Kereső toggle

Az ismeretlen Lenin

100 éve kísért a vörös október

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 20. századi diktátorok közül alighanem Lenin élete a legtalányosabb. A modern kori terrorizmus atyja, a koncentrációs táborok kitervelője, fizetett német ügynök volt, de milliók szemében továbbra is jóságos és bölcs nagyapó, akinek mauzóleumánál állandó sor kígyózik.

Lenin életének valós tényei csak halála után hetven évvel, jóval a Szovjetunió összeomlását követően váltak hozzáférhetővé, addig csak a pártvezetés által sorról sorra cenzúrázott hivatalos életrajzokból lehetett tájékozódni. Ezek azonban kommunista hagiográfiák, a világforradalom ateista szentjének a legendáriumai voltak. Az elmúlt húsz évben azonban több részletes mű megjelent Leninről, amelyek bemutatják, milyen számítóan kegyetlen és könyörtelen, ugyanakkor alapvetően gyáva és amorális ember volt a világ leghíresebb forradalmára. Életrajzírói is jobbára értetlenül állnak az előtt, hogy személye körül mégis megmaradt a szovjet időkben kiépült kultusz, miközben az utána következő 20. századi politikai szörnyek – köztük is a két legvéresebb: Sztálin, Hitler – történelmi emlékezete méltán gyűlölt és megvetett.

Lenin apjától tanult meg sakkozni, és ezt a hobbiját a forradalmi terror idején is megőrizte.
Ennek az illúziónak egyik oka, hogy Leninből először Sztálin faragott tudatosan ikonná merevített hőst, hogy saját uralmát hitelesítse, majd halála után a szovjet és más országok kommunista vezetői idealizálták a „lenini utat”, amihez úgymond „vissza kell térni”, mert az a forradalom és szocializmus „tiszta mintája”. A „Sztálin rossz, Lenin jó” klisét ma is sokan vallják a baloldalon, főként a nyugati világban, ahol soha nem kellett megtapasztalni, milyen is a valóságos leninizmus.

A legenda továbbélésében közrejátszik az is, hogy Lenint több mint negyedszázaddal az általa létrehozott rendszer bukása után sem sikerült eltemetni. Többször újra balzsamozott, preparált holtteste ma is ott fekszik közszemlére téve Moszkva szívében. Lenin eltemetésére a közeljövőben nem is számíthatunk, mert a jelenlegi orosz vezetés – bár nem titkolja Lenin bűneit – nem tervezi a bizarr Vörös téri mauzóleum felszámolását, sőt 2011-ben nagy költséggel teljesen fel is újították a vörös gránittal borított kultuszhelyet. Így aztán, ha Lenin nem is él, de – szimbolikus értelemben – nem is halt meg.

Októberi puccs

Vlagyimir Uljanov 4 évesen, 17 éves diákként, és családjával (apja mellett balra bátyja, Alekszandr, jobbra Vologya).
A Lenin-legendárium szíve természetesen a száz évvel ezelőtti „nagy októberi szocialista forradalom”, ami egészen másként zajlott, mint azt a kommunista hőskölteményekből ismerjük. November 7-én nem tömegek indultak meg a régi rendszer megdöntésére. A titokban előkészített bolsevik puccsot Szentpétervár lakossága jószerivel észre sem vette. Nem vett részt benne az ipari munkásság – a sokat hivatkozott proletariátus –, a fordulatot Európában felkészített és elsősorban Németország által finanszírozott hivatásos forradalmárok vitték véghez, kihasználva a cárt megbuktató ideiglenes polgári kormány gyengeségét. Nem véletlen, hogy az első bolsevik vezető testület, a Népbiztosok Tanácsa tagjai között egyetlen munkás volt csak. Amikor 1918 januárjában megtartották a szovjethatalom első és egyetlen szabad választását, a bolsevikok csúfosan leszerepeltek, ezért Leninék 24 órán belül erőszakkal feloszlatták az alkotmányozó nemzetgyűlést. A demokratikus szocializmus egy napot bírt ki, később nem is próbálkoztak vele.

Lenin kis híján lekéste a forradalmat, aminek az elindítását már több mint húsz éve követelte. Miután 1917 tavaszán a német titkosrendőrség segítségével – egy lezárt vasúti kocsiban Finnországon keresztül – visszacsempészték Oroszországba, körözést adtak ki ellene, és emiatt illegalitásban kellett élnie. Először nem is Pétervárra ment, hanem konspirált vidéki szállásokon, egy ideig pedig egy határ közeli finn falucskában húzódott meg. Sajátos módon Lenin, a harcos ateista – aki mindenfajta isteneszmét „kimondhatatlan hitványságnak” tekintett – finn lutheránus papnak öltözött, és így csempészték be végül 1917 augusztusában Pétervárra. Saját elvtársaival is csak konspiráltan, szakállát leborotválva és parókában találkozhatott. A legendás október nagy részét egy bolsevik szimpatizáns nő lakásán töltötte, aki Lenin utasításait hordta-vitte a város távoli pontján, a Szmolnij Intézetben ülésező Központi Bizottság tagjaihoz. A bolsevik vezetőség attól tartott, hogy Lenin lebukhat, és akkor a puccs terve is meghiúsul, ezért gyakorlatilag házi őrizet alatt tartották őt.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: