Kereső toggle

Lesz-e Michelle az új Obama?

A népszerű politikusfeleség életútja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2020-as elnökválasztás közeledtével egyre nagyobb kérdés a demokrata táborban, ki lehetne Donald Trump legesélyesebb kihívója. Sokan kérték az előző first ladyt, hogy szálljon ringbe, de egyelőre ez nem áll Michelle Obama szándékában – ilyet viszont már a férjétől is hallottunk.

Steve Bannon, Donald Trump egykori fehér házi tanácsadója a Fox Newsnak adott interjújában kifejtette: csak Hillary Clinton, Michelle Obama vagy New York egykori polgármestere, Michael Bloomberg lenne képes Trumpot kiütni a nyeregből. A 44. elnök feleségének, Michelle Obamának a neve már több portálon is felmerült az elmúlt hónapokban mint Trump lehetséges kihívója, azonban az egykori first lady következetesen hangoztatja: semmi szín alatt nem indul a mostani választásokon, mivel „más platformokon akar egy jobb világot építeni”. Férje a 2000-es évek közepén mindenesetre már rácáfolt korábbi kijelentésére, miszerint szenátori munkáival és lánygyermekei nevelésével akar foglalkozni, és nem motiválja az elnöki szék.

Michelle igen személyes hangvételű, több száz oldalas emlékirata, az Így lettem 2018-ban került a könyvespolcokra. A demokrata körökben kiugró népszerűségnek örvendő exelnökfeleség könyve nincs messze attól, hogy minden idők legolvasottabb memoárjává váljék. Honnan vezetett Michelle útja a reflektorfényig?

„Miért beszélsz úgy, mint egy fehér?”

55 évvel ezelőtt Chicago szegényes déli részén látta meg a napvilágot Michelle Robinson néven, egy munkáscsalád második, és egyben utolsó gyermekeként. Két évvel idősebb bátyjával, Craig Robinsonnal szoros kapcsolatuk alakult ki az évek alatt.

Családi háttere több szempontból meghatározó volt Michelle jövőjének alakulásában. Nagyszüleiben még eleven emlékek éltek a faji diszkriminációról, a Jim Crow-törvényekről és a generációkat érintő fájdalomról. Mivel az akkori törvények alapján értelmiségi pályák nem voltak nyitottak számukra, általában egyszerű munkásként dolgoztak. Michelle felmenőinek az egyetlen biztos pontot a családi összetartás jelentette, így a Robinson gyerekek rokonok népes társaságában, a veszteségek miatt érzett keserűséggel és a fehérekkel szembeni zsigeri bizalmatlansággal nőttek fel.

Általános szegénység jellemezte a rokonság mindennapjait, amit a dzsessz szeretete, az utcai kosarazások és az évenkénti családi nyaralások, piknikezések édesítettek meg. A zene olyannyira áthatotta mindennapjaikat, hogy Michelle meg volt győződve: a mennyben csakis dzsesszzene szólhat. A Robinson szülők saját helyzetüket látva mindent megtettek, hogy gyermekeik kitörjenek az alsó középosztály rétegéből, ezért jövedelmük döntő hányadát azok tanulásába fektették. Szigorúan rájuk szóltak, ha hanyagul ragoztak, vagy elharapták a szavak végét – rászoktatták Craiget és Michelle-t arra is,hogy ha valamit nem tudnak, nézzenek utána a nagy enciklopédiák egyik kötetében.

Tudatos kommunikációs nevelésük hamar vízválasztó lett számukra: unokatestvérei egy ízben kérdőre vonták Michelle-t, hogy miért beszél úgy, mint egy fehér lány – idézi fel gyerekkora egyik meghatározó epizódját biográfiájában. A szülői nevelés elérte a célját.

A civiljogi mozgalom holdudvarában

A kiskorában még gyermekorvosi álmokat szövögető Michelle a helyi általános iskola egyik tehetséges tanulójaként felvételt nyert egy chicagói elitgimnáziumba. Naponta három órát zötykölődött a tömegközlekedéssel, hogy a dobbantónak szánt intézményben tanulhasson. Középiskolás évei alatt barátnője révén bepillantást nyert abba, hogy a közéleti szerepvállalás milyen mértékben átrajzolja egy család békés magánéletét. A lány édesapja, a későbbiekben antiszemita kiszólásairól is ismert Jesse Jackson baptista prédikátor Martin Luther King közeli munkatársa volt, egészen annak haláláig. A gimis barátnők a Jackson család kocsijával hazautazva nemegyszer tettek páórás kitérőt, hogy együtt masírozzanak egy utcai tüntetésen, vagy gyarapítsák a tömeget egy-egy nyilvános szónoklat esetén.

Michelle szemtanúja volt a Jackson családfő politikai aktivitásának a magánéletben is: a mozgalom tagjai közösen tervezgettek, éjszakába nyúlóan egyeztettek a Jackson-házban közéleti szereplők bevonásával. Ez a nyüzsgő, dinamikus életmód merőben más képet mutatott, mint amihez eddig Michelle Robinson szokott saját családja hétköznapi életében.

Michelle (bátyja nyomdokaiba lépve) felvételt nyert a Princeton Egyetemre, ahol először tapasztalta meg a fekete kisebbségi létet a fehér többség közepette. Egyetemi évei alatt aktív tagja volt egy fekete egyetemistákat tömörítő szervezetnek (Third World Centre), melynek célja volt, hogy a fekete fiatalok számára közös teret biztosítson, ahol támogatják egymást tanulmányaikban, és közösséget építhetnek az iskolai évek alatt.

Elitegyetem, bulik és marihuána

Az életrajzi könyvében leírtak szerint fiatal éveiben a kemény tanulás mellett igyekezett a gőzt is kiereszteni nagyobb bulikon, baráti összejöveteleken vagy randi formájában éppen aktuális udvarlója és egy kis marihuána társaságában. Noha felmenői között több elkötelezett keresztény rokont tartott számon, az ő gondolkodásmódját nem hatotta át a bibliai hit, inkább formális módon, kulturális eseményként vett részt egy-egy istentiszteleten. A bátorító, közösséglelkesítő üzenetek őt is motiválták, azonban a klasszikus keresztény erkölcsi értékrendet nem különösebben érezte magáénak.

A Princeton után a Harvardon tanult jogot, majd visszatért szülővárosába, Chicagóba, és a nagynevű Sidley Austin cég jogi irodájában helyezkedett el a munkaerő-toborzó részlegen. Feladata volt többek között egy fiatalember mentorálása, akit Barack Obamának hívtak. Munkakapcsolatuk fokozatosan alakult át románccá.

Házassági gondok és színre lépés

Fiatal felnőtt éveinek két meghatározó tragédiája pályamódosításra késztette. Princetoni szobatársa, egyben barátnője 26 évesen meghalt rákban. Édesapja, Fraser pedig sclerosis multiplexben hunyt el 55 évesen. Michelle az elmúlást testközelből megtapasztalva átértékelte saját életét, hátat fordított a magas presztízsű jogi állásának, és Chicago polgármesterének, Richard M. Daley-nek lett az asszisztense. Emberek között akart lenni a reálszférában, nem pedig egy elzárt, légkondicionált üvegpalotában vaskos iratok között.

Az otthon látott konzervatív családi minta továbbörökítőjeként Michelle fontos szerepet tulajdonított a házasság intézményének. Barackkal ebben a kérdésben nehezen jutottak dűlőre, ugyanis elvált szülők független gyermekeként Obama nem látott túl nagy fantáziát a házasságban. Végül szíve hölgye kedvéért feladta elveit, és eljegyezte a Robinson lányt, akivel 14 hónappal később végleg összekötötte az életét egy nagyszabású esküvő keretében.

Házasságuk első szakaszában az összecsiszolódás nem volt zökkenőmentes. Obama teljes mellszélességgel vetette bele magát a politika alakításába, Michelle pedig – az időközben megszületett két lánygyermek mellett – gyakran volt egyedül.  A feloldhatatlannak tűnő feszültségeket végül a feleség beszámolója szerint párterápiával orvosolták.

A kétgyermekes dolgozó anya egy szintén munkamániás férj mellett már-már kezdte megszokni a munka és magánélet összehangolását, és az ezzel járó mindennapos időzsonglőrködést, amikor férje elkezdett kacérkodni a gondolattal: indulna a következő elnökválasztáson.

2006 nyarán már több közvélemény-kutató cég potenciális elnökjelöltként tekintett Barackra; s ahogy nőtt a várakozás demokrata oldalon, riporterek nyíltan szegezték a kérdést a fekete szenátornak: indulna-e a választásokon. A döntés Michelle-en múlt. Közvetlen környezetük, családtagjaik támogatták ugyan Barack jelölését, Michelle azonban vonakodott. Nehezen áldozta fel viszonylag zárt magánéletét a közszereplői státusz oltárán. Több hónapnyi vívódás után végül beadta a derekát, így az Obama család 2007 februárjában a nyilvánosság elé állt, és Springfield városában bejelentették Barack nevezését az elnöki posztért.

A pop-first lady

A történelemből már tudjuk a folytatást. 2008-tól két cikluson át vezették az országot mint az amerikai történelem első afroamerikai elnöke és first ladyje. Sokan ezt a faji diszkrimináció feletti győzelemként ünnepelték, a fekete társadalom évtizedes polgárjogi küzdelmeinek eredményeként tekintettek Obama megválasztására. Úgy tűnt, Amerika túllépett saját múltján, és az új évezred hajnalán irányt vált a 20. századi, konfliktusoktól terhelt fekete-fehér viszony az Egyesült Államokban.

Természetesen a képlet bonyolultabbnak bizonyult, ahogy egy tollvonással nem lehetett több évszázad lappangó feszültségeit lecsillapítani. Az Obama házaspár igyekezett egy „jófej és közvetlen elnöki pár” imidzsét fenntartani a két ciklus alatt, ami végül is egyes felmérések szerint népszerűbbé tette őket a demokrata szavazótáborban, mint Jézust.

Obamáék emellett kiváló kapcsolatot ápoltak a Clinton házaspárral, hollywoodi színészekkel és sztárzenészekkel. Mrs. Obama népszerű tv-műsorokban jelent meg, ahol kész volt még karaokézni és táncolni is. A közösségi média hatékony meglovagolásával közelebb került Amerika fiataljaihoz, mint bármelyik elődje. Az általa felkarolt ügyek (egészséges életmód és tudatos étkezés, vagy afrikai lányok megsegítése) garantálták népszerűségének növekedését.

Az afroamerikai first lady útja több tekintetben hasonlít Hillary Clintonéhoz. Amellett, hogy férje munkáját támogatta és lányaikat nevelte, saját projekteket indított el, számtalanszor szerepelt a képernyőn talkshow-k vendégeként, sőt egyfajta divatikonná is vált nagystílű ruhakölteményeivel. Clinton asszony után a második elnökfeleség, aki a Vogue divatmagazin címlapján tündökölt.

Integrál vagy szegregál?

A második beiktatást követően azonban a feketék hangjának tekintett házaspár egy másik kisebbség mögé állt teljes mellszélességgel: az LMBTQ-közösség mögé. Barack Obama már a 2013-as beiktatási beszédében kiemelte a melegek egyenjogúsításának fontosságát az Egyesült Államokban.

Innentől kezdve expressz fokozatra kapcsolt az amerikai meleglobbi-gépezet az Obama házaspár megbízható támogatásának árnyékában. Bár 2008-ban a házaspár még a saját bőrükön is tapasztalt társadalmi kirekesztés ellen vette fel a harcot, a jobboldal szerint az elnöki pozícióban tovább mélyítették az ellentéteket, és egy morális értékeihez ragaszkodó sokmilliós tábort szégyenítettek meg, arról nem beszélve, hogy nem egy keresztény hívőt ért jogi hátrány, amiért például nem volt hajlandó melegek esküvőjén asszisztálni.

Michelle ezt egészen másképp élte meg; barátjának, Ellen DeGeneres leszbikus sztárműsorvezetőnek mesélte el, hogy amikor 2015-ben szövetségi szinten elfogadták a melegházasságot, és a Fehér Ház is szivárványos díszkivilágítást kapott, annyira izgatott volt, hogy ki akart szökni az elnöki lakból, hogy csatlakozzon az „utcán sírók és ünneplők ezres tömegéhez”. Elmondása szerint egyik lányával sikerült is rejtőzködve átélni egy „csodálatos anya-lánya pillanatot”, ahogy a melegjogok győzedelmeskedtek az országban.

A fiatal lányok oktatásának népszerűsítése mellett továbbra is elkötelezetten vesz részt feminista megmozdulásokon. Ez év februárjában a Grammy-gála meglepetésvendége volt, kitörő fogadtatása minden jelenlevő sztárét maga mögé utasította. Az est egy radikális feminista megmozdulással is felért egy polgárpukkasztó műsor-összeállítás keretében – ahol női nemi szervnek öltözött lányok táncoltak egy témába vágó dalra.

Michelle twitteres öndefiníciója szerint ő „feleség, anya, kutyaimádó és ölelésfelelős”. Meglátjuk, hogy a kedves, otthonillatú bemutatkozás mögül milyen rejtett ambíciók törnek még felszínre a következő években.

Olvasson tovább: