatt hordja. Mi volt a fordulópont az életében?

– Ez nálam nem egy konkrét pont volt, hanem fokozatosan jöttem rá a dolgokra, amíg ott dolgoztam. Amikor arra kértek, hogy próbáljam meg emelni a részlegemen végrehajtott abortuszok számát, rájöttem, hogy a klinikák valójában kvóták alapján működnek. Egy másik tényező az volt, hogy számukra az egyetlen létező megoldás egy bajba jutott nő segítésére az abortusz, a klinikán a nőknek semmiféle egyéb lehetőséget nem ajánlanak fel. Amikor pedig a saját szememmel láttam a képernyőn, hogy egy 13 hetes magzat hogyan küzd az életéért, hogyan kezdenek az életjelei megszűnni, hogyan tűnik el végül teljesen az ultrahangfelvételről, akkor döntöttem el, hogy nem tudok többé közreműködni a Planned Parenthood vagy bármilyen abortuszpárti szervezet tevékenységében, úgyhogy felmondtam.

 

Hogyan reagált erre a szervezet?

– Nem volt könnyű dolgom a kilépéssel. A barátaim a Planned Parenthoodban voltak, az identitásom része volt a szervezet egy ideig, de miután rájöttem, hogy az anyaméhben valódi életek fejlődnek, nem tudtam többé tiszta lelkiismerettel végezni az addigi munkám, felelősséget éreztem minden egyes élet kioltásáért. A szervezet egyébként szeretett volna elrettentő példát statuálni az esetemből azoknak, akik esetleg hozzám hasonlóan szeretnének kilépni tőlük. Bírósági eljárást indítottak ellenem, hogy elhallgattassanak, hogy ne merjek nyilvánosan beszélni a tapasztalataimról, de a pert elvesztették. A bíró konkrétan szóban megintette őket az ideje indokolatlan pazarlásáért. 

 

Mi volt az az erős motiváció, hogy ne csak hátat fordítson a „választáspárti” (abortuszt támogató – a szerk.) életvitelnek, hanem egyenesen harcoljon az ellen?

– Tudom, hogy a jó oldalon állok, és az igazságot képviselem. Számos halálos fenyegetést kaptam már, mióta életpárti vagyok. De ez akkor sem volt másként, mikor a Planned Parenthoodnak dolgoztam, ugyanúgy kaptam fenyegetéseket akkor is. Nem maradhattam csöndben, miután rájöttem, hogy miről is szól az abortusz, és maga a Planned Parenthood valójában. Túl sok nőnek és családnak okoztak és okoznak fájdalmat. Azt egyébként nem terveztem, hogy életpárti aktivista leszek, de ha az embereket érdekelte a történetem, akkor elmondtam. Nyilvánosan csak azután szólaltam fel, miután a Planned Parenthood kiadott egy sajtóközleményt arról, hogy keresetet nyújtanak be ellenem. Az üggyel kapcsolatban ezután elkezdtek keresni a legnagyobb New York-i médiumok, televíziós csatornák, rádiók stb., ahol őszintén elmondtam a véleményemet.

 

Intézményvezetőként nyilván az volt az indíttatása, hogy segítsen a rászoruló nőknek. Sokan most is abban a tudatban élnek, hogy az abortusz az egyetlen vagy legalábbis elfogadható megoldás. Miért nem az?

– Az abortusz sosem segít a nőkön, nem nyújt tényleges megoldást, sőt. Rengeteg nő, aki terhességmegszakításon esett át, él kínzó bűntudatban. Nagyon sokan küzdenek az abortusz érzelmi, fizikai és szellemi következményeivel, amire nem számítottak, és nem voltak felkészítve. Szerencsére számos olyan szervezet van, többnyire keresztény alapítványok, ahol lehetőség van ezeknek a nőknek a teljes gyógyulásra és felépülésre.  Fontos megérteni, hogy egy nő sem lesz attól erősebb, felelősségteljesebb, emancipáltabb, hogy az abortusz mellett dönt vagy azt propagálja.

 

A Planned Parenthood imázsvideói, szlogenjei és az egész arculata azt a célt szolgálja, hogy szimpatikussá és népszerűvé tegyék ezt a drasztikus eljárást.

– Az elmúlt évtizedek során a Planned Parenthood nagyon keményen és nagyon sokat dolgozott azért, hogy normalizálják az abortuszt, minél szélesebb körben legalizálják, elérhetővé tegyék. De bármilyen köntösbe bújtatják, bárhogyan is tálalják az ártatlan életek kioltását, ez sosem lesz normális dolog.

 

Pár éve rejtett kamerás felvételekkel buktatták le a hálózat munkatársait, akikkel beépített emberek magzati szervek értékesítéséről tárgyaltak. Több bizonyíték is előkerült azóta a magzati szervkereskedelemről, mégis a Planned Parenthood zavartalanul működhet tovább. Tapasztalt ebből valamit az ott töltött évek alatt?

– Az, hogy vásárolják és eladják az abortált csecsemők testrészeit, az valóságos és megtörtént dolog. A saját szememmel láttam.  A videók annyiban voltak szerkesztettek, hogy néhány dolog ki lett belőle vágva, de azóta a teljes felvételek felkerültek az internetre, bárki hozzáférhet.  u

 

Miközben egy virginiai törvényjavaslat a születés pillanatáig engedélyezte volna az abortuszt, ugyanazon a napon, ugyanaz a bizottság benyújtott egy javaslatot egy konkrét hernyófaj védelméről is. Hogyan lehet eredményesen harcolni a józan észtől és az általános normáktól ennyire elrugaszkodott törvényhozási módszerekkel szemben?

– Annak ellenére, hogy ezek a törvényjavaslatok borzalmasak, kegyetlenek, és semmibe veszik a magzatok értékességét, valójában azok pont az életpártiak malmára hajtották a vizet. Az emberek ugyanis elkezdtek foglalkozni a témával, hogy tényleg történnek magzatelhajtások a terhesség késői szakaszában, ez pedig ellenszenvet váltott ki belőlük. A virginiai és a New York-i abortusztörvények után egy közvélemény-kutatást készítettek, ami kimutatta, hogy a demokraták körében a korábban abortuszt támogatók 14 százaléka változtatta meg az álláspontját a kérdésben. Az oktatási rendszer és a törvényalkotás egyébként mind-mind nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy visszaszorítsuk az abortuszok számát.

 

Március végétől játsszák az amerikai mozikban az Unplanned című könyve (magyarul – Nem tervezett) filmes adaptációját. A könyv 2011-ben jelent meg, miért pont 8 évvel később született meg a film belőle?

– Sosem törekedtem arra, hogy film készüljön az életemből vagy a könyvemből, a rendezők és forgatókönyvírók e-mailben kerestek meg úgy öt évvel ezelőtt, hogy beszéljünk a könyv esetleges megfilmesítéséről. Rengeteg imát, energiát, pénzt és sok más erőforrást vett igénybe, hogy végül idén végre mozikba kerülhessen az Unplanned.

 

Az időzítése viszont úgy tűnik, tökéletesre sikerült.

– Semmilyen mód nem volt arra, hogy ezeket előre lássuk. Nem tudtuk, hogy milyen lesz a politikai légkör, mikor a film debütál. Ez Isten munkája. A rendezők mind imádkozó emberek, a filmet az elejétől kezdve nagyon sok ima és szellemi védelem kísérte. 

 

A film nagy sikert aratott, de nyilván meg is osztotta a közönséget. Mike Pence egy Twitter-bejegyzésben igazán inspirálónak véleményezte, a mainstream média egyenesen nőellenesnek, „választásellenesnek” titulálta. Az Unplanned hivatalos Twitter-fiókját blokkolták is. Megdöbbentette ez a heves fogadtatás?

– Az abortuszpártiak gyakran abban érdekeltek, hogy csak a saját nézeteiket propagálják, ebben semmi újdonság nincsen. A film igaz történeten alapul, és ha a Planned Parenthood meg akart volna állítani, már megtették volna. Tény, hogy bepereltek, miután felmondtam, de a pert elvesztették. Azért nem próbálkoztak újra, mert nagyon jól tudják, hogy a történetem igaz. Azok számára pedig, akik anélkül tartják rossznak a filmet, hogy megnézték volna, csak azt tudom javasolni, hogy nézzék meg, és aztán mérlegeljenek, majd alakítsák ki a saját véleményüket.

 

Néhány újságíró még azt is kifogásolta, hogy a filmet két férfi írta. A férfiaknak nincsen legitim jogköre, hogy kiálljanak az abortusz ellen?

– Akárhogy nézzük, minden abortuszban érintett egy nő és egy férfi.  Azok a nők, akiket a baba édesapja támogat abban, hogy megszülje, sokkal kevesebb esetben választják a terhesség megszakítását. Nem szabad alábecsülni a férfiak véleményét az adott helyzetben, és a témára gyakorolt pozitív hatásukat sem. Amikor felszabadulnak a társadalmi nyomások alól, azzá a férfivá válhatnak, akiknek Isten teremtette őket. 

 

Mit gondol az abortusz kérdésének jövőbeni helyzetéről? Lát rá esélyt, hogy pozitív irányba fordulnak a dolgok?

– Őszintén remélem, hogy a jövőben ugyanúgy ki fog kopni a társadalomból az abortusz intézménye, mint egykor a rabszolgaság. Ma már igazából elképzelni sem tudjuk, hogy milyen volt birtokolni egy másik embert, és olyan szörnyű és embertelen dolgokat megtenni velük. Ugyanez a helyzet most a magzatokkal, ők sincsenek emberszámba véve. Bízom benne, hogy az Unplanned – az első film, amiben bemutatják, hogy milyen igazából egy abortusz – egy katalizátor lesz ezen a területen, és felnyitja az emberek szemét, hogy végre véget vessünk a terhességek tömeges megszakításának.

 

Olvasson tovább: