Németh Sándor:

Sáná tová

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

A bibliai zsidó őszi ünnepek (a kürtzengés ünnepe, a jóm kippur és a sátrak ünnepe) iránti növekvő figyelmet a keresztény világban döntően az ösztönzi, hogy a zsidó naptár tavaszi ünnepei által jelzett időpontokban (peszach, kovásztalan kenyerek, első zsenge ünnepe) került sor Jézus Krisztus engesztelő áldozatára, eltemetésére és föltámadására; valamint a hetek (sávuót, pentekosztész) ünnepén töltötte ki már a mennyei trónon helyet foglaló Messiás százhúsz tanítványára a Szentlelket.

A tavaszi ünnepek újszövetségi beteljesedése a mai napig egyaránt meghatározta a zsidóság történelmi sorsát, valamint a nemzetek történelmi pályafutásának alakulását. A világ más lett, mint előtte – bár napjainkban is erőteljes kísérletek zajlanak, hogy a világ számára feledhetővé tegyék a Názáreti történetét s az egész világmindenségre nézve örökérvényű művét. A bibliai kinyilatkoztatás alapján álló keresztények meggyőződése szerint a globális méretű szekuláris erőfeszítésekre pontosan az őszi ünnepek küszöbön álló beteljesedése fogja mérni a megsemmisítő csapást. Bár a világpolitika napi eseményei ellenkező irányba mutatnak: Izrael – nem lebecsülhető nemzetközi nyomásnak engedve – üdvtörténeti jelentőségű területet, Kelet-Jeruzsálemet készül átadni a palesztinoknak a béke reményében. Ha ebből a politikai szándékból tett lesz, akkor meghiúsulhatnak az őszi zsidó ünnepek beteljesedéséhez feltétlenül szükséges földrajzi és bizonyos szakrális feltételek. (Például az, hogy Jeruzsálem ősi területe Izrael fennhatósága alá kerüljön, vagy a Templom-hegyen Isten Temploma álljon.) Az élesedő világkonfliktusnak már most fő, rejtett spirituális oka az, hogy Istennek a történelem végével kapcsolatos programjával szemben kezd felsorakozni, a nagyhatalmak és az iszlám világ nyomásának betudhatóan, az egész világ.


A próféták előrejelzése alapján tevékenykedő jövőkutatóknak az isteni és a szekuláris tervek egymással való szembenállása nem okoz meglepetést, sőt, csak alátámasztja a több évezredes múlttal rendelkező próféciák hitelességét, aktualitását, melyek tartalmazzák, hogy az őszi zsidó ünnepek által ábrázolt dolgok a világ nemzeteinek szembenállása ellenére megvalósulnak, s az Egyház és Izrael a nemzetek számára végül is elhozzák az ősi remény beteljesedését, az aranykort.
Az első zsidó őszi ünnep ma használatos elnevezése, a rós hasáná, az év feje, nem a Bibliából, hanem a zsidó tradícióból származik.
A Szentírásban ez az ünnep két megnevezéssel fordul elő: zichrón t'ruá, a fúvás emlékezete (3Móz 23:24) és a jóm t'ruá, a fúvás napja (4Móz 29:1). Közismert történelmi tény, hogy a rómaiak által száműzetésbe kényszerített zsidóság számára az ünnep jelentéstartalmát azért kellett megváltoztatni, hogy az igazodjon a diaszpóra-izraeliták megváltozott körülményeihez. A földjétől, Jeruzsálemtől, Templomától és istentiszteletétől megfosztott nép számára az ünnep rituális változása azért volt könnyen elfogadható, mert az ősi kürtzengés ünnepének naptári időzítése egybeesett Izrael polgári újévével. Az i. sz. 70 utáni időszakban a zsidó újév ünnepére került a hangsúly, ezért a mai napig a kürtfúvás ünnepét rós hasánának nevezik.
Az eredeti jelentéstartalomra a szétszóratás korszakában számos tradíció épült. Az ünnep jelentéskörének a kiterjesztésére a Biblia is adott alapot, ugyanis Ezsdrás könyvében szerepel ez a nap mint az áldozatok bemutatásának újrakezdése a babilóni fogság után. Nehémiás pedig könyvében a kürtfúvás napját úgy említi, mint a fogságból hazatért zsidóság szellemi ébredésének nagy jelentőségű időpontját, amikor is Ezsdrás egész napon át felolvasta és magyarázta a Tórát.
A rós hasáná tradicionális rituáléjának, az elvetési ceremóniának („taslich”) fő erkölcsi, szellemi célja az, hogy Izrael fiai visszatérjenek Istenhez, megbánják, elhagyják bűneiket, hogy a Mindenható, aki ez időben az emberek elmúlt évi cselekedeteit megvizsgálja, mentesítse őket az ítélet alól, és az Élet Könyvébe írja be a nevüket. Rós hasánától kezdve tíz napig, jóm kippurig, Isten – e feltételezés szerint – egy utolsó esélyt ad a zsidóknak, hogy az Ítélet Könyve helyett az Élet Könyvébe legyen beírva a nevük. A bűnbánati könyörgések, a megtérő imák egyik szellemi célja az is, hogy Isten elhallgattassa a Sátánt, aki ezen a napon az Ítélet Könyvének megnyitása alkalmából megjelenik Isten előtt, hogy Izraelt bevádolja. Jóm kippurkor azután Isten az Élet Könyvébe beírt nevekre ráhelyezi végső pecsétjét, s az ő számukra egy éven keresztül, a következő jóm kippurig, áldást küld a mennyből, hogy sikeresen boldoguljanak a földön.
Az ünnep keresztény értelmezése annak jö­vőre vonatkozó jelentését hangsúlyozza, ugyanis a kürtfúvás ünnepe nem egy megtörtént eseményre emlékeztet, mint például a peszach, hanem a Biblia rituáléja itt a jövőben beteljesedő próféciákat vetít előre, hasonlóan az ezután következő másik két őszi ünnephez. Az alábbiakban összefoglaljuk a kürtfúvás ünnepének prófétai üzenetét.

1. Ez az egyetlen nagy biblikus ünnep, amely újholdra esik. A hold nagy részét ekkor sötétség rejti el, a földről csak egy kicsi sarló alakú fény látható az égitestből. Az újhold az „Úr napját” jelképezi, amely a próféták szerint a sötétségnek, a homálynak, a borúnak, vagyis Isten haragjának napja, amely nemcsak az Istennek a történelem végével kapcsolatos programját elutasító nemzetekre, vezetőikre, hanem a Messiás szövetségi ajánlatát figyelmen kívül hagyó Izraelre is kiöntetik – hogy ez által belépjen az örök szövetség helyreállításának spirituális, végső fázisába.
Ámós próféta szerint: „Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az, és nem világosság.” (Ámós 5:18)
E szerint a világtörténelem a befejezése előtt rövid időre teljes szellemi, erkölcsi éjszakába zuhan, amikor is a bűn, a rossz, a Gonosz győzelme, diadala tűnik az emberiség eddig is viszontagságos történelmi útját lezáró végzetes erőnek.
János apostol a hatodik pecsét felnyitásánál jegyzi fel, hogy „a nap feketévé lőn, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér” (Jel 6:12). A fejezet utolsó versszakában pedig a következő olvasható: „Mert eljött az Ő haragjának ama nagy napja, és ki állhat meg?” (Jel 6:17)

2. Kürtfúvásnak azért nevezik ezt a napot, mert az ünnep egyik fő eseménye a kürtök és a sófár megfúvása volt. Az Ószövetségben egyszer volt arra példa, hogy személyesen az Úr fújta meg a sófárt. A Sínai-hegyre Izrael Istene a mennyből sófár megfúvása kíséretében szállt le. Tehát amikor Izrael Istene megfújja a sófárt, az a látható világban való megjelenésével áll összefüggésben.
Zakariás próféta kijelentése szerint a Messiás megjelenését az Úr Isten kürtfúvása is fogja hirdetni: „És megjelen felettük az Úr, és nyila repül, mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő.” (Zak 9:14)
Tehát a világ mégsem lesz teljesen és véglegesen a Sátánnak átadva, mert Szabadítója megjelenik, hogy az igazakat megváltsa, Izrael bű­neit eltörölje, és bevezesse őket az örök szövetségbe.
A kürtfúvás három alapvető célja a következő:
a) Isten összegyűjti az övéit, akik Pál szavai szerint „a Krisztuséi”, vagyis az igaz emberek közösségét. Az apostol szerint az utolsó kürtfúváshoz kapcsolódik az igazak föltámadása, illetve halhatatlanságra, romolhatatlanságra való átváltozásuk, elragadtatásuk a földről (1Kor 15:51–52).
Thesszalonikaiakhoz írt első levelében pedig azt állítja, hogy maga Isten fújja meg a sófárt, amikor az égből leszáll az Úr, hogy a földközeli légtérben találkozzon az igazakkal (1Thess 4:16). Az igazak gyülekezete így megmenekül „amaz eljövendő haragtól” (1Thess 1:10).
b) A kürtfúvás Isten harci riadóját is jelenti. Jézus Krisztus mint a mennyei seregek parancsnoka harcba indul angyalaival és szentjeivel, hogy a Sátánt és birodalmát a földön fölszámolja.
A történelem végén a Jelenések könyve alapján a csapásoknak, a harag kiöntésének éveiben a népeknek, nemzeteknek még egy utolsó esélyt biztosít Isten, hogy megtérjenek, a jó oldalra álljanak, megmeneküljenek a kárhoztató ítélet alól, és az új világkorszakba beléphessenek, hogy ott boldogan éljenek. Mivel az emberiség jelentős része a harag éveiben is a Sátánnal való közösséget választja, ezért osztozniuk kell abból az isteni ítéletből, amit az Úr mér a Gonoszra és bukott angyalaira. Az Isten országa és a Sátán birodalma közti apokaliptikus háborúnak két szintjét tárja fel a Jelenések könyve: „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala, és az ő angyalai” (Jel 12:7); a földön pedig Jézus Krisztus, az ő szentjei és jó angyalok döntik el majd az Antikrisztus és seregei elleni háborút.
c) Isten utolsó kürtfúvásával bejelenti, hogy küszöbön áll a Messiás második eljövetele a Földre. Karnyújtásnyira van az a nap, amikor királyok Királyaként és urak Uraként való megjelenésével földi uralma kezdetét veszi. Izrael nemzeti szintű megtérése előfeltétele a Messiás visz­szatérésének, mert az Ó- és Újszövetség egy­ségesen tanúsítja, hogy az Úr visszatérésére az után kerülhet sor, amikor Izrael azt mondja: „áldott, aki jő az Úrnak nevében” (Zsolt 118:26, Mt 23:39). Ez pedig azt bizonyítja, hogy Izrael a rós hasáná és a jóm kippur közti időszakban felkészül a Messiás visszatérésére, beírattatik az Élet Könyvébe, áldott, boldog, bibliai nemzetként él örökké, és hűségesen szolgálja az Urat az új világkorszakban. Örök szövetségbe való felvételük a nemzetek maradékát átemeli a halálból az életbe: ekkor teljesedik be Ézsaiás próféta látomása: „…és csinálnak fegyvereikből kapákat és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ézs 2:4). Sáná tová! Jó évet!

Olvasson tovább:

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit