Kereső toggle

Fülöp herceg, a jubiláló királynő férje

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Királyság II. Erzsébet gyémántjubileumát ünnepli. Az idő előrehaladtával egyre több az ok az ünneplésre: amellett, hogy a királynő 60 éve lépett a brit trónra, férje, Fülöp a napokban tölti be a 91. életévét. Erzsébet királynő oldalán mára a herceget mint a brit koronát valaha szolgált leghosszabb ideje hivatalban lévő és legidősebb királyi hitvestársat jegyzik. A 65 éve házas királyi pár háttérszereplő, ám nagyon is aktív tagjának élettörténete egyaránt tetszetős lehet a lányregények, de a kalandkönyvek, sőt, a sportújságok vagy akár humorlapok kedvelői szemében is.

Fülöp herceg Korfun a görög királyi család egyik tagjaként született, szülei a dán és német uralkodóházból való sarjak, noha családjuk királyi származása szerteágazó: Fülöp Viktória királynő egyik ükunokája is (csakúgy, mint II. Erzsébet, akivel harmad-unokatestvérek). Alig másfél éves volt, mikor nagybátyját, az akkori görög királyt száműzték, s Fülöp családjának is menekülnie kellett: a kisfiút egy gyümölcsösládából fabrikált „mózeskosárban" menekítették ki.

Tanítója szerint Fülöp „nyers és hangoskodó, de mindig rendkívül udvarias fiú" volt. Még kisiskolás volt, amikor Angliába került, ám közben a család szétzilálódott körülötte: anyján elhatalmasodott a skizofrénia, ezért a szülők amúgy szerelemből kötött házassága válságba került, és ettől kezdve külön éltek. Fülöp a családtagjaitól elszakadva, rokonok pártfogására hagyva serdült ifjúvá. 1933-ban rövid ideig Németországban tanul, ám amikor a nácizmus térnyerésével az iskola zsidó származású alapítója elmenekül, s inkább Skóciában alapít új intézményt, Fülöpöt is oda íratják, aki ott végzi el a középiskolai tanulmányait is. Am

Mikor később hányatott gyerekkoráról kérdezték, hogy mennyire okoztak a fordulatok benne zavart, így felelt: „Nos, én csak éltem az életem, és nem próbáltam magamat pszichoanalízisnek alávetni."

Az ifjút felvették a Brit Királyi Haditengerészeti Akadémiára, ahol aztán kivívta magának a Legjobb Kadét címet. Tizennyolc éves volt, amikor 1939-ben kitört a világháború, így a fiatalember az elkövetkező éveit, 1946-ig bezárólag, többnyire különféle csatahajókon és rombolókon töltötte Szicíliától Tokióig. A harci események közepette találékony mentőötleteivel tűnt ki, egy ízben az egész legénységet sikerült megmentenie egy éjszakai bombázás során, azáltal, hogy lángoló csónakokat bocsátott a vízre, s az elterelő művelet alatt a hajó csendben megúszta a támadást. Érdemeit elismerve az egyik legfiatalabb főhadnaggyá léptették elő alig huszonegy évesen.

Erzsébettel szintén még a sorsdöntő 1939-es évben találkoztak, amikor a királyi család a tengerészakadémiára látogatott, s ez idő alatt Fülöpöt kérték fel a tizenhárom éves Erzsébet és húga kísérőjéül: a bizalmat nem volt nehéz megszavazniuk a tengerésznövendéknek, hiszen magas, szőke, kék szemű volt - és herceg is. A kísérgetésből sokéves levelezgetés lett, legtöbbször csak fényképen látták egymást, de ahogy Erzsébet a nagykorúsághoz közeledett, már a királyi udvar családi ünnepségeire is meghívást kapott a jóvágású tengerésztiszt.

Miután Fülöp végleg hazahajózott a Brit-szigetekre, már-már révbe ért: sort keríthetett a lánykérésre. Ám az esküvővel az ifjú párnak várnia kellett, míg Erzsébet betölti a huszonegyet, addig is Fülöp foglalkozhatott az előkészületekkel - a frigy érdekében lemondott görög és dán királyi hercegi címeiről, felvette a brit állampolgárságot, s mivel születésével görög ortodoxnak könyvelték, a formalitásnak engedve felvette az anglikán vallást. Még ha a regnáló VI. György a fele királyságát nem is kínálhatta fel, „csak" Erzsébet lányát adta nőül Fülöpnek, a nászajándékokkal egy időben a király vejének adományozta a „királyi fenség" megszólítást, továbbá „az Edinburgh hercege, Merioneth grófja és Greenwich bárója" nemesi címeket is. Az esküvőn csak Fülöp megözvegyült anyja jelenhetett meg, az ünnepségre egyik nővére sem kapott meghívást, nem csak a háborút követően nem kívánatos német rokonság miatt, hanem mert közülük többen náci kapcsolataik miatt eleve szalonképtelenné váltak (három nővére Németországba ment férjhez). Az ifjú pár első éveiben született első két gyermekük, Károly és Anna. Miután a király halálát követően Erzsébet 1952-ben a trónra került, a már alezredes Fülöp a fényesen ívelő katonai pályájától is visszavonult, hogy új szerepének eleget tegyen. A férjet nem koronázták meg, viszont a ceremónia során Fülöp térden állva eskütételben fogadta, hogy királynője életét és testi épségét szolgálja. A herceg címerére az „Isten az én segítségem" mottó került.

Erzsébet trónra lépésekor Winston Churchill töltötte be a miniszterelnöki tisztséget, ő adta a tanácsot, hogy a királyi rezidencia a Windsor-kastély nevet kapja - ez jól csengett, a baj csak annyi volt vele, hogy a férj személyére nem tartalmazott utalást. Fülöp ekkor szűkebb körben így füstölgött: „Mintha csak egy vérrel rendelkező amőba volnék: én vagyok az egyetlen férfi az országban, aki nem adhatja a saját nevét tulajdon gyermekeinek." Évek múltán Erzsébet egy rendelkezéssel orvosolta, hogy a királyi sarjak nevében a férfivonal is szerepeljen: az ezután született két gyermekük a Mountbatten-Windsor vezetéknevet kapta. A királynő oldalán ellátott feladatok, a diplomáciai utak, protokolláris teendők mellett Fülöp igyekezett társadalmi szerepvállalását is kiterjeszteni: egyik korai kezdeményezéseként megalapította a nevével fémjelzett Edinburgh hercege díjat, melynek célja, hogy a fiatalokat „önmaguk és közösségeik iránti felelősségérzetre" sarkallja. Egyben védnöke mintegy 800 szervezetnek, főként a környezetvédelem, az ipar, a sport és az oktatás területén, s több neves egyetem tiszteletbeli rektora.

A királynő óvatos természetének és finom diszkréciójának valódi ellentéte férjének karakán személyisége és egyenes modora. A munkamegosztás jól működött a királyi pár között e téren is: a férj olyan dolgokban lehetett sarkos, ahol a királynő nem. A családi ügyekben is Fülöpre hárult a több feladat, ám ez nem mindig sült el jól. Annak idején ő szólította fel a még elkötelezetlen és hosszasan hezitáló Károlyt, hogy Dianát vagy jegyezze el, vagy szakítsa meg vele a kapcsolatot. A nyílt szavakat nyomásnak vette a trónörökös, de megtette a lépést. Később, amikor már fiuk házasságának megmentésén igyekezett a királyi pár, Diana érzékenysége sem bírta apósa szókimondó stílusát, így nem ért célt a családi mentőterv. Diana hercegnő és Károly válásakor, illetve a hercegnő halála idején érték a királyi párt a legélesebb kritikák, a történtek komoly presztízsveszteséget jelentettek a korona számára.

Természetük különbözősége ellenére a királyi pár kapcsolatát nem terhelték pletykák. Utoljára úgy 55 éve volt, hogy a bulvárlapok támadóan „elidegenedés jeleiről" cikkeztek. A herceg ekkor egy világkörüli hajóúton vett részt, míg felesége a gyerekekkel maradt a rezidenciájukon. A feltételezésre csattanós válasz érkezett, s a királyi pár a későbbiekben is kikezdhetetlen maradt. „Egész egyszerűen ő volt az én erőm, s az is marad. Én és az egész család; Nagy-Britannia és sok más ország, többel tartozunk Fülöpnek, mint amit Ő valaha is megemlítene, sosem tudjuk meg, milyen sokkal." A királynő az aranylakodalmukon visszaemlékező beszédében így méltatta párját, hozzátéve azt is, hogy férje nem könnyen viseli a bókokat. Ezért sem könnyű vele interjút készíteni, mert folyton hárítja az elismerő szavakat. Ahogy Eduárd fia nyilatkozta: „Apám egyszerű és nagyon szerény önmagát illetően, ráadásul nem látja értelmét, hogy magáról értekezzen. Az egyik legjobb mondása, amit mindenkinek tanácsol, így szól: »Beszélj bármiről, csak magadról ne - senkit sem érdekelsz!«"

Másokkal szemben is az egyenes beszéd híve, ezzel ugyan néha sértéseket vagy felbolydulásokat okoz. „Mindig azt mondja, amire igazából gondol, olykor nem feltétlenül magas fokú tapintattal- mondja róla unokatestvére, Mountbatten grófnő. - Másrészt úgy vélem, hogy az emberek ezt élvezik, és azt gondolják, milyen jó is hallani valakit, aki őszintén beszél." A herceg legjobb mondásait kötetbe összegyűjtő szerző szerint a herceg „egy kihalóban lévő fajta utolsó példánya".

Ha valaki felrója neki szúrós kiszólásait, Fülöp válaszul a humor teljes hiányát szokta emlegetni. Az őt közelről ismerők véleménye szerint sziporkái segítségével képes megbirkózni a közéleti szereppel, amely rengeteg kézfogással jár, hosszú, unalmas beszélgetésekkel telik, több száz idegen ember között. A herceg modora határt szab a média kíváncsiságának és a rosszindulatú pletykáknak, hírhedten kegyetlen mint interjúalany, főleg ha sarokba akarják szorítani. Fülöpöt sosem vádolhatták sznobizmussal: egyszerűen a közönségesekkel és rosszindulatúakkal szarkasztikus; viszont a tisztelettudókkal és értelmesekkel szívélyes, illetve pompás társaság.

Tavaly a BBC-nek adott interjújában a királynő férje elmondta, hogy saját magának kellett kidolgoznia, mi is az ő szerepe, „próba-szerencse" alapon; egy ízben tömören összefoglalta az ügy nehézségét: „Alkotmányosan én nem létezem." Magáról és munkásságáról vonakodik beszélni, inkább tréfálkozik. Egyszer egy találkozás során egy ausztrál férfi így mutatkozott be: „A feleségem a filozófia doktora, s sokkal fontosabb személy, mint én." Mire a herceg: „Ó, igen, pont ez a gond a mi családunkban is!" Ám a nyersnek tűnő tréfálkozás leple alatt legtöbbször szellemes és bölcs meglátásait osztja meg.

Életkorához képest kitűnő egészségi állapotáról híres, s legendásan fitt: jóllehet karácsonykor átesett egy koszorúér-tágítási beavatkozáson, manapság sem tartja magát távol sporteseményektől. Rajong a sportokért, legyen az szárazföldi, vízi vagy légi: krikett, lovaspóló, vitorlázás vagy akár repülés. Kevesen tudják, de a herceg irányítása alatt dolgozták ki a fogathajtás nemzetközi versenyszabályait. Nagy utazó lévén az elmúlt 60 év alatt több mint 600 magánút során 143 országban járt - saját költségén. Otthon szintén talál elfoglaltságot: kedvtelésből fest, és nagy műgyűjtő. Szándéka szerint kissé visszafogná magát a hivatalos teendőktől, mondván, kevesebb felelősségvállalás, rohangálás és szervezkedés is elég volna már neki, hovatovább a memóriája kezd kihagyni.

Egyik fő érdemének tartják, hogy a 86 éves királynővel karöltve az évtizedek alatt a brit monarchia addig jobbára megközelíthetetlen, titokzatos képe emberbarátivá formálódott át, a királyi család pedig olyan közösségteremtő motor, amely a briteket összehozza. A gyémántjubileumi ünnepségsorozat e heti, leglátványosabb epizódján, a Temzén rendezett flottafelvonulás során az idős herceg - a királynő oldalán - csaknem másfél órát állt lankadatlanul, és integetett a parton felsorakozott százezreknek, jeges szélben és szakadó esőben a királyi családot szállító hajó nyitott fedélzetén. A meghűlés miatt az orvosok kórházi megfigyelést javasoltak Fülöpnek, így ha a június első hetére szervezett központi ünnepségsorozat további eseményeitől távol marad, egészen biztos: csakis orvosi előírásra tart kényszerpihenőt. Ezután vélhetően tovább kíséri és óvja a királynőt - ahogyan azt egyszer megígérte.

  • Egy reptéri alkalmazott megkérdezte tôle: „Milyen útja volt, királyi fenség?" Mire ô: „Utazott már maga valaha repülôn? - Igen, felség, már sokszor. - Na, hát ez pont olyan volt."
  • Az etiópiai művészetrôl: „Ez úgy néz ki, mint a lányom rajza, amit visszadobtak rajzórán".
  • Egy turistának Budapesten 1993-ban: „Maga nem lehet itt régóta. Még nincs hordóhasa."
  • Halláskárosult gyerekeknek adott rezesbanda koncerten: „Süketek vagytok? Ha ilyen közel álltok a zenekarhoz, nem is csodálom."
  • Nigéria elnökének, aki hagyományos népviseletben fogadta: „Maga úgy néz ki, mint aki épp lefeküdni készül."
  • Olvasson tovább: