Kereső toggle

Jézus valódi születésnapja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amíg a korai egyházban a hívők az ember Jézus életművére és példaként követhető
életére fordították figyelmüket, nem merült fel az igény a Megváltó születésnapjának
megünneplésére. Mint esemény, a keresztényeket sokkal inkább a Messiás halála és
feltámadása érdekelte, és az, hogy ezek folytán milyen személyes változást
tapasztalhatnak meg az életükben, illetve milyen perspektívák nyíltak meg számukra a
jövőre nézve. Ezt a gondolkodást jól demonstrálják Pál apostol szavai: "Azért
mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test
szerint, de már többé nem ismerjük." Láthatóan a testi születés napját is e
kategóriába sorolták.

Mindez mégsem jelenti azt, hogy a Szentírásnak Jézus születésének idejéről
semmi mondanivalója sincs. Igaz, a kép csak a bibliai kijelentés puzzle-darabkáinak összeillesztésével
kerekedik ki, ám annyi biztosra vehető: ez az esemény valóban nem eshetett karácsonyra.
Nem valószín? például, hogy télvíz idején, a legkedvezőtlenebb közlekedési feltételek
mellett az egész birodalomra kiterjedő népszámlálást írtak volna ki, amikor sok
millió embernek kellett elutazni az összeíró helyekre. Nem emellett szól az a tény
sem, hogy Jézus születésekor a pásztorok állataikkal együtt a szabadban éjszakáztak.

E körülmények mellett most egy bibliai alapokon nyugvó gondolatmenetre is felhívjuk
az olvasó figyelmét – az alábbi fejtegetés a kereszténység körében kevéssé
ismert, ám annál érdekesebb. Az érvanyag Mózes és a Krónikák könyveire, az újszövetségi
iratok közül pedig Lukács evangéliumára épít. Némi iróniával azt lehetne
mondani: talán nem véletlen, hogy éppen Lukácstól, a Biblia egyetlen nem zsidó szerzőjétől
származnak a puzzle újszövetségi darabkái. Mintha a könyvében "elejtett" információk
mögött ez a gondolat rejtőzne: aki nagyon akarja tudni, hogy mikor született Jézus, hát
rakja össze a kirakóst...

Kiindulópont gyanánt Zakariás, a Messiás előhírnökének, Keresztelő Jánosnak apja
szolgál, aki papi hivatalt töltött be Izraelben, és Lukács szerint Abija rendjéből
származott. Zakariás éppen "rendjének sorában" papi szolgálatot látott el
Jeruzsálemben, amikor Gábriel arkangyal hírt hozott fia, János küszöbönálló születéséről.
Kérdés, hogy ez mikor történt, más szóval: a papi szolgálattétel rendtartásában
mikor került sor Abija rendjére, amelyhez Zakariás tartozott?

A papságot sorsvetéssel huszonnégy rendre osztották fel Dávid király idejében; a Krónikák
könyvének tanúsága szerint közülük a nyolcadik volt Abijáé. A papi rendek a
sorsvetés megszabta sorrendben váltották egymást a szolgálatban, és több utalás
alapján bizonyosra vehetjük: a jeruzsálemi templomban egy-egy hétig, szombattól
szombatig végezték papi teendőiket. Mózes törvénye azonban kimondta, hogy évente három
alkalommal – a kovásztalan kenyerek ünnepén, pünkösdkor és a sátoros ünnepen –
minden izraelita férfinak meg kellett jelennie Jeruzsálemben, hogy ezen ünnepeket együtt
üljék meg. A templom körül ilyenkor a papság feladata megsokszorozódott, így
valamennyien szolgálatban álltak. Ez azt jelenti, hogy minden pap évente öt hetet töltött
szolgálatban – három hetet a három zarándokünnep alatt, egyet-egyet pedig az év
első, illetve második felében, amikor a saját papi rendjére került a sor. (Ez összesen
3 + 24 x 2 = 51 hetet tesz ki, ám az Izraelben használt holdnaptár szerint az év 365
helyett csak 354 napból állt; a különbséget két vagy három évenként betoldott szökőhónappal
ellensúlyozták. A Bibliában nincsen kijelentés arról, hogy a szökőhónapban miként
szervezték meg a papi szolgálatot.)

Abija rendje tehát a zsidó vallási újévtől, az izraelita naptár niszán havának (március-április)
elsejétől számítva valójában nem a nyolcadik, hanem a tizedik héten látta el kötelezettségeit,
a két év eleji zarándokünnep, húsvét és pünkösd okozta időkitolódás következtében.

Lukács beszámolója szerint Erzsébet akkor esett teherbe Jánossal, amikor Zakariás
– miután papi szolgálatának napjai leteltek – hazament; vagyis a bibliai év
tizenegyedik hetének kezdetén. Ha normális terhességi idővel, negyven héttel számolunk,
János születésének ideje húsvétra esik. Érdemes megemlíteni: a húsvét ünnepéhez
kapcsolódó zsidó szokások között volt az is, hogy Illés megérkezésére várva ajtót
nyitottak a próféta köszöntésére – Keresztelő Jánosról pedig maga Jézus
mondta, hogy "ő Illés, aki eljövendő volt".

Lukács fontosnak tartja pontosan közölni az időpontokat: Erzsébet, Keresztelő János
anyja terhességének hatodik hónapjában egy názáreti szűznek, Máriának is
megjelent Gábriel, és bejelentette: ő is teherbe esik, s a fiú, akit világra hoz, a várva
várt Messiás lesz. Ha Jézus János után hat hónappal fogant meg, akkor ez éppen
Hanukka, a "fények ünnepe" körül – vagy éppen az ünnepen, kiszlév hónap
(november közepétől december közepéig tart) 25-én – történt. Megállapításunk
összecseng János evangéliumának mondataival: "Őbenne volt az élet, és az élet
volt az emberek világossága. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség
nem fogadta be azt". Valamint – tekintve, hogy a "Hanukka" szó "felszentelés"-t
jelent – Gábrielnek Máriához intézett szavaival is egybevág, amelyekben a szentség
különleges súllyal szerepel. Bár Mária afelől kérdezte az angyalt, hogy miképpen
szülhetne szűz létére, Gábriel azt is elmondta, hogy miként válhat bűnös teremtmény
létére a Megváltó anyjává: "A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak
ereje árnyékoz meg téged, azért aki születik is, szentnek hívatik, Isten Fiának".


Ugyancsak normális terhességgel számolva tehát Jézus születésnapja tisri hónap (ez
szeptember közepétől október közepéig tart) közepe tájára, éppen a sátorok ünnepére
esik. Mintha erre utalna János evangéliuma is: "És az Ige testté lett és lakozék
mi közöttünk"; hiszen a szó szerinti fordítás így hangzik: "sátorozott mi közöttünk".
Más leírások pedig azt a – sátorok ünnepének légkörét idéző – örömöt
mutatják, amely Jézus születésének hírére töltötte be az embereket. A sátorok ünnepén
az öröm a Törvényben előírt kötelezettsége volt minden zsidónak. Ilyen örömhír
volt a pásztoroknak megjelent angyal üzenete is: "Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek
nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a
Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában."

Olvasson tovább: